181493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gipszalakok előállítására

9 181493 10 sítsák. Mindegyik torlólemezen elhelyezhető egy 40 vibrátor, például pneumatikus vibrátor, amellyel az S öntőlemez hala­dási irányára merőleges rezgéseket lehet létrehozni. Mind­egyik 34 és 35 torlólemez két rögzített oldalsó vezetősínhez van erősítve, amelyek a berendezés állványára vannak rög­zítve 41 szögvaslábak és közbeiktatott rugalmas 42 ütközők segítségével. Mindegyik 34 és 35 torlólemez a vezetősínek mentén egymástól függetlenül, tetszés szerint előállítható. A 41 szögvaslábakban kialakított hosszúkás 43 nyílások lehetővé teszik a 34 és 35 torlólemezek magasságbani állítá­sát. Az elülső 34 torlólemezt elláthatjuk 44 vezérlappal, amely lényegében merőleges a lemez síkjára és a 34 és 35 torlólemezekből képzett vályún kívül helyezkedik el. Ez a vezérlap az S öntölemezzel előnyösen 7° nagyságrendű he­gyesszöget zár be. A felső 35 torlólemezt elláthatjuk 45 erősítést bevezető szerkezettel, amely lehetővé teszi, hogy a 45 erősítést a gipszlap felületére, vagy annak belsejébe bevi­gyük. Ez a bevezető szerkezet lehet egy négyszögletes 46 szárnylap (5. és 10A ábrák), amely az S öntőlemezre kereszt­­irányban a vályún kívül van elhelyezve és a 35 torlólemezhez van erősítve annak alsó éle mentén. Ez a 46 szárnylap ekkor az S öntőlemez síkjával megközelítőleg 45°-os szöget zár be, de ez mindenesetre az erősítés helyzetétől függ, amely példá­ul henger alakban áll rendelkezésre. Egy másik eszköz lehet az erősítés bevezetésének megkönnyítésére egy gömbben végződő 47 rúd, amely az 5. és 10B ábrákon látható, amely a 35 torlólemez alsó élét fedi. A 10C és 10G ábrákon látható 47' rúd a 34 torlólemez alsó élére szerelhető fel. Ez is felhasz­nálható független erősítők elhelyezésére, amelyek nincsenek a C öntőfej 34 torlólemezéhez rögzítve, amint az 5. ábrán és a 10D, 10E, 10F, 10H, 101, 10J, 10K ábrákon látható. Egy független bevezetőeszköz, mint amilyet a 49 számmal az 5. ábrán és a 101 ábrán ábrázoltunk, a 46 szárnylap görbüle­tével azonos keresztmetszetű lehet, míg lehet egy vízszintes keresztmetszete és egy vezetőrésze, amely az S öntőlemezzel enyhe T-os szöget zár be, úgy, mint a C öntőfej 44 vezér­lapja. A független bevezetőeszköz lehet egy egyetlen négyszögle­tes meggörbített 50 szárnylap, hasonló az öntőfej 35 torlóle­­mezén lévő 46 szárnylaphoz. A független bevezetőeszköz lehet egy legömbölyített rúd, amely párhuzamos az öntőle­mezzel és merőleges annak haladási irányára, és amelyet vagy az öntőlemez síkjára merőleges lemez hordoz, mint ahogy a 10J ábrán 51 helyen ábrázoltuk, vagy egyetlen rúd­ból állhat, amelyet az öntőlemeztől olyan távolságban tar­tunk, amilyen magasságban az erősítést be akarjuk vezetni az elkészített termékbe, mint ahogyan azt a 10E, 10F, 10K ábrákon 48 helyen ábrázoltuk. Több, az előzőekben leírt bevezetőeszközt alkalmazhatunk egyidejűleg, hogy az egyet­len öntőfejjel létrehozott gipszrétegbe különböző szinteken több erősítést helyezzünk el. Ezenkívül több öntőfej követheti egymást ugyanazon gyártási sorban és mindegyikhez egy vagy több bevezetőesz­közt lehet társítani. Mindegyik öntőfej ekkor függetlenül működhet, ahogyan az 5. ábrán ábrázoltuk, vagy pedig az egymást követő öntőfejek összefügghetnek, mint ahogy all. ábrán ábrázoltuk, ahol az egyik öntőfej elülső torlólemeze képezi az őt követő öntőfej hátsó torlólemezét. így egyetlen C öntöfejet alkalmazhatunk, amely az épületelemeket előál­lítja, vagy több C öntőfejet egymás után, amelyek mindegyi­ke egy meghatározott vastagságú szalagot képez, az elsőt közvetlenül az S öntőlemezre és a következőket a már kiön­tött gipszszalagra. Amilyen mértékben az erősítőt bevezetjük a vályú belsejé­be, amint a 10G ábrán látható, az elülső torlólemez alsó élére támaszkodva, ennek az elülső lemeznek függőleges irányban egy kissé domborított alakot lehet adni, amint a 12. ábrán látható, és az erősítő hengert úgy lehet elhelyezni, hogy az erősítő a lemez teljes felületén súrlódjék, így teljes biztonság­gal kiküszöbölhető a gipsz szennyeződése és lerakódása. Vizsgáljuk meg most a gyártósor működését és elsősorban a víz—gipsz keveréket előállító berendezés működését: Eo Elsősorban is egy — keverékarányt választunk, amelynek Po f uiditása Fo; Eo a víz aránya, Po az M keverőbe bevezetett poralakú gipsz mennyisége. Fo egy milliméterben kifejezett érték, amelyet az F. L. S. vizsgálat ad. Az F. L. S. vizsgálat a gipszgyártásban általánosan alkalmazott vizsgálat és a gipsz viselkedésére jellemző annak folyatása folyamán. Ez a vizsgálat abból áll, hogy egy 60 mm átmérőjű és 59 mm magasságú üreges hengert, amely fényezett fémlap, vagy üveglap közepére van függőlegesen ráhelyezve, vízzel kevert gipsszel töltenek meg. t idő eltelte után a to időhöz viszonyítva, amely a gipsznek a vízzel való érintkezése kezde­­tét-jelöli, felemelik a hengert és így felszabadítják a gipszet, amely szétterül a lapon, hogy ott egy tárcsát képezzen, amelynek az átmérőjét megmérik. Az átmérő értéke képezi az F fluiditás egységét t idő alatt. A víz mennyiségét 4b szeleppel szabályozzuk a kivánt Eo értékre. Azután a gipsz mennyiségét Po értékre állítjuk be. Az 1 tölcsérben lévő gipsz szétterjed az állandó súlyú sző­nyegmérlegen, amely a 110 élen egyensúlyban van egy meg­határozott terméksúlyra. Ezután a Po mennyiséget úgy kap­juk, hogy a 2 szőnyegmérleg haladási sebességét szabályoz­zuk. A keverőtartályban kevert gipsz tartózkodási idejét To-ra választjuk meg. Az 5 turbinát forgásba hozzuk. A ke­verő tartályát lezárjuk azáltal, hogy a 12 szelep vezetékét elzárjuk, vagy lezárjuk a 12 szelepet. Az L folyadékot betáp­láló eszköz a To idő alatt nyitva van és úgy van beszabályoz­va, hogy Eo mennyiséget szállítson. A vizet egyrészt a 6' túlfolyóból, másrészt a 4e leágazásból vezetjük be. Az 5 turbina, amely nagy sebességgel forog, keveri a vizet. To idő elteltével a víz bevezetését megszakítjuk. Ezután az S gipsz­betápláló eszközt, amely Po mennyiségre van beszabályozva, beindítjuk és To ideig üzemeltetjük. To idő eltelte után a gipsz betáplálását megszakítjuk. Az 5 turbina a víz és gipsz keveréket To/2 ideig keveri, attól kezdve, hogy a gipsz betáplálását megszakítottuk. A To/2 keverési idő eltelte után kinyitjuk egyidejűleg az Eo mennyiségre beállított vízbetáplálást és a Po mennyiségre beállított porbetáplálást és a keverő tartályában lévő keveré­ket hagyjuk kifolyni, úgy, hogy kinyitjuk a vályú kiömlőve­­zetékét, vagy a 12 szelepet és úgy állítjuk be a 12 szelepet, hogy a keverőben lévő anyagmennyiség állandó maradjon és ez a mennyiség egyenlő legyen a tartályban lévő mennyiség­gel a keverési szakasz alatt. Annak érdekében, hogy a 12 szelepet úgy tudjuk szabá­lyozni, hogy olyan mennyiséget engedjen ki, hogy a keverő tartályában állandó mennyiségű keverék maradjon, a követ­kező módon járunk el: Először meghatározzuk a kiömléses szabályozási rend­szerbejuttatott levegő nyomását. Ennek a nyomásnak akko­rának kell lennie, hogy amikor a 16 mérlegkar végét kézi e ővel a 18 fúvókára szorítjuk és a kiömlést lezárjuk, akkor bizonyos mértékben a 12 szelep záródjon és így a rajta átfolyt keverék mennyiségét szabályozza egy annál kisebb értékre, mint amit kapni akarunk, méghozzá olyan mértékre, hogy amikor a kiömlő mennyiséget maximumra növeljük, akkor a szelep annyira nyíljék ki, hogy a keverék mennyisége nagyobb legyen a kívánt mennyiségnél. Ha a mérlegkart 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom