181540. lajstromszámú szabadalom • Tartószerkezet csőszerű burkolócsatornában vezetettt szilárd anyagú erősáramú vezeték tartószigetelőjéhez

181540 3 4 vezetőelemből visszahúzhassák, és a tartószigetelőt a csator­nából eltávolítsák. A tartószigetelő átszerelésének, és a vezetéken levő saru kicserélésének műveletei szintén nehezek a vezeték belógása miatt; az átszerelés lehetetlenné is válhat, ha külön szerelő- 5 nyitásokat nem alakítunk ki. A külön ellenőrző és karbantartó nyílások létrehozása időigényes művelet, és növeli az elrendezés költségeit, külö­nösen ha a gyűrűt a fentiekben leírtak szerint alkalmazzuk, a burkolócsatoma hajlamossá válik tömitetlenségre, mivel 0,5 x 0,5 m méretű kiegészítő nyílások esetében a háromfázi­sú gyűjtősínekhez kialakított kapcsolatok mellett az elrende­zés mechanikai szilárdsága jelentősen lecsökken, és ezért kiegészítő tartóelemeket kell a burkolócsatomában elhe­lyezni. A 3 351 705 számú észak-amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból a tartószigetelők és a vezetékeket kör­bevevő csőszerű burkolócsatoma összeillesztésére olyan megoldás ismerhető meg, amely lehetővé teszi egy négyszög­letes bemenő nyíláson keresztül a tartószigetelőt alul felerő- 20 sítő csavarok és a szigetelősaruk könnyű megközelítését oly módon, hogy a szigetelőt ne kelljen szétszerelni. Ez a megol­dás sem mentes azonban hátrányoktól, amelyek közül a legfontosabbak: — a tartószigetelő felerősítésére nagyobb számú elemet (alsó lemez, keresztrudak, szerelőelemek) kell használni; — a szigetelő beszerelése valamint kiemelése nehézkes, és nagy gondosságot igényel (ugyanis eközben a gyűjtősín lees­het, és kompenzálóelemmel károsodhatnak; — a tartószigetelő elhelyezési mélysége a burkolócsator­nában csak nehézkesen szabályozható, és ezért a vezeték a burkolócsatomához viszonyítva csak nehezen állítható be középpontosan; — a szigetelőhöz rezgésamortizáló rugós betétfejet kell alkalmazni, amely a vezetéket a Brown—Boveri cég megöl- 35 dásából ismert három szigetelővel együtt megtámasztja. Ezenkívül, a csatornába szerelt szilárd vezetékekhez, pél­dául nagyteljesítményű generátorkapcsolásokhoz rezgés­amortizáló tartószigetelőt kell alkalmazni. E célból a tartó­­szigetelő különleges aljazatként van kialakítva, amely a ru- 40 gózó betétfejet befogadja. Ilyen elrendezés ismerhető meg a Brown—Boveri cég ismertetett D Si 30274E számú publiká­ciójából, a 74 080 számú lengyel szabadalmi leírásból, vagy részben a 3 221 097, illetve a hivatkozott 3 351 705 számú észak-amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból. Ezeknek a megoldásoknak közös hátrányuk, hogy a betét­fejet hordozó szigetelőt másként kell kialakítani, mint a vezeték megtámasztását szolgáló tartószigetelőket. A Tezgésamortizáló tartószigetelők egy további felépítési lehetőségét a 3 483 396 számú észak-amerikai egyesült álla- 50 mokbeli szabadalmi leírás ismerteti, amely szerint a tartószi­getelő talpában rugót, fejében csapot alkalmaznak. A találmány célja az említett hátrányok megszüntetésével, vagy korlátozásával olyan új konstrukció létrehozása, amellyel az erősáramú vezetékek tartószigetelőinek felerősí- 55 tése, főleg a kör keresztmetszetű burkolócsatomában szerelt tartószigetelők esetében megbízhatóan, kisebb munkaigény­nyel, és azonos típusú tartóelemekkel végezhető. Célunkat olyan tartószigetelő kidolgozásával érjük el, amely vezetéket körbevevő csőszerű burkolócsatomát, szi- 60 lárd anyagú vezetéke(ke)t, tartószigetelőt saruval valamint rezgésamortizáló rugós elemet tartalmaz, és a találmány szerint a burkolócsatomában ovális peremmel ellátott kívül­ről fedéllel lezárható szerelő-karbantartó nyílás van, a szere­lő-karbantartó nyílás középső tartományában elrendezett, 65 előnyösen belső nyílással kialakított, két szemközti oldalával a perem mellső oldalára illeszkedő támot tartalmaz, a tám alja a burkolócsatoma középpontja felé van elrendezve, a tartószigetelő a támhoz van erősítve, a saru révén támasz­kapcsolatban van a szilárd anyagú vezetékkel, amely a bur­kolócsatomában van elhelyezve, és a tám a szerelő-karban­tartó nyílásban oly módon van elrendezve, hogy mellette két félköralakú nyílás van. Ha a tartószigetelőt a keletkező rezgések csillapítására 10 rezgésamortizáló elemmel kell ellátni, mint például az egyfá­zisú szilárd vezetékkapcsolatok esetében^ olyan tartórend­szer kialakítása is célszerű, amelyben a tám a nyíláshoz viszonyítva elmozgatható a burkolócsatoma sugárirányá­ban, és ily módon lehetővé válik a tám és az ovális fedél 15 között a rezgésamortizáló elem beépítése. A fentiekben leírt műszaki megoldás a következő előnyök­kel jár A csőszerű burkolócsatomában levő ovális szerelő­karbantartó nyílás lehetőséget biztosít a szigetelő és a szige­telősaru szükség szerinti szerelésére és karbantartására, mi­vel a tám a szigetelővel együtt a nyílás középső tartományá­ban van, és két félkör alakú tér marad szabadon a tám mindkét oldalán, amely a szükséges műveletek elvégzéséhez általában elegendő helyet biztosít. A fedél eltávolításával 25 könnyen hozzá lehet férni bármely szigetelőhöz, karbantar­tás, vagy szerelés céljából anélkül, hogy a szigetelőt el kellene távolítani. Ha egy meghibásodott szigetelőt kell kiemelni, vagy cse­rélni, a iámra az új szigetelőt helyezzük el és erősítjük fel, 30 miközben a meghibásodott eltávolítható anélkül, hogy a szilárd anyagú vezeték helyzete megváltozna. Aljával a bur­kolócsatoma belseje felé elhelyezett, belső nyílással kialakí­tott, vagyis csatorna alakú tám révén minden olyan művele­tet, amelyre szükség lehet a csavarmenettel ellátott elemeken, vagyis a támot a peremhez valamint a szigetelőt a támhoz erősítő elemeken, egyszerűen és könnyen el lehet végezni, mivel ezek az elemek könnyen elérhetők, ha az ovális fedélt eltávolítjuk. A két oldalán a szerelő-karbantartó nyílás peremének homlokoldalához felerősített tám könnyen felszerelhető, helyzete jól szabályozható a burkolócsatoma középvonalá­nak irányában, valamint az ovális nyílás hossztengelye men­tén, ha a tám említett két szemközti oldalán hosszirányú nyílásokat alakítunk ki, amelyekben csapszegek révén a tám 45 elmozgatható és kijelölt helyzetében felerősíthető. Az ovális nyílás fedéllel történő lezárása azzal az előnnyel jár, hogy a nyílás folyadéktömörsége jobb, nincsen olyan csapos elem, amellyel a szigetelőt közvetlenül a burkolócsa­tomához erősítik, és amely mellett az ismert megoldásokban a csapadékvíz viszonylag könnyen bejuthat a burkolat belse­jébe. Ha, mint például az egyfázisú szilárd vezetékkapcsola­tok esetében, ragózó, rezgésamortizáló elem alkalmazására van szükség, olyan elrendezést alkalmazhatunk, amelyben a nyíláshoz viszonyítva a tám helyzete változtatható, a burko­lócsatorna tengelyirányában a tám elmozgatható, és ily mó­don a rezgésamortizáló elem a tám és a nyílás fedele közé szerelhető be, ha szokásos kialakítású szigetelőt alkalma­zunk. A szerelő-karbantartó nyílás ovális kialakítása—az egyéb alakokkal összehasonlítva—előnyös, mert elegendően nagy teret biztosít a szerelési és karbantartási műveletekhez, a perem kerülete ovális alak mellett viszonylag kicsi lehet, ami fontos, ha a peremet hegesztéssel alakítják ki a csőszerű burkolaton. Az elektromos szerelvény hossztengelyének megfelelően 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom