181528. lajstromszámú szabadalom • Párosító készülék, állattartó épületek nevelőterének és nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására
3 181528 4 máznák 30 1/óra teljesítménynél nagyobb párásítókat ezeknél a típusoknál. Ismeretes az e típusú készülékek csoportjában a 170 719 íz. magyar szabadalmi leírásból olyan nedvesítő készülék, amelynek lényege, hogy a szórótárcsa, vagy szórótárcsák felett elrendezett, a szórótárcsára belső radiális tartománya és az ütköző koszorú felé tetőszerűen lehajló határolófala, és a készülék oldalfalában rácsot alkotó ütközőkoszorú alatt az oldalfalon túlnyúló vízgyüjtővályú van. A határolófalon bekövetkező páralecsapódás révén keletkező cseppek vagy az ütközőkoszorún át kifelé a vízgyüjtővályúba, vagy befelé haladnak, ahol a belső radiális tartományban a szórótárcsára hullanak, majd a szórótárcsa peremének eléréséig szétfolynak és a velük közölt energia következtében az ütközőkoszorún teljesen szétporlanak. Ezáltal lehetővé válik, hogy elhagyják az ütközőkoszorú után elrendezett, a vízcsepplevegő keverék vezetésére szolgáló összes terelőelemet, úgyhogy az ütközőkoszorú közvetlenül levegőkivezető nyílásként szolgálhat, ily módon alkatrészeket lehet megtakarítani, és a nedvesítőkészüléket kisebb méretekkel lehet kialakítani. Az ismertetett készülékek több hátránnyal rendelkeznek. Fő hátrányként kell a nyomáselosztásos készülékeknél a kicsapódási hányadost kezelnünk. Ugyancsak hátrány, hogy az elfolyt vizet esetleges újbóli felhasználás esetén tisztítani, és fertőtleníteni kell. A forgótárcsás berendezéseknél a kerületi sebesség nem növelhető minden határon túl, ezért egy ily jellegű teljesítménynövelés nagyobb méretű készülék előállítását teszi szükségessé. A forgótárcsás készülékeket reprezentáló fenti magyar szabadalmi leírás szerinti készülék további hátránya az, hogy kialakításánál fogva csak függőleges tengely körüli üzemre alkalmazható. Saját találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan párásító készüléket hozzunk létre elsősorban állattartó épületekhez, ahol külön ventillátor biztosítja a pára egyenletesebb és a készüléktől távolabbi eljutását. így nagyobb területen párásit. Célul tűztük ki továbbá, hogy a több részen megtört kúpos tárcsák a vízszemcséket apróbb (finomabb) szemcsékre képesek felbontani, ami a párásítás finomságát biztosítja és a cseppképződést 85% relatív páratartalomig kiküszöböli. További célul tűztük ki, hogy készülékünk úgy vízszintes, mint függőleges és ferde helyzetben is használható, minden átalakítás nélkül. Ezáltal lehetővé válik, hogy a falsík mellett is beépíthető legyen (befelé szór). A kitűzött célnak olyan készülékkel teszünk eleget, amelynek forrasztó feje serlegházból, belső tányérból és alsó tányérból, valamint fúvókákból és táptartó betétből, mint fő szerkezeti elemekből áll. A találmány jellemzői értelmében az alsó tányér és a felső tányér felülete négyszeresen tört lapot képez, amelyben a párásítandó víz a perem felé vezető útja során legalább négyszer ütközik, illetve megtörik. A találmányt egy előnyös kiviteli alak Kapcsán részleteiben, rajzmellékleteken ismertetjük, ahol az la és lb ábra a porlasztófej elvi vázlatát, a 2a és 2b ábra a párásító készülékbe épített porlasztófejet, a 3. ábra a készülék munkadiagramját és a 4. ábra a párásító berendezésnek épületen belül történő elhelyezését mutatja be. Az la és lb ábrákból megállapíthatóan a porlasztófej 7 tengelyre szerelt 2 felső tányérból és ahhoz képest helytállóan rögzített 3 alsó tányérból áll. Az 1 serlegház a 3 alsó tányér ferde szélével azonos szögű csonkakúp alakot képez. Az 1 serlegházhoz csatlakozó 6 tömlő és 4 fúvóka tartozik, amelyeknek darabszáma tetszőleges. A 4 fúvóka az 1 serlegház alsó részének hengeres részébe torkollik. Innen a befecskendezett víz a 3 felső tányér mozgása következtében a centrifugális erőtér hatására a 2 felső tányér, valamint a 3 alsó tányér által képzett résen a forgó együttes érintőjének irányában igyekszik távozni, de az említett serlegházban helyet foglaló 2 felső tányér és 3 alsó tányér egyenestől eltérő kialakítása miatt útja megtörik, és legalább háromszor irányváltoztatást szenved. Ebből következően az irányukat változtatott vízszemcsék tovább osztódnak, és méretükben csökkennek. Az 1 serlegház szélén a palást végének környezetében kialakított fogazás a kicsapódó szemcséket még további apró részekre bontja, és ezzel a porlasztás minősége tovább javul. A készülék (2a és 2b ábra) lényegében két fő egységből áll: egy 10 csőbe épített 8 ventillátorból, amelyet egy 9 motor hajt állandó fordulaton. Ehhez a csőhöz csatlakozik az úgynevezett fúvócső, amelyben elhelyezést nyert a 13 terelőkúpon belül egy 14 esapágyházhoz erősített 15 porlasztófej. A 13 terelőkúp és a 15 porlasztófej felerősítése az úgynevezett 5 fúvócsőhöz há-om darab lábbal történik rugalmasan (gumituskóra szerelve), csavarozással. A porlasztófej meghajtása 12 ékszíjjal történik, áttételesen keresztül a 16 motor segítségével. Tekintve a porlasztót hajtó 16 motor kis teljesítményét, lehetőség van ékszíjhajtás helyett más hajtásra is, sőt kisebb teljesítményeknél közvetlen hajtásra is. Az 1 kilépő csonkra csak áramlástechnikailag van szükség, kívánságra elhagyható. Ahol szükséges és biztosítható (például légáramlattal) a párásító környezetéről a páradús levegő elszállíttatása, ott a csőventillátorok beépítésére nincs szükség. Tehát a párásító önállóan is beépíthető, de a hajtásáról gondoskodni kell. Magát a porlasztást a 7 tengelyre erősített úgynevezett 3 alsó tányér és a hozzáerősített 2 felső tányér végzi, amely ellentétben az eddig ismert rendszerekkel a 9 fúvókákon bevezetett vizet már a kerületről történő kilépés előtt ütközteti és porlasztja. így a nagy sebességgel kilépő vízszemcsék — amelyek előzőleg a tányérok szélére készített palást fogazásnak ütközve még jobban porladnak — a csőventillátor által áramoltatott levegő magával ragadja, illetve felveszi, így biztosítja a nagymennyiségű levegő párásítását, az egységnyi teljesítményfelvételre jutó nagyobb mennyiségű víz egységnyi idő alatt történő elporlasztását. A pára minősége (finomsága) a két tányér egymáshoz történő átállításával szabályozható, illetve befolyásolható 17 állító csavarok segítségével. A 17 csavarok biztosítását a rugalmas távtartó betét végzi. A 7 tengely és a 2 felső tányér és 3 alsó tányér mozgása az 1 serlegházban történik, amelybe a 9 fúvókák is felerősíthetők. Az 1 serlegház csapágyához csatlakozik, amelynek végén a 7 tengelyt meghajtják. A víz csatlakoztatása a 9 fúvókákhoz tömlővel lehetséges. A készülékek építési nagyságtól nagyban függ az óránként elp orlasztott (elpárologtatott) víz mennyisége. Páramennyiség függvénye a porlasztófej átmérője és fordulatszáma. Például a példán bemutatott készülék 180 mm-es átmérőjű tárcsával óránként 50 liter víz elporlasztására alkalmas, különösebb cseppképződés nélkül, ha a környezeti relatív páratartalom alacsonyabb a megkívántnál. Több kisebb teljesítményű párásító készülék beépítésével lehetőség van egy nagyobb légterű csarnok, vagy istálló nevelőterének párásítására, illetve hűtésére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2