181419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kohászati salakban lévő fémtartalom koncentrált formában történő kinyerésére
9 181419 10 rekkel a salakdarabokat alapvetően más módon kezeljük, mint a hagyományos hengeres aprítókban, ahol a salakdarabok lényegében teljesen összetörnek és jó részük poralakúvá válik. Ennek során a 18 oxidos zárványokat mintegy belehengerlik a 20 fémszemcsékbe, ami a későbbiek során megnehezíti szétválasztásukat. Ugyanakkor a találmány szerint a 32 hengerek korlátozott nyomásával a darabokat csupán fellazítjuk és ezzel megkönnyítjük az oxidok és fémes részek későbbi szétválasztását. Ezért kell a 32 hengerek nyomását 33 rugókkal szabályozni, hogy a nagyobb darabok se törjenek össze, illetve ne szenvedjenek a szükségesnél alakváltozást. Megjegyezzük azonban, hogy kialakíthatók a 32 hengerek úgy is, hogy fix csapágyazással vannak rögzítve, és a 33 rúgók hiányoznak a berendezésből. Természetesen a szerkezet így is működőképes, de ebben az esetben célszerű igen pontosan betartani a frakcióhatárokat, hogy a nagyobb szemcsék áthaladását és összetörését megakadályozzuk. A 32 hengerek közül kijövő salakdarabok a 34 szállítószalagra kerülnek, amely a 36 adagolótölcsérbe juttatja őket. A 36 adagolótölcsérből 38 serleges felvonó viszi a salakdarabokat a 40 rázószitára. Itt a kis szemcsenagyságú alumínium és nem alumíniumrészecskék átesnek a 40 rázószita nyílásain és hasonlóképpen az első egységnél ismertetett megoldáshoz, a 42 tölcséren át a 42a tartályba esnek. A 42a tartályban lényegében a 22a tartályban lévőkhöz hasonló porkeverék gyűlik össze. A 40 rázószitáról a salakdarabok 44 kalapácsos malomba kerülnek. A 44 kalapácsos malom a szakemberek által jól ismert berendezés, amelyben a már korábban megrepesztett salakdarabok szétesnek fémes illetve nemfémes részecskékre. Ennek a műveletnek előkészítéseképpen rendkívül fontos a 32 hengerek között történő átvezetés, amelynek során a fémes és nemfémes részek közötti határok felbomlanak, így a szétválasztás tökéletesen elvégezhető. A 44 kalapácsos malomból kijövő anyag, amely a 4A és 4B ábrán látható, természetesen még nem tiszta fém, csak koncentrátum, igen nagy fémtartalommal. A 20 fémszemcsék felületének jelentős részéről a 18 oxidos anyag már teljes mértékben levált. A 44 kalapácsos malom 45 szeparátorral van összekapcsolva, amely a 44 kalapácsos malom légteréből szívja el a levegőt és az abban lebegő fémes vagy nemfémes porrészecskéket. Ezeket a részecskéket a 45 szeparátor a 47 portartályba juttatja. A 44 kalapácsos malom alsó részén kijövő szemcsék, amelyek rajza a 4A és 4B ábrákon látható, a 46 szállítószalagra hullanak, amely azokat a 48 adagolótölcsérbe viszi. Innen 50 serleges felvonó szállítja tovább a részecskéket. Az 50 serleges felvonó az alumíniumszemcséket a 45 szeparátor által le nem választott és a fémfelületre tapadt oxidos részekkel együtt 52 rázószitára adagolja. Innen a viszonylag nagy fémtartalmú koncentrátumot az ábrán nem feltüntetett mágneses szeparátorhoz lehet vezetni, majd innen az 54 vibrátoros adagolóhoz. Az apróbb nemfémes zárványok és a kisméretű alumíniumszemcsék itt ismét keresztülesnek az 52 rázószita nyílásain és az 56 tölcsérbe jutnak. A fémes és nemfémes szemcséket az 56a tartályban gyűjtjük össze, hasonlóan a korábbi fázisokhoz. A gyakorlatban úgy találtuk, hogy a 32 hengerek között történő átvezetés során a salakdarabok eredeti oxidtartalma 7-8%-kal csökkent, és a további mechanikai igénybevétel, például a 44 kalapácsos malomban történő kezelés során további 11—12% távozik el a nemfémes anyagtartalomból. Az 54 vibrátoros adagolóra jutó anyag már tulajdonképpen piacképes termék és további feldolgozás nélkül felhasználható. A találmány szerint azonban a koncentrátum tovább kezelhető és a fémtartalom az anyagban tovább növelhető. Természetesen ez további műveleteket igényel, ami az előállítási költségeket is növeli. Ha az anyagot az 54 vibrátoros adagoló elérése után nem kívánjuk tovább feldolgozni, forgácskemencében lehet feldolgozni és fémtuskók formájában hozható forgalomba. A koncentrátum ebben a fázisban már az oxidok döntő többségétől megtisztított állapotban van és igen jól feldolgozható a regeneráló kemencékben. Minthogy tisztasága lényegesen nagyobb a hagyományos eljárások során nyert anyagénál, alkalmazásuk nyilvánvalóan lényegesen előnyösebb, mint a korábban említett hátrányokkal rendelkező hagyományos eljárásoké. Ha az 54 vibrátoros adagolóra érkező anyagot tovább akaijuk tisztítani, ismét 58 hengerek közé vezetjük, hogy a koncentrátum alumíniumrészecskéit lapított pehelyszerű formába hozzuk. Ilyen alumíniumpelyhet mutatunk be az 5. ábrán. Az 58 hengerek célszerűen rögzített csapágyazással vannak ellátva, így az 54 vibrátoros adagolóról közéjük hulló részecskék erősen deformálódnak, elnyervén az 5. ábrán látható alakjukat. Az alumíniumpelyhek vastagsága általában körülbelül 1,6 mm, szemben a 10 adagolótölcsérbe bejuttatott darabok 2,5—6 mm-es méretével. Természetesen az 58 hengerek egymástól mért távolsága változtatható, így tetszés szerinti vastagságú pelyhek állíthatók elő. Az 58 hengerek távolságát a beadagolt szemcsék nagyságától függően is célszerű állítani. Az 58 hengerek között áthaladó anyag az alul elhelyezett 59 perforált csúzdára hullik, amelynek nyílásain a kisméretű fémes illetve nemfémes részecskék átesnek. Ezeket a részecskéket a 61 tölcsér gyűjti össze és juttatja a 61a tartályba, amely ugyanolyan keveréket tartalmaz, mint a korábban már ismertetett 22a, 42a vagy 56a tartályok. Az 59 perforált csúszdára hulló pelyhek fémtartalma valamivel megnövekszik az 54 vibrátoros adagolóra érkező anyaghoz viszonyítva. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a technológia ezen a pontján is piacképes terméket kapunk, amelyet minden további nélkül ki lehet vonni a további kezelés folyamatából. A pehely formájában elkészített koncentrátum rendkívül alkalmas fémtuskók készítésére, minthogy sűrűségük nagyobb az egyszerű szemcsék sűrűségénél és így a forgácskemencében viszonylag gyorsan haladhat lefelé. Ennek azért van nagy jelentősége, mert így elkerülhető a levegőben történő elégés veszélye. Ha az 59 perforált csúszdára érkező terméket még tovább kívánjuk tisztítani, a pelyheket innen ismét 60 verőmalomba juttatjuk. A 60 verőmalom kiviteli alakját a későbbiekben részletesen fogjuk ismertetni a 7—9. ábrák kapcsán. A 60 verőmalomban kezelt pelyheket 80 csővezetéken keresztül visszük a 81 leválasztóciklonba. A 81 leválasztóciklon a közismert módon van kialakítva és a pelyhek a szokásos módon tangenciálisan jutnak be a leválasztótérbe. Itt kisnyomású zóna alakul ki a 81 leválasztóciklon középrészében. A kisnyomású zóna beszívja az alumíniumot és az oxidport a középső részbe és onnan a por a 83 csővezetéken át kerül a 92 porzsákba. A 92 porzsák alatt 92a tartály helyezkedik el. Ez hasonló a már korábban bemutatott 22a, 42a stb. tartályokhoz. A nehezebb fémes részecskék a 81 leválasztóciklonban lefelé hullanak és egy második 78 verőmalomba kerülnek. A 78 verőmalom pontosan a 81 leválasztóciklon alatt van elhelyezve és a hozzácsatlakozó 84 csővezetéken át a belőle kijövő anyag egy újabb 85 leválasztóciklonba kerül. A 85 leválasztóciklon teljesen hasonlóan működik a 81 leválasztóciklonhoz és a középső kisnyomású zóná5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
