181404. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet vízellátási elosztóvezeték és ahhoz kapcsolódó vízellátó rendszer között az elosztóvezeték hőtágulási mosgásainak kiegyenlítésére
3 181404 4 intézkedéseket nem igényel, s amely — fémből készült gerincvezeték esetén — a csővezetéki szakaszok között külön fémes érintkezések biztosítására (érintésvédelmi okokból) nincs szükség. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az elosztóvezeték rögzített és szabadon elmozduló részei között a hőtágulási hosszváltozásokat — amelyek átadódnának az elosztóvezetékhez kapcsolódó vízellátási rendszerre — ki lehet egyenlíteni az elosztóvezetékekről leágaztatott csatlakozó vezetékek megfelelő kialakításával, azaz, az elosztóvezetéken kívül elhelyezkedő szerkezettel, tehát az elosztóvezetékbe (pl. gerincvezetékbe) semmiféle kompenzátort nem kell beépíteni hőokozta mozgásainak és feszültségeinek felvétele céljából. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, az elosztóvezetékhez kapcsolódó szerkezettel oldottuk meg, amely elosztóvezeték legalább egy helyen — például épületszerkezethez — rögzítve van, és amelyről csatlakozóvezetékek vannak leágaztatva és amely szerkezetnek az a lényege, hogy a kompenzátorokat csatlakozóvezetékek alkotják, amelyek az elosztóvezetékről való leágazási helyük és egy, az elosztóvezetéken kívül eső rögzített, vagy lényegében rögzített helyük között lira-, U-, hurok- vagy hasonló alakúak, vagy ilyen alakú, és/vagy rugalmasan deformálható vezetékszakaszt tartalmaznak. A találmány egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a kompenzátorokként kiképzett csatlakozóvezetékek vízellátási szerelvény(eke)t tartalmazó ágvezetékekbe torkollnak, amely ágvezetékek célszerűen a betorkollási helyek közelében — az elosztóvezetéken kívül — rögzítve vannak. Ezáltal az ágvezetékbe mereven bekötött csatlakozóvezeték rögzítését tulajdonképpen az ágvezeték rögzítése eredményezi. Egy másik találmányi ismérv szerint a csatlakozóvezeték az elosztóvezetékből való kiágazási helyével ellentétes vége tartományában van rögzítve. Ilyen eset akkor fordul elő, ha nincs a rendszerben ágvezeték, és pl. egyetlen vízellátási szerelvény van a csatlakozóvezeték végére kötve. Egy további kiviteli példa szerint a kompenzátorok az elosztóvezeték közelében, célszerűen közvetlenül az elosztóvezeték mellett vannak kialakítva, de természetesen arra is van lehetőség, hogy a kompenzátor az elosztóvezetéktől távolabb helyezkedjék el. Végül előnyös lehet, ha a csatlakozóvezetékek rugalmasan deformálható anyagú szakaszát harmonikaszerű falazattal bíró csodarab (például gégecsődarab) alkotja. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: az elosztóvezetékbe (pl. gerincvezetékbe) nem kell hagyományos kompenzátorokat beépíteni, vagy csak elenyészően kevés ilyen szerkezetre van szükség és csak abban az esetben, ha a vezeték túlságosan hosszú. Például egy tizenegy szintes épületben, műanyagból készült melegvíz felszálló vezeték esetén egyáltalán nem kell a vezetékbe hagyományos kompenzátort beépíteni, a hőtágulási mozgások kiegyenlítésére a találmány szerinti szerkezet önmagában is elegendő. A hagyományos kompenzátorok elmaradása nemcsak költség- és szerelési élőmunka-megtakarítást eredményez, hanem nem kell számolni tömítési- és helyigényükkel sem; karbantartásukról nem kell gondoskodni, egészségügyi problémák nem jelentkeznek. Az esetleg szükséges fémes kapcsolatot a gerincvezetékben nem kell megszüntetni. A találmány szerinti rendszer attól függetlenül alkalmazható, hogy az ágvezetékek rögzített pontjai az elosztóvezetékhez közel vagy attól távol helyezkednek el, mert az elosztóvezeték hőmozgása az ágvezetékekre nincs hatással, azt a kompenzátorok kiegyenlítik. Mivel a csatlakozóvezeték mérete mindig kisebb, mint az elosztóvezetéké, a belőle készült kompenzátor ára alacsony, a benne keletkező feszültségek is kisebbek, így a kompenzátorok élettartama is hosszabb. A szerelési előfeszítés alkalmazásával a csatlakozóvezetékben keletkező csekély feszültségek is tovább csökkenthetők. A találmány szerinti szerkezet kompenzátorainak áramlási ellenállása gyakorlatilag azonos az egyenes csövek áramlási ellenállásával, tehát igen kicsi. Áramlástechnikai szempontból nagy előnyt jelent, hogy a kompenzátorok párhuzamosan kapcsolódnak az elosztóvezetékre, tehát az ellenállások az elosztóvezeték áramkörében nem adódnak össze, azt nem terhelik. A találmány további előnye, hogy a csatlakozóvezetékkompenzátorok kialakítása szintenként azonos lehet, így a szerkezet racionális sorozatgyártásra rendkívül alkalmas. A rendszer szerelése az ismerteknél lényegesen egyszerűbb, mert az épület és a csővezetékrendszer mérettűréseiből adódó eltéréseket is a kompenzátorok veszik fel. Ezáltal szereléshelyi élőmunka takarítható meg. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a találmány egy előnyös kiviteli példáját, illetve annak alkalmazási módját, valamint a szerkezet működési elvét szemléltetik. A rajzokon az 1. ábra vázlatos oldalnézetben mutatja egy tízszintesnél magasabb lakóépület épületgépészeti vízellátó rendszerébe iktatott, az elosztó-felszálló vezeték találmány szerinti hőtágulási kiegyenlítő szerkezetének egy kiviteli példáját; a 2. ábra nagyobb méretarányú rajzon érzékelteti a találmány szerinti szerkezet működésmódját. Az 1. ábrán egy tízszintesnél magasabb lakóépület egy részlete látható, amelynek 3 födéméi között 4 szinteken lakóterek vannak kialakítva. Az épület teljes magasságában vízellátási 1 elosztóvezeték — itt felszálló vezeték — húzódik végig függőlegesen, amely a 2 rögzítési helyen szilárdan az épületszerkezethez van rögzítve. Mindegyik 4 szinten 6 csatlakozóvezeték van a 10 leágazási helyeken az 1 elosztóvezetékről leágaztatva, és mindegyik csatlakozóvezeték egy-egy 9 ágvezetékbe torkollik a 12 helyen (1. a 2. ábrát is), amely 9 ágvezetékek a 7 rögzített helyeken ugyancsak az épületszerkezethez vannak mereven, szilárdan kapcsolva. A 9 ágvezetékekre vannak kötve a 4 szinteken levő lakások vízellátási szerelvényei, pl. mosdók, W.C.-öblítők stb. csaptelepei. A 10 leágazási helyen az 1 elosztóvezetékénél kisebb keresztmetszetű 6 csatlakozóvezeték például — önmagában ismert — „T”-idom közvetítésével kapcsolódhat az elosztóvezetékhez és ugyanilyen idommal — tehát mereven — köthető rá a 12 rögzítési, illetve csatlakozási helyen a 9 ágvezetékre, amelynek 7 rögzített helye ebben az esetben egybeesik a W. C. 8 úszószelepe tartalékelzárójának rögzítési pontjával. A 9 ágvezeték végén egy mosdószelepet tüntettünk fel, és 11 hivatkozási számmal jelöltük. A 6 csatlakozóvezetékek minden 4 szinten 5 kompenzátorként vannak kialakítva oly módon, hogy e deformálható anyagú 6 csatlakozóvezetéknek egy része van U alakra meghajlítva. Az 1. ábrán jól látható, hogy a 9 ágvezeték 7 rögzítési helye a 12 betorkollási hely közvetlen közelében van, tehát ez utóbbi gyakorlatilag rögzített, elmozdulásmentes pontja a 6 csatlakozóvezetéknek. Ez az elrendezés az 1 elosztóvezeték 2 rögzítési helyének elhelyezésétől független. A 9 ágvezetékek egyébként — a mindenkori vízellátási rendszertől függően — az 5'kompenzátorok után több elágazó (nem ábrázolt) vezetékben folytatódhatnak. Ilyen szerkezeti kialakítás esetén a 6 csatlakozóvezetéknek aá 1 elosztóvezetékkel együtt mozgó 10 leágazási helyével ellentétben rögzített pontja a 9 ágvezetékbe való 12 betorkollási helye, mivel e 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
