181369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gépjármű fékhatások, elsősorban a féklassulás mérésére
3 181369 4 gy felírható, hogy bátlag = bmax * 0,7. A gépjármű fékek ellenőrzéséhez léteznek féklasiulásmérők - mint pl. SIEMENS, FLERTEX vagy MOTOMETER —, amelyek folyadékoszlop vagy mozgótömeg-rugó elv szerint működnek. Ezek előnye rz egyszerű, olcsó kivitel, hátrányuk az, hogy a assulás-mérést csak mozgó, haladó gépkocsival lehet végrehajtani. Ehhez próbaút-szakasz szükséges, ami íz utak zsúfoltsága miatt nem áll rendelkezésre, imellett a mérés üzemanyag- és munkaigényes. További hátrányuk, hogy kerekenként nem képesek a lassulást kimutatni. Ismeretes, hogy az utóbbi két évtizedben elterledtek a helyhez kötött fékerőmérőpadok, elsőiorban a görgőpáros fékpadok — mint pl. BOSCH, HOFMAN, HPA, SCRENK, stb. Jellemző megoldást mutat be a G 01 1 5/28 számú szabadalmi osztályon az NDK 89022 számú szabadalom. Ezen berendezések közös tulajdonsága, hogy mérésnél előbb a gépkocsi első futóművének, majd a hátsó futóműnek a kerekeit vezetik fel egy-egy görgőpárra, amelyek villanymotorral meghajtva, forgómozgást végeznek, így a vizsgált gépkocsi kerekei is állandó sebességgel forognak. A gépkocsi fékpedáljának lenyomásával a gépkocsikerék és a görgők érintkezési felületénél keletkezik a B fékerő. A fékerő értéke a villamosmotorokra ható fékezési erő alapján mechanikusan, hidraulikusan vagy elektromos módon továbbítható a kijelzőórákhoz. Ezek a mérőberendezések minden esetben a B fékerőt mérik, kerekenként. Esetenként hozzá kapcsolható fékpedálerőmérőt is használnak. Az ezekkel az ismert fékerővizsgáló padokkal végzett ellenőrzések előnye a helyhezkötöttség: a gépkocsinak nem kell a telephelyet elhagyni és nem fogyaszt üzemanyagot a fékpróbához. További előnye, hogy a berendezés jól beilleszthető egy autó-diagnosztikai technológiai sorba, továbbá, hogy a gépkocsi egyik vagy másik kerékfékénél jelentkező durva hiba kijelzését is lehetővé teszi. Hátránya, hogy egy ilyen berendezés csak a B fékerőt képes mérni és nem a féklassulást illetve fékhatást, mivel figyelmen kívül hagyja a kerékre ható terhelést. így csak azt a fékerőt mutatja ki, amelyet az adott súlyterhelés mellett a gumiabroncs és görgők közti tapadósúrlódás még elbír. Nem azt a fékerőt méri tehát, amit az adott kerékfékberendezés kifejteni képes és amire tulajdonképpen szükség lenne, tehát az elért lassulás értékét. A vizsgált gépkocsifékrendszer értékeléséhez ilyen mérés mellett szükséges bizonyos szubjektív ítélőképesség is. A gyakorlatban az egyes gépkocsi típusoknál a tapasztalati értékeket hasonlítják össze és így minősítik. Ismeretes továbbá egy olyan berendezés a G 01 M 17/00 osztályon szereplő angol 1 441 413 számú találmányi leírásban, amely a súlyterhelést is figyelembe veszi. Ennél a megoldásnál egybe van építve a fékerőmérő a súlyérzékelővel, a súlymérés tengelyenként történik. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy ez a hagyományos és forgalomban levő fékerőmérőkhöz nem csatlakoztatható, nem mutatja ki a gépkocsi lefékezési % értékét és nem állapítja meg a kerekek közötti legnagyobb lassulás eltérés értékét %-ban. Ez utóbbi pedig közlekedésbiztonsági szempontból a fékek minősítéséhez elengedhetetlenül szükséges. A találmány célja a helyhez kötött fékerővizsgáló-padokkal történő ellenőrzés műszaki színvonalának emelése és továbbfejlesztése úgy, hogy féklassulást lehessen megállapítani a súly és a fékerő függvényében, kerekenként és összesen, a követelményeknek megfelelő mértékegységekben. Célja továbbá, hogy az értékeket digitálisan ki lehessen jelezni, dokumentumszerűen kiírni, valamint kimutatni az egyes kerekek közötti lassuláseltérést. A találmány szerinti eljárás és berendezés lehetőséget biztosít a „terheléstől függő fékerőszabályozó”-val ellátott gépkocsiknál a szabályozó beállításának ellenőrzésére is. A találmány további célja, hogy az új fék ellenőrző berendezések mellett a meglevő berendezéseket is korszerűsíteni lehessen a találmány szerinti féklassulásmérési eljárás alkalmazásával és a berendezés hozzásze relé sève 1. A találmány szerinti eljárás és berendezés azon a felismerésen alapul, hogy a fékerő mérésén túl - az eddig ismert eljárásokkal és berendezésekkel ellentétben - mérjük kerekenként a súlyerőt is, és a mért súlyerő és fékerő értékekből számítással határozzuk meg a gépjármű fékhatásait, többek között a féklassulást. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy rögzítjük a vizsgált gépjármű azonosítására alkalmas adatokat majd hagyományos görgőpáros vagy csúszólemezes fékpadok segítségével mérjük a fékezett kerék, illetve kerekek és a talaj között fellépő fékerőt. Kerekenként az adott terhelési állapotban mérjük továbbá a súlyerő értékét is és a mért értékekből ismert képlet, illetve képletek alapján számítással meghatározzuk az egyes kerekek, illetve a gépjármű fékhatásaira jellemző értékeket, elsősorban a féklassulás értékét, a lefékezés százalékát, a kerekek közötti lassulás-eltérés százalékát. A gépjármű azonosítására alkalmas rögzített adatokat valamint a számított értékeket kijelezzük és/vagy regisztráljuk. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási módja esetén mérjük továbbá a fékpedálerő értékét is, amely értéket szintén kijelezzük és/vagy regisztráljuk. A találmány szerinti berendezés tartalmaz hagyományos fékerőmérő padot, számító egységet, a vizsgált gépjármű azonosítására alkalmas adatok rögzítésére és tárolására szolgáló kijelző egységet és/vagy regisztráló egységet. A berendezés lényege az, hogy a fékerőmérő pad kimenete a számító egység egyik bemenetelére van kötve és, hogy tartalmaz továbbá a vizsgált gépjármű egy tengelyén elhelyezett kerekeinek a számával megegyező számú súlyerőmérő egységet is. A súlyerőmérő egységek kimenete a számító egység további bemenetére csatlakozik, a számító egység kimenete és a gépjármű azonosítására alkalmas adatok rögzítésére és tárolására szolgáló egység ki5 n is 20 25 30 35 *0 45 ;o 55 50 55 2
