181450. lajstromszámú szabadalom • Eljárás auron-származékok előállítására

5 181450 6 Az R1, R2, R3, R*, R5 vagy R6 szubsztituensek közül bármelyik helyén tetrazol-5-il-csoportot tartalmazó (I) álta­lános képletű vegyületek továbbá oly módon is előállíthatok, hogy a megfelelő nitril-származékot magas forráspontú ol­dószerben, például dimetilformamidban, 100 C° feletti hő­mérsékleten valamely, előnyösen nem-nukleofil aziddal, pél­dául trimetilszili-aziddal reagáltatjuk. A fenti reakciókkal a (Z)-izomereket kapjuk, amelyek ismert fotolitikus módszerekkel a megfelelő (E)-izomerekké alakíthatók. A találmány szerinti (I) általános képletű auron-származé­­kok emlősök asztmás megbetegedéseinek megelőző kezelésé­re alkalmazhatók. A vegyületek aktivitását a Journal of Physiology (London) 17, 251, (1952) irodalmi helyen ismer­tetett „Herxheimer” teszttel vagy a Mongar és Schild által a Journal of Physiology (London) 3, 207, (1956) irodalmi helyen, illetve a Brocklehurt által a Journal of Physiology (London), 52, 414 (1960) irodalmi helyen ismertetett „gui­­nea-pig chopped lung test” módszerrel határoztuk meg ten­geri-malacokon. A vegyületek ugyancsak aktívnak bizonyul­tak a „rat peritoneal anaphylaxis” tesztben [Orange, Stechs­chulte és Austen; Fed. Proc. 28, 1710 (1969)], mely patká­nyok allergiás reakcióin alapul a hasüregben. A „Herxheimer” vizsgálat a tengerimalacokon előidézett allergiás hörgőgörcsön alapul, mely nagymértékben hasonló az emberi asztmás rohamhoz. A hörgőgörcsöt előidéző köz­vetítők (mediátorok) igen hasonlók azokhoz, amelyek érzé­kennyé tett emberi tüdőszövetből antigén hatására felszaba­dulnak. A találmány szerinti vegyületek a „Herxheimer” vizsgálat­ban 25 mg/kg—200 mg/kg dózisban hatásosnak bizonyul­tak. A találmány szerinti vegyületek különböző módokon ada­golhatok és erre a célra különböző formákban készíthetők ki. A találmány szerinti vegyületek különösen előnyösen orálisan adagolhatok. A találmány szerinti vegyületek ennek megfelelően orálisan, rektálisan, topikálisan, parenterálisan vagy injekciós úton adagolhatok, injekciók, tabletták, szög­letes tabletták, sub-linguális tabletták, ostyák, elixírek, szuszpenziók, aeroszolok, kenőcsök, lágy és kemény zselatin kapszulák, kúpok, injekciós oldatok vagy szuszpenziók vagy injekciós oldatok készítésére alkalmas, segédanyagra adszor­­beált sterilen csomagolt porok formájában. A kenőcsök pél­dául kb. 10% hatóanyagot tartalmaznak megfelelő vivő­anyagban. Az injekciós oldatok és szuszpenziók a hatóanya­got fiziológiailag megfelelő közegben tartalmazzák. A fenti készítmények előállításához szükséges hordozóanyagok és segédanyagok a szakember számára jól ismertek. A találmány szerinti gyógyászati készítményekben például az alábbi hordozóanyagok alkalmazhatók: laktóz, dextróz, szacharóz, szorbitol, mannitol, propilénglikol, folyékony pa­raffin, vazelin, kaolin, füstölgő szilíciumdioxid, mikrokristá­lyos cellulóz, kalciumszilikát, kovasav, polivinil-pirrolidon, ketosztearil-alkohol, keményítő, módosított keményítő, akácmézga, kalciumfoszfát, kakaóvaj, etoxilált észterek, arachis olaj, alginátok, tragantgyanta, zselatin, B. P. szirup, metilcellulóz, polioxietilén-szorbitán, monolaurát, etillaktát, metil- és propil-hidroxibenzoát, szorbitán-trioleát, szorbi­­tán-szeszquioleát, és oleil-alkohol, valamint hajtóanyagok, mint triklór-monofluor-metán, diklór-difluor-metán és di­­klór-tetrafluor-etán. A tabletták a poralakú anyagoknak a tablettázó gép prés vagy lyukasztó részénél való összetapa­dását és kötődését elkerülendő síkosító anyagot is tartalmaz­hatnak. Ilyen célra például magnézium-, alumínium- vagy kalciumsztearátokat, talkumot vagy ásványi olajokat alkal­mazhatunk. A találmány tárgyát képezik ennek megfelelően olyan gyógyászati készítmények, melyek hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet tartalmaznak gyógyászatiig alkalmazható hordozóanyagokkal és adott esetben segéd­anyagokkal összekeverve. A találmány szerinti gyógyászati készítmények dózisegységek formájában készíthetők ki, az egyes dózisegységek előnyösen 5—500 mg hatóanyagot (pa­­renterális adagolás céljára 5—50 mg, inhalációs célra 5— 50 mg és orális vagy rektális adagolás céljára 25—500 mg) tartalmaznak. A leírásban és igénypontban alkalmazott „dó­zisegység” kifejezés alatt fizikailag elkülönített egységek ér­tendők, melyek a humán és állat gyógyászatban egységes dózisként alkalmazható minden egyes dózisegység a kívánt gyógyászati hatás eléréséhez szükséges meghatározott meny­­nyiségű hatóanyagot tartalmaz a megfelelő gyógyászati hígí­tóanyag, hordozóanyag és töltőanyag mellett. A napi dózis 0,5—200 mg/kg, előnyösen 1—20 mg/kg hatóanyag; az adott esetben beadagolt (I) általános képletű auron-származék mennyisége természetesen a beteg állapo­tától, az adagolt hatóanyagtól, az adagolás módjától stb. függ, ezért a fent megadott dózis-határ nem jelentheti a találmány korlátozását. A találmányt az alábbi példákkal illusztráljuk, anélkül, hogy a találmány tárgyát a példákra korlátoznánk. 1. példa (Z)-4'-karboxi-2-benzilidén-5-metil­­benzofurán-3(2H)-on előállítása 8,73 g (0,05 mól) co-klór-2-hidroxi-5-metil-acetofenont [Chem. Bér. 41, 4271 (1908)] és 7,5 g (0,05 mól) 4-karboxi­­-benzaldehidet 100 ml etanolban oldunk és a reakcióelegyet 60 C°-ra melegítjük. A reakcióelegyhez keverés közben las­san hozzáadjuk 4 g (0,1 mól) nátriumhidroxid 20 ml vízzel készített oldatát, amikor is a reakcióelegy színe mélypiros lesz. A reakcióelegyet 1 órán át 60 C°-on tartjuk, a kivált halványsárga csapadékot egy további órán át visszafolyatás közben forraljuk. A kapott szuszpenziót 0C°-ra hütjük, majd 5 M sósavval megsavanyítjuk. A kapott halványsárga színű kivált anyagot leszűrjük, vízzel mossuk, csökkentett nyomáson szárítjuk, majd dioxánból átkristályosítjuk. A halványsárga színű tűs kristályos cím szerinti termék olva­dáspontja 288—290 C° (bomlik), kitermelés: 34%. 2—5. példák Az alábbi vegyületeket azonos módon állítjuk elő a meg­felelő kiindulási benzaldehidet és klór-acetofenont alkal­mazva: (Z)-2'-karboxi-2-benzilidén-5-metil-benzofuran-3(2H)-on, olvadáspont: 187—189 C°, kitermelés 35%; (Z)-2'-karboxi-2-benzilidén-6-metil-benzofuran-3(2H)-on, olvadáspont: 196—198 C° (bomlik), kitermelés 67%; (Z)-2'-karboxi-2-benzilidén-nafto[2,l-b]furan-3(2H)-on, ol­vadáspont: 207—208 C°, kitermelés 28%; (Z)-4'-karboxi-2-benzilidén-5-izopropilbenzofuran-3(2H)-on, olvadáspont: 262—263 C°, kitermelés 38%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom