181305. lajstromszámú szabadalom • Magnókazetta
11 181305 12 szorító kiugrását a 81, 82 nyúlványokon keresztül, az alsó 3 oldalfal lekerekített 86 nyúlványa behatárolja a 25 szalagszorító oldalirányú elmozdulását. Ily módon a 74 tolattyú a 7. ábra szerinti állásánál a 8 magnószalag normál lefutása érhető el mindkét irányban, mintha nem is lenne ott a 74 tolattyú. Ha a 8 magnószalag visszahatásánál kellően hatásos módon le kívánjuk állítani a 8 magnószalagot, annak egy meghatározott helyén, előszöris biztosítanunk kell, hogy a 25 szalagszorító valójában a 74 tolattyú 80 vályatában helyezkedjék el, amit a 74 tolattyúnak a 7. ábra szerinti helyzetében, a 8 magnószalag teljes visszahatásával érünk el. A 8 magnószalag kívánt leállítási helyén a 8 magnószalag előre- és hátrafutási mozgása megszakad és a 74 tolattyú a 8. ábra szerinti másik helyzetébe lesz eltolva. Amikor a 8 magnószalag újból megindul az előrefutási irányban, a 87 nyű irányával ellentétesen, a 8 magnószalag magával viszi a 25 szalagszorít ót. A 25 szalagszorító a 21 vezetőgörgőn keresztül a hozzá tartozó szalagtekercshez kerül, mivel — mint ahogy az a 8. ábrából kitűnik - a 80 vájat a 82 nyúlvánnyal már nem fekszik a 8 magnószalag egyenesvonalú pályájában, a 72 borda 71 éle és a 21 vezetőgörgő között. Amikor ezt követően a 8 magnószalag ismét visszafelé fut a 87 nyíl irányában, a 25 szalagszorító az említett szalagtekercsről ismét a 74 tolattyú környezetébe kerül, de most már a 81 nyúlvány nem tartja fogva, mint a 74 tolattyúknak a 7. ábra szerinti helyzetében, mivel az ugyancsak a 8 magnószalag pályáján kívül helyezkedik el (lásd 8. ábra). A 25 szalagszorítónak a mozgásirányba eső elülső széle egy szűkületbe kerül, melyet egyrészt az alsó 3 oldalfal lekerekített 73 nyúlványa, másrészt a 74 tolattyú borda alakú 83 nyúlványa alkot. Ezáltal a 25 szalagszorító összenyomódik, rászorul a 8 magnószalagra, és azáltal, hogy az említett szűkületben fogva van tartva, megakadályozza a 8 magnószalag továbbítását. Ezáltal visszahatáskor a 8 magnószalag a kívánt helyen automatikusan megáll. Tekintettel azonban arra, hogy a 25 szalagrögzítőnek csak az elülső széle nyomódik össze és szorul be, amikor a 8 magnószalag legközelebb ismét előrefut, a 25 szalagszorító azonnal kiszabadul az emh'tett szűkületből és azt a 8 magnószalag ismét magával viszi a 21 görgőhöz és a hozzárendelt szalagtekercshez. Ilyen módon ismételt visszafutással elérhető a 8 magnószalag leállítása, annak ugyanazon helyén. Amennyiben a „szalagstoppot” meg kívánjuk szüntetni, nem kell mást tennünk, mint a 74 tolattyút visszavinni a 7 ábrán látható helyzetében. Az előzőekben ismertetett kiviteli példákkal összehasonlítva, a 7—9. ábrán bemutatott kiviteli alak legnagyobb előnye az egyszerű kivitelben rejlik, valamint abban, hogy kisebbek a követelmények a mérettolarenciák tekintetében a ház és a 74 tolattyú azon részeinél, amelyek a 25 szalagszorító megfogásában részt vesznek. Mint ahogy az 5. és 6. ábrán látható 56 emelőkarral kapcsolatosan megemlítettük, a 2. ábrán bemutatott kazettaház másik alsó sarka is hasonló módon van kiképezve, mint a 7—8. ábrán feltüntetett sarok. Hogy a 8 magnószalag leállításánál az egyik szalagtekercs lefutását és az ezzel kapcsolatban fellépő „szalagsaláta” kialakulását megakadályozzuk, itt is foganatosíthatók az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli alakkal kapcsolatosan ismertetett óvrendszabályok (fólia, fékszalag), vagy egyéb preventív intézkedések, így pl. fennáll annak lehetősége, hogy a 7. és 8. ábrák szerinti elrendezésnél vékony fékszalagot, pl. alumínium szalagot alkalmazzunk, a következő kialakításban és elrendezésben: A fékszalagot laposan ráhelyezzük az alsó 2 tokrész belső felületére oly módon, hogy a 74 tolattyútól egészen a szóban forgó szalagtekercsig és az alá is érjen a 72 borda mentén, a 79 bordán pedig nyílás van a szalag számára kialakítva. A 74 tolattyú környezetében a szalag egy, felfelé 90°-tól eltérő szög alatt elhajló füllel van ellátva. Ha a 74 tolattyút a 8. ábra szerinti helyzetbe toljuk, akkor a 74 tolattyú az említett fülre nyomódik, miáltal a szalag arra törekszik, hogy egyik hosszanti éle mentén felálljon. így a szalag másik hosszanti éle rányomódik a szalagtekercsre és azt lefékezi. Szabadalmi igénypontok: 1. Magnókazetta két tokrészből álló házzal, amelyben két orsó található a magnószalag fel- és letekercselésére, továbbá a felvevő- és lejátszószakasz két oldalán legalább egy-egy vezetőgörgő van a magnószalag vezetésére, azzal jellemezve, hogy a magnószalagra (8) a felvevő- és lejátszószakasz (5), valamint az orsók (6, 7) között U-keresztmetszetű szalagszorító (25, 26) van felhelyezve, a felvevő- és lejátszószakasz (5) mindkét oldalán a magnószalag (8) helyzetének behatárolására szolgáló határolóelemek (19, 20, 3, 35, 57, 73, 74) vannak, amelyek egyrészt a magnószalag (8) áthaladásának biztosítására szolgálnak, másrészt a magnószalagra (8) felhelyezett szalagszorítókat (25, 26) a magnószalag (8) mindenkori egyik haladási irányában befogó- és összenyomókészüléket képeznek a házban, a határolóelemek (19, 20, 3, 35, 19, 57, 73, 74) és a hozzárendelt orsók (6, 7) közötti részen a ház külső oldala felől működtethető, két üzemállású vezérlőszerv van (15, 16, 57, 74), amely az első üzemállásban vezető módon van érintkezésben a magnószalaggal (8) a mindenkori határolóelemek (19, 20, 3, 35, 19, 57, 73, 74) és a hozzájuk rendelt orsók (6, 7) között a magnószalag hosszirányában egymástól távközzel elhelyezkedő, a szalagszorítók (25, 26) felütköztetését szolgáló két ütköző (23, 24, 61, 62; 81, 82;) tartományában, második üzemállásban pedig vezető módon van érintkezésben a magnószalaggal (8) az ütközőkön (23, 24; 61, 62; 81, 82;) kívüleső szakaszon. 2. Az 1. igénypont szerinti magnókazetta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik határolóelem a felvevő- és lejátszószakasz (5) két oldalán levő vezetőgörgő (19, 20). 3. A 2. igénypont szerinti magnókazetta kiviteli alakja, azzal jellemeze, hogy a másik határolóelem a magnókazetta alsó tokrészének (2) oldalfala (3) illetve az ezen kialakított bütyök (35). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
