181313. lajstromszámú szabadalom • Függesztett, feszített tartószerkezet
181313 6 függőleges határoló felületek terjedelme, és emiatt sokkal kisebb a fölöslegesen fűtendő tér is. A kis súlyú tartószerkezetek emellett nem csupán anyagmegtakarítást tesznek lehetővé, hanem a geometriai nehézségek elmaradása miatt a gyártás olcsóságát és a szerelés gyorsaságát is eredményezik. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a tartószerkezet oldalnézetének két variánsát, a 2. ábra ugyanezek alaprajzát, a 3. ábra a pillér és a függesztő kötél kapcsolatát és a kötél egy lehetséges megfeszítési módját, a 4. ábra a függesztő kötél egy másik megfeszítési módját, az 5. ábra a függesztő kötél egy harmadik megfeszítési módját mutatja. Az 1. és 2. ábra bal oldalán a tartószerkezet olyan kiviteli alakját láthatjuk, melynél a 2a főtartókból és a 2b fióktartókból összeállított 2 gerendarács a 4 függesztő kötelek segítségével oly módon van az 1 pillérhez hozzáerősítve, hogy a 2 gerendarácsot a 4 függesztő kötelek több ponton is megfogják, és ezért az süllyedő alátámasztású folytatólagos többtámaszú tartót alkot. A 2 gerendarács bal oldali szélső nyílásában, valamint középső nyílásában egyaránt egy-egy pontban van a 4 függesztő kötelek segítségével az 1 pillérhez — annak la fölső vége közelében — fölfüggesztve. Nincs akadálya annak sem, hogy a 4 függesztő kötelek a 2 gerendarács 2a főtartóit nyílásonként több pontban is megfogják. Ilyenkor az 1 pillér la fölső vége közeléből a 4 függesztő köteleknek több különböző hajlásszögű elemekből álló nyalábja indulhat ki. A 4 függesztő kötelek minden esetben meg vannak feszítve, a feszítést pedig részben a 2 gerendarács és esetleg a rajta elhelyezkedő 3 héjalás, valamint járulékos intézkedések együttese — célszerűen a 4 függesztő kötélnek az 1 pillér la fölső vége közelében elhelyezkedő 4a beköt&i ponlja, valamint a 2 gerendarács síkja között létrehozott relatív elmozdulás — együttesen valósítják meg. A 4 függesztő kötélnek e megfeszített volta természetesen „előfeszítő” erőt ébreszt magában a 2 gerendarácsban is. Mód van arra is, hogy a 2 gerendarácsba az 1. ábra bal oldali részén ugyancsak föltüntetett 5 lefeszítő kötelek segítségével további járulékos feszítő erőt is bevigyünk. Ez utóbbi a vízszintes terhek, pl. emelő szél teher hatásának csökkentésére, illetve kiküszöbölésére szolgálhat. A 2. ábra bal oldali részén látszik, hogy az 1 pillérek között lehet olyan is, amely nem nyúlik a 2 gerendarács síkja fölé. Föltüntettük azt is, hogy a jelen kiviteli példában a 2 gerendarács fölé nyúló 1 pillér két egymással párhuzamosan elhelyezkedő 2a főtartó között helyezkedik el, és így a 4 függesztő kötelek ahhoz képest alaprajzilag X-alakban helyezkednek el. Adott esetben más alaprajzi elrendezés is indokolt lehet. Az 1. és 2. ábra jobb oldali részén a 2 gerendarács nem rendelkezik nagyméretű szélső nyílással. Ilyenkor az 1 pillér la fölső vége közelében még egy 5 10 lehorgonyzó kötél is be van kötve, amelynek másik vége célszerűen a talajfelszín alatt elhelyezett önmagában ismert 11 lehorgonyzó kamrában van rögzítve. Az ilyen tartókialakítás esetén is lehet léljogosultsága olyan 1 pilléreknek, amelyek nem nyúlnak a 2 gerendarács síkja fölé. A 3., 4. és 5. ábrán olyan szerkezeti megoldásokat láthatunk, amelyek lehetővé teszik, hogy az 1 pillér la fölső vége és a 2 gerendarács síkja között relatív elmozdulást hozzunk létre. Ez a járulékos intézkedés - szuperponálva a 2 gerendarács saját súlyával - ébreszti a 4 függesztő kötelekben a kívánt nagyságú feszítő erőt. A 3. ábra esetében azt a legegyszerűbb megoldást láthatjuk, amelynél a 4 feszítő kötelek 4a bekötési pontjai a 6 emelő szerv, pl. hidraulikus sajtó útján megemelhetők, és így növelhető a távolság köztük és a 4 függesztő kötélnek a 2 gerendarácshoz kapcsolódó alsó 4b csatlakozási pontja között. Ezáltal azon a feszítő erőn túlmenően, amelyet a 2 gerendarács önsúlya folytán a 4 függesztő kötél már eleve megkapott, egy további járulékos feszítő erő is létrehozható. Elvileg ugyanez a helyzet a 4. ábrán föltüntetett kiviteli alak esetében is. Itt a 4 függesztő kötél fölső 4a bekötési pontját és alsó 4b csatlakozási pontját valamilyen 7 feszítő eszköz, pl. csigasor segítségével hozzuk a kívánt helyzetbe. Az előbbiekkel ellentétben az 5. ábrán olyan megoldást látunk, ahol a 2 gerendarács 2a főtartó-, jának vége az 1 pillér mentén elhelyezett 8 vezető pályába nyúlik bele, és ott függőleges irányú elmozdulásra képes. Ennek segítségével mód van arra, hogy a 2 gerendarácsot valamilyen magasabb pozícióban szereljük össze, majd utána a 8 vezető pálya mentén függőleges mozgatással lesüllyesszük végleges helyére. Ez az intézkedés ugyancsak a 4 függesztő kötél megfeszítését eredményezi. Az utóbbi esetben szükség lehet egy olyan 9 rögzítő szervre is, amely a lesüllyesztett 2 gerendarácsot az 1 pillérhez képest terv szerinti helyzetében megtartja. A találmány szerinti tartószerkezet létesítése során először az 1 pilléreket készítjük el, majd a 2a főtartók és a 2b fióktartókból összeszereljük a 2 gerendarácsot. Ezt követően szereljük föl a 4 függesztő köteleket. Annak érdekében, hogy ez megvalósítható legyen, a 2 gerendarácsnak olyan teherbíró képességgel kell rendelkeznie, hogy képes legyen saját súlyának az 1 pillérek közötti nyílásban való viselésére. A 2 gerendarács ebben az első építési ütemben még nincsen a saját végleges teherhordó képességének birtokában, hiszen azt a 4 függesztő kötelek fölszerelése, főleg pedig azok megfeszítése után nyeri csak el. Más szóval ez annyit jelent, hogy a 2 gerendarács a 4 függesztő köteleknek köszönhetően válik a hasznos terhek elviselésére alkalmas utófeszített tartószerkezetté. Amennyiben a 4 függesztő kötelek a többi szerkezeti elemnél valamilyen okból rövidebb élettartamúak, úgy az önsúly és a hasznos terhek viszonyának megfelelő — legalább is időleges — egymáshoz rendelésével mód van arra, hogy a 4 függesztő köteleket a csamokszerkezet egészének zavartalan üzemelése közben egyenként ki tudjuk cserélni. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
