181512. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ellenállással és induktivitással rendelkező hálózatelem ellenállásának, illetve az ellenállásváltozásból eredő melegedésének mérésére

5 181512 6 2. ábra a találmány szerinti berendezés segédtranszformá­torral ellátott kiviteli alakjának vázlatos kapcsolási rajza, és a 3. ábra találmány szerinti berendezés transzformátor te­kercs ellenállásának mérésére szolgáló kiviteli alakjának váz­latos kapcsolási rajza. Az 1. ábrán szemléltetett ismert elrendezésnél a Z impe­­danciájú mérendő B hálózatelemre, amelyet sorbakapcsolt Rz ellenállással és Lz induktivitással lehet helyettesíteni, egyenfeszültségű G tápforrás U egyenfeszűltségét beállítható Re ellenálláson keresztül C kapcsoló zárásával rákapcsolják. A B hálózatelem kapcsaira párhuzamosan csatlakoztatott Mu műszer a feszültséget, az áramkörbe sorosan beiktatott M. műszer pedig a B hálózatelemen átfolyó áramot mutatja. A mérőáramkör időállandójánál megfelelően nagyobb idő­tartam után az Uz feszültség és az i áram leolvasható, s belőlük az R ellenállás kiszámítható. A 2. ábrán látható találmány szerinti berendezésnél az egyenfeszültségű G tápforrás sorbakapcsolt C kapcsolón, R ellenálláson, vasmentes T segédtranszformátor primer teker­csén és árammérő S ellenálláson keresztül van a Z impedan­­ciájú mérendő B hálózatelem kapcsaira csatlakoztatva, A B hálózatelem sorbakapcsolt R? ellenállással és Lz indukti­vitással van helyettesítve. A T segédtranszformátor szekun­der tekercse áttételi A szorzóegységen keresztül K különb­ségképző egyik bemenetére van csatlakoztatva, melynek má­sik bemenete a B hálózatelem egyik kapcsára van kötve. A B hálózatelem másik kapcsa a mérőáramkör közös refe­renciapontjára, például a földre van kapcsolva. A K kü­lönbségképző kimenete Sz vezérelhető erősítőn keresztül H hányadosképző x számláló bemenetére van csatlakoztat­va. Az S ellenállás kapcsaira D erősítő, például differenciál­erősítő van kapcsolva, melynek kimenete N vezérelhető erő­sítőn keresztül a H hányadosképző y nevező bemenetére van csatlakoztatva. A H hányadosképző kimenete, amelyre M műszer van kapcsolva, képezi a berendezés kimenetét, amelyen a mérendő B hálózatelem ohmos Rz ellenállásával arányos kRz értékű feszültségjel nyerhető. A D erősítő kime­nete egy E komparátor bemenetére is csatlakozik, amely E komparátor akkor ad kimenetén erősítősnövelő vezérlő jelet az Sz és N vezérelhető erősítők számára, ha bemenetén a jel egy meghatározott értéknél kisebb. A B hálózatelem R ellenállását a berendezés a következő-Z képpen méri. A vasmentes T segédtranszformátor szekunder di tekercsében az L — feszültséggel arányos feszültség induká­lt lódik. Ezt a feszültséget az A szorzóegység segítségével be lehet állítani akkorára, hogy éppen azonos legyen a mérendő B hálózatelemben keletkező indukált feszültséggel. Ezt úgy lehet észlelni, hogy a bekapcsolást követő legrövidebb idő alatt az állandó hőmérsékletű B hálózatelem R ellenállását a berendezés változatlannak mutatja. Helytelen beállítás ese­tén a mért ellenállás vagy kezdeti túllövést követő csökkenés­sel vagy exponenciális növekedéssel éri el az állandósult, helyes értéket. A B hálózatelem kapocsfeszültségéből a K különbségképző levonja az indukált feszültséget. A H há­nyadosképző elosztja a K különbségképző kimeneti értékét a D erősítőnek az S ellenálláson eső feszültséggel arányos kimenő feszültségével. Az így adódó érték arányos az Rz ellenállással. Ha a hányadosképzést visszacsatolt analóg szorzó végzi, a pontosság növelése érdekében az állandósult i áram kb. 10%-a alatt mind a számláló, mind a nevező jelet megnövel­jük azonos szorzótényezővel, ezáltal a hányadosképzés hibá­ja jelentősen csökkenthető. Ezt a célt szolgálja az E kompa­rátor, amely egy beállított áramküszöb alatt a K különbség­képző és D erősítő kimenetén lévő jelet ugyanolyan arány­ban megnöveli az Sz és N vezérelhető erősítő segítségével. A találmány szerinti berendezés alkalmazható bármely lineáris B hálózatelem ellenállásának ill. melegedésének mé­résére (pl. kábelek, vasmentes fojtótekercsek). Nem lineáris di B hálózate'emeknél, ha a B hálózatelemben indukált L — zdt feszültség valamilyen módon hozzáférhető, nincs szükség a di T segédtranszformatorra, hanem az L— feszültséggel ara­kit nyos feszültséget kell az A szorzóegység bemenetére kapcsol­ni. Nemlineáris B hálózatelem melegedésének mérésére pél­da a transzformátorok melegedésének mérése. Ilyen elrende­zést mutat a 3. ábra, ahol a jelölések megegyeznek a 2. ábra jelöléseivel. Látható, hogy a T segédtranszformátor elmarad, és a B hálózatelem egy TR transzformátor primer tekercse, amely TR transzformátor F szekunder tekercse van az A szorzóegység bemenetére csatlakoztatva. Egyébként a 3. ábra elrendezése megegyezik a 2. ábra szerintivel. A találmány szerinti berendezés előnye, hogy ha a melege­dést az induktív hatás kiküszöbölésével az ellenállás változá­sából mérjük, hamarabb teszi leolvashatóvá a lehűlő háló­zatelem ellenállását, és pontosabb eredményt ad. További előny, hogy a H hányadosképzőnek az ellenállással arányos kimenetijeiét nemcsak az M műszeren mérhetjük, hanem azt vonalíróval vagy analóg-digitális átalakítóval ellátott nyom­tatóval regisztrálhatjuk, ezáltal megfelelő léptékezéssel köz­vetlenül hőmérséklet regisztrátumot állíthatunk elő a bérén dezéssel A berendezés egy másik előnye működési elvéből következik és abban van, hogy a mérés elvben tetszőleges tápfeszültség görbealak mellett elvégezhető. Nincs kötve a mérő személy akkumulátor telephez, mert többutas egyen­irányítóból nyert hullámos egyenfeszültség szűrőkor nélkül ugyanúgy pontos eredményt ad, mint az egyenáramú tápfor­rásról v aló táplálás. A találmány szerinti berendezés olyan esetben is jól alkal­mazhat melegedésméréshez, amikor nincs szükség az indu kált feszültség kompenzálására, pl. kábelek zárlat utáni le­­hűlési diagramjának felvétele. Ekkor csak a közvetlen há­nyadosképző funkciót használjuk fel, és pl. nincs szükség időtrabló manuális hídkiegyenlítésre. A berendezést transz­formátor-áttétei mérőként is használhatjuk, Ugyanis az A szo''zóegységgel állandó hőmérsékletű transzformátoron ezrelékes pontossággal beállítható az áttétel. Szabadalmi igénypontok 1. Berendezés ellenállással és induktivitással rendelkező hálózatelem ellenállásának, illetve az ellenállásváltozásból eredő melegedésének mérésére, amely berendezésnek a mé­rendő hálózatelemet árammal megtápláló egyenfeszültségű tápforrása van, azzal jellemezve, hogy a mérendő hálózatele­men (B) fellépő indukált feszültséggel arányos feszültséggel táplált szorzóegység (A) kimenete különbségképző (K) egyik bemenetére van csatlakoztatva, amely különbségképző (K) másik bemenete a mérendő hálózatelem (B) egyik kapcsára, kimenete pedig hányadosképző (H) számláló-bemenetere van csatlakoztatva, továbbá a hányadosképző (H) nevezo­­bemenete a mérendő hálózatelemen (B) átfolyó mérőáram-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom