181322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bór és halogéntartalmú portland- típusú cementek előállítására

3 181322 4 a’-C2S kompozíciók, amennyiben egyáltalán kép­ződnek, oly csekély mennyiségekben stabilizálód­nak, hogy röntgen-diffrakciós analízissel ki sem mu­tathatók.) A Slater és Hamilton által leírt bórtar­­talmú cementeket jellemzi továbbá az is, hogy sza­bad mésztartalmúk 2%-nál kevesebb és borát van je­len bennük (B203 alakjában), mésszel együtt ol­dódva az a’—C2S fázisban, 1 mól B203-ra számítva 5 mól CaO mennyiségi arányban. A Slater és Hamil­ton által leírt cementek viszonylag kis mennyiség­ben tartalmaznak valamely bórtartalmú vegyületet, például bór-oxidot (B2Oj), amelyet mineralizáló­­szerként adnak a nyers keverékhez klinkerezés előtt. A bórtartalmú komponens hozzáadása lehetővé teszi Portland-típusú klinker képződését lényegesen alacso­nyabb hőmérsékleteken (1290 °C és 1400 °C között), mint amilyenek ezelőtt szükségesek voltak az ipari gyakorlatban, körülbelül azonos kemencében-tartóz­­kodási idő mellett. Emellett a bórtartalmú cementek­kel körülbelül 630 kg/cm2 nyomószilárdság érhető el a teljesen kötött cementben (vagyis 28 nappal a kötés után), ami lényegesen felülmúlja az egyéb Portland-típusú cementek szilárdsági tulajdonságait. A korábbi bórtartalmú cementek esetében ezeket az előnyöket az a’-C2S szerkezetnek tulajdonították, amely rendszerint körülbelül 65—85 súly% mennyi­ségi arányban van jelen a kompozícióban. Bár a Slater és Hamilton által leírt típusú bórtar­talmú Portland-cementek lényeges haladást jelentet­tek a cement-kémia terén, ipari alkalmazásuk különféle hátrányokkal jár. így például, bár az eddi­gieknél jobb szilárdságot értek el teljesen kötött álla­potban, az elért eredmények nem egyenletesek és a kötési idő is ingadozó; Emellett számos ipari alkal­mazásban nem kielégítő az üyen cementek kezdeti és közbenső álapotbeli szilárdsága. Számos kísérlet történt már a bórtartalmú Port­land-típusú cementek tökéletesítésére, főként a kez­deti és közbenső állapotbeli szilárdság fokozására, a teljesen kötött állapotban mutatott kitűnő szilárdság megtartása mellett. Ismeretes, hogy a szokásos Port­land-típusú cementek kezdeti szilárdsági tulajdon­ságai annak tulajdoníthatók, hogy a klinkerben körülbelül 50-60% C3S képződik; vo.: Lea, The Chemistry of Cement and Concrete (3. kiadás, Chemists Publishing Co., 1977, 82. old.). Az az el­képzelés azonban, hogy a bórtartalmú cementek kezdeti szilárdságát ilyen mennyiségű C3S képzése útján növeljék, ellentmondásban állt Slater és Hamil­ton eredményeivel. Ezek a szerzők ugyanis a telje­sen kötött állapotban mutatott nagy szilárdságot a’—C2S képződésének és C3S kizárásának tulajdoní­tották. Emellett a szakmabeliek korábbi felfogása és az általános ipari hiedelem az volt, hogy borátok jelenlétében nem képződhet C3S; vö.: Mircea: „Decomposition of Tricalcium Silicate with Boron Oxide”, Silikatz (Ceskoslovenska Akademie Ved), 9(1) 34-42 (1965); e szerző szerint a bór-oxidok reakcióba lépnek a trikalcium-szilikáttal és így sza­bad mész, valamint dikalcium-szilikát és pentakal­­dum-boroszilikát telített szilárd oldata (5CaO ; : 1B203 : lSi02) képződik. A bórtartalmú Portland-típusú cementek tulaj­donságainak javítását célzó kezdeti kísérletek során arra törekedtek, hogy oly módon érjenek el nagy 2 kezdeti szilárdságot, hogy meg lehessen tartani az a’-C2S képződési jellemzőket. A nagy kezdeti szi­lárdság elérését célzó sikertelen törekvések sorába tartozott a klinker szemcseméretének csökkentése és a nyers keverék alkotórészeinek változtatása, különösen a vas-fázis összetétele szempontjából. Ugyancsak sikertelen kísérleteket végeztek nagy kez­deti szilárdság és állandóbb kötési idők elérésére szi­lárdsági akcelerátorok és a víztartalmat csökkentő adalékok alkalmazása útján. Más kísérletek során nagy kezdeti szilárdságú cementeket (vö.: Mechta: 4 036 657 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírás) a Slater és Hamilton által leírt bór­tartalmú, a’—C2S tartalmú cementekkel igyekeztek fizikai úton összekeverni. Az olyan cement-minták, amelyeket a Mechta-féle cement, tehát egy C4A3§ tartalmú, a C3S-tartalmú cementekénél nagyobb kezdeti szilárdságú cement és egy bórtartalmú ce­ment klinkerezés előtt vagy után történő összekeve­rése útján állítottak elő, mind a közbenső állapot­ban, mind a teljes kötés után alacsony szilárd­ságot mutattak; 7 nap utáni szilárdságuk például 103 kg/cm2, 28 nap utáni szilárdságuk pedig 291 kg/cm2 volt. A korábbi nézetek és ipari hiedelmek ellenére, a jelen találmány a C3S és a’-C2S bórtartalmú Port­land-típusú cementekben való kombinált képzésén alapul; így a szilárdsági tulajdonságok nemcsak javul­nak, hanem az eddigiekhez képest meglepően nagy kezdeti szilárdságok érhetők el. Emellett azt talál­tuk, hogy ezeket az eddigieknél nagyobb kezdeti szi­lárdságokat előnyös kötési idő alatt érjük el, anél­kül, hogy eközben hátrányosan befolyásolnánk a bórtartalmú cementek teljesen kötött állapotban mutatott kitűnő szilárdsági tulajdonságait. Ezen túlmenően, a találmány szerinti cementek ingadozás nélkül, minden esetben mutatják a teljesen kötött álapotbeli kiváló szilárdságot. A találmány fentiekben ismertetett tárgyai és elő­nyei oly módon érhetők el, hogy oly cement-kom­pozíciót állítunk elő, amely hidraulikus kötést bizto­sító kalcium-szilikátokként alfa-jelzett dikalcium-szi­­likátot (a,-C2S) körülbelül 20—70% mennyiségben és trikalcium-szilikátot (C3S) körülbelül 10-50% mennyiségben tartalmaz, a kompozíció teljes súlyára számítva. A cement összetételének egyéb kompo­nensei, nevezetesen a trikalcium-aluminát és a tetra­­kalcium-alumino-ferrit, ugyanazok, amelyek általá­ban a Portland-típusú cementekben jelen vannak; úgy véljük, hogy ezek nincsenek lényeges befolyással a kapott klinker illetőleg cement tulajdonságaira. A C3S és a’-C2S képződését azáltal éljük el, hogy a klinkerezést a bórtartalmú cementek kívána­tos alacsonyabb égetési hőmérsékletén, tehát 1290 és 1400 °C között végezzük, a szokásos kemencé­­ben-tartózkodási idővel, ami a kemence méretétől és egyéb tényezőktől függően 30 perctől 1 óráig terjed­het. A C3S és a’-C2S stabilizálását azáltal érjük el, hogy a nyers keverékbe olyan alkotórészeket vi­szünk be, amilyeneket általában a bórtartalmú Port­land-típusú cementek gyártásánál alkalmaznak, tehát mészkövet, szilícium-dioxidot, alumínium-oxidot, vas-oxidot és egy bórtartalmú komponenst, minerali­­zálószerként pedig lényegileg egy halogéntartalmú komponensből álló anyagot alkalmazunk. A C3S és 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom