181460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogén-acilamid-származékok előállítására
3 181460 4 Szintén másik eljárás az N-halogén-alkil közbenső termékek előállítására a megfelelő halogén-alkán, például l-klór-2- -bróm-etán és a megfelelő anilin reakciója, majd az ezt követő acetilezés. Ha az N-szubsztituált 2-halogén-acetanilidet a megfelelő N-halogén-alkil-2-halogén-acetanilid közbenső termék alkoholízisével állítjuk elő, melléktermékként halogén-hidrogén keletkezik, mely csökkenti a kívánt tennék kitermelését. Ezért, amint azt a fent említett 3442945, 3 547620 és 3 875 228 számú amerikai szabadalmi leírások is említik, az alkoholízist egy savmegkötő szer jelenlétében kell kivitelezni. Az irodalom szerint alkalmas savmegkötő szerek a szervetlen és szerves bázisok, például az alkálifém- és alkáliföldfém-hidroxidok és -karbonátok, például nátrium- és kálium-hidroxid, nátrium-karbonát stb. tercier aminok, például a trimetil- és trietil-amin, piridin és piridin-bázisok, ammónium- és kvatemer ammónium-hidroxídok és alkoholátok; fém-alkoholátok, nátrium- és kálium-metilát, -etilát stb. Mind a halogén-hidrogének, mind pedig a savmegkötő szer ellenkező irányú mellékreakciókat is elősegít, amelyek nemkívánatosak. A fent leírt eljárások mindegyikében jelentős hátrányként szerepel, hogy a savmegkötő szer a melléktermék halogénhidrogénnel oldhatatlan csapadék formájában reagál, melyet el kell választani a reakcióelegytől. A kívánt termék elválasztása a hulladék mellékterméktől általában az oldószer lepárlással, vizes mosással, a halogén-hidrogén vízgőzdesztillációjával, víztelenítéssel, szűréssel és/vagy a termék stabilizálásával történik. Más eljárások szerint frakcionált desztillálót alkalmaznak alacsony vagy atmoszferikusnál nagyobb nyomáson, extrakciót, filmdesztillációt, átkristályosítást, stb. Például a 3 442 945 és 3 547 620 számú amerikai szabadalmi leírások 4. példája leírja, hogy az N-(butoximetil)-2'-t-butil-6'-metil-2-klór-acetanilid (egyszerű nevén: terbuklór) gyártásánál a savmegkötő szer — a trietilamin — finom tűkből álló teijedelmes trietil-amin-hidroklorid csapadékot alkot, melyet vizes mosással, az oldószer ledesztillálásával és szűréssel kell eltávolítani. Ha savmegkötő szerként a 2',6'-dietil-N-(metoxi-metil)— klór-acetanilid előállításánál (közismert neve: „alaklór” és a LassoR nevű herbicid hatóanyaga) ammóniát használnak, nagy mennyiségű szilárd ammónium-klorid keletkezik, melyet el kell távolítani. Néhány esetben, az N-halogén-alkil közbenső termék alkoholízise alatt vagy után a keletkezett halogén-hidrogén melléktermék zömét egyszerű desztillációval el lehet távolítani, azonban a halogén-hidrogén gáznemű környezetszennyező anyag. Néhány esetben ezenkívül az alkohol reagens és a melléktermék halogén-hidrogén desztillációjakor alkil-halogenid és víz keletkezik, és a víz rontja a kitermelést. Ezen túlmenően a halogén-hidrogénből néhány százaléknyi a reakcióelegyben marad, melyet savmegkötő szerrel kell eltávolítani, amely, mint már előbb említettük, nagy mennyiségű szilárd csapadékot alkot. Az alaklór előállításánál végzett kisérleteink során megpróbáltuk a sósav mellékterméket többlet metanollal, szokásos vákuumdesztilláció segítségével eltávolítani. Eközben azonban az N-klór-metil közbenső termékek és a végtermék (alaklór) hosszabb ideig, megközelítőleg két órán keresztül van kitéve a sósav, víz és más melléktermékek ellentétes hatásának, ami lényegesen alacsonyabb alaklór kitermelést eredményezett. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a desztillációs lépés közben vagy után kell a savmegkötő szert alkalmazni, hogy elkerüljük ezeket a kísérő hátrányokat. Az eljárás során keletkező melléktermékektől való szabadulás környezetvédelmi megfontolások, valamint az energiatakarékosság miatt döntő fontosságú, ezért olyan új eljárást kellett találnunk, mely kiküszöböli, vagy minimumra csökkenti a melléktermékek, például csapadékok, folyadékok és/vagy gázok ellentétes hatását a kémiai eljárás során. Bizonyos esetekben a káros melléktermékek újra visszavezethetők az eljárásba. Más esetekben a melléktermékek tisztításával vagy átalakításával más, hasznos terméket nyerhetünk. Azonban mindegyik ilyen kezelés többletberuházást, fokozott feldolgozási költségeket és energiafelhasználást igényel. Kívánatos ezért, hogy a környezetre ártalmas melléktermékek keletkezését a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljük. Ugyancsak hibája az irodalomban leírt 2-halogén-acetanilid előállítási eljárásoknak, hogy azok nem folyamatosak. Ezért a találmány célja, hogy a 2-halogén-acilamidok, és a 2-halogén-acetanilidek előállítására olyan javított eljárást találjunk, mely az előzőleg említett eljárások hátrányait kiküszöböli. A találmány célja, hogy olyan eljárást dolgozzunk ki, mely nem igényel savmegkötő szert, nem keletkezik nagy mennyiségű szilárd melléktermék, így kisebb az alapanyag- és berendezés igény, elmaradnak az elválasztási költségek, és a környezetre káros hulladék eltávolítási problémái. Egy másik célkitűzése a találmánynak, hogy az eljárás folyamatos legyen, egyszerű, lefolyása nem költséges, energiakímélő, csökkentse a környezetszennyezést, ugyanakkor kitermelése, és a tisztasági foka legalább olyan, vagy nagyobb legyen, mint az eddig alkalmazott eljárásoké. A találmány tárgya tehát új eljárás az (I) általános képletű vegyületek—előnyösen folyamatos—előállítására, ahol az (I) általános képletben: R jelentése két vagy három 1—6 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport, vagy di-(l—4 szénatomos alkil)-(3—7 szénatomos cikloalkenil)-csoport; R6 jelentése 1—6 szénatomos alkil-, 2—4 szénatomos alkenil-, (1—4 szénatomos alkoxi)-(l—4 szénatomos alkil)-, halogénül—4 szénatomos alkil)-, 3—7 szénatomos cikloalkil-, (3—7 szénatomos cikloalkil)-(l—4 szénatomos alkil)- vagy furil-(l—4 szénatomos alkil)-csoport; és R7 jelentése 1-^4 szénatomos mono- vagy dihalogén-alkil-csoport. A találmány szerint úgy járunk el, hogy (II) és (III) általános képletű vegyületeket reagáltatunk — R, R6 és R7 a fent megadott és X jelentése halogénatom, és a reakciót —20 és -I-160 °C közötti hőmérsékleten, savmegkötő szer távollétében végezzük, egy mól (II) általános képletű vegyületre 1—100 mólnyi (ül) általános képletű alkoholt alkalmazva, majd a HX általános képletű melléktermék és a (ül) általános képletű alkohol elegyét folyamatosan elválasztjuk a keletkezett (I) általános képletű vegyülettől, előnyösen 50— 175 °C hőmérsékleten és 1,0—300 Hgmm nyomáson végzett desztillációval. Előnyös termék az alaklór, melyet a 2',6'-dietil-N-(klór-metil)-2-klór-acetanilid és metanol reagáltatásával állítunk elő, az 1. példa szerint. A fenti reakciót és elválasztási eljárást előnyösen többször megismételjük, a (II) általános képletű vegyületet így teljesen átalakíthatjuk az (I) általános képletű vegyületté. Legelőnyösebben az eljárás két lépcsőben vitelezhető ki, az alábbiak szerint: (A) az első reakciózónában a (II) általános képletű vegyületet reagáltatjuk a (ül) általános képletű vegyülettel; (B) Az (A) lépcsőből a reakcióelegyet állandó áramban az első elválasztó zónába vezetjük, ahonnan a HX mellék5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
