181299. lajstromszámú szabadalom • Horgonyszerkezet építmény és altalaj közötti kapcsolat létesítésére; előnyitó-verőcső, valamint verőberendezés horgonyszerkezet talajba juttatására; és berendezés a horgonyszerkezet feszítőelemének megfeszítéséhez, valamint a verőcsőnek a talajból való kihúzásához
9 181299 10 A 8. ábrán egy, a talajba vert, találmány szerinti horgony látható, amely a 39 szádfal kihorgonyzására szolgál. A horgonyszerkezetnek 37 horgonyteste, és feszítőelemként 3 horgonyrúdja van. A 37 horgonyfej 8 számylemezei (lásd az 1—3. ábrákat is) teljesen összecsukott állapotban, szétnyitás előtti helyzetben vannak. A verőcsövet az ábrán nem tüntettük fel. A 9. ábrán a 8. ábra szerinti horgonyszerkezet a 3 horgonyrúd meghúzása, a 8 szárnylemezek megnyitása, és az egészében 38 hivatkozási számmal jelölt horgonyfej kialakítása után látható. A 38 horgonyfejet nagyobb méretarányban a 10. ábrán tüntettük fel. Eszerint a 3 horgonyrúd 39 szádfalhoz való csatlakoztatása úgy történik, hogy az U-profilú acél 40 gerenda e célra kiképzett furatán átvezetett 3 horgonyrúdnak a 39 szádfal külső oldalán sajtolással 41 csőhüvelyt rögzítünk, amivel a 38 horgonyfejet kialakítottuk. Amint a 8-10. ábrákból kitűnik, a horgonyszerkezet földbe juttatásával kapcsolatban a függőlegessel valamilyen szöget bezáró — tehár ferde - cölöp verésével analóg problémát kell megoldani. A nehézséget ilyenkor a verőcsúcsnak — különösen a terepszinthez közeli — a talajrétegekben bekövetkezhető irányeltérései okozzák, amelyek rendszerint az előre beállított iránytól felfelé, a terepszint felé való eltérésekben jelentkeznek. Kívánatos, hogy az így kialakuló új horgonytest-haladásirányt a verőcső viszonylag szabadon tudja követni, és a verőberendezés mozgási síkja is ennek megfelelően módosuljon. A 11. ábrán látható verőberendezés tehát egyrészt a horgony számára az előre meghatározott, és előre beállítható verési irányt biztosítja, másrészt lehetővé teszi a verési művelet végrehajtását. A verőberendezésnek 42 állványa van, amelyet állítható magasságú 43 hátúlsó láb, önbeálló 44 elülső láb, valamint a ferde 45 gerenda alkot, amely 71 csuklós kapcsolattal csatlakozik a rövidebb 44 elülső lábhoz. A magasabb 43 hátulsó láb és a 45 gerenda összekapcsolására a 46 csatlakoztató egység szolgál, amely - az önmagában ismert — vibrációs 47 verőkészülék megtartására is szolgál. A verőkészüléket a 45 gerendán meneszthető 48 kocsi segítségével mozgatjuk, a kocsi működtetése viszont az 50 kézicsörlő segítségével történik. Alul, a 44 elülső láb közelében helyezkedik el az egészében 49 hivatkozási számmal jelölt görgős vezetőegység, amelyen mind a 45 gerenda, mind a 6 verőcső át van vezetve. Az 50 kézicsörlő 51 kötele az 52 kötélvezető egységen keresztül van a 48 kocsihoz csatlakoztatva. A 12. ábrán metszetben, nagyobb méretarányban látható a görgős 49 vezetőegység, amelynek 53 házában 54 csap körül forogni képes 55 görgő van, amely a 6 verőcsőre támaszkodik; ez utóbbi alsó határolására a vastagabb 56 csap szolgál, amelynek 56a karja van. Az 55 görgő felett húzódik a 45 gerenda (lásd all. ábrát is), amely az 57 csap körül képes elfordulni. Az 55 ház falait felül az 58 csap fogja össze. Visszatérve a 11. ábrára, a vibrációs 47 verőkészülék feladata a horgonynak a talajba juttatása. A horgonyt - mintegy cölöpként - ferde helyzetben verjük le. A horgonyszerkezet és a talajmechanikai jellemzők ismeretében a vibrációs 47 verőkészülék adott feladathoz megválasztható. A 13—15. ábrákon a verőcső kihúzására és a feszítőelem megfeszítésére szolgáló berendezés egy előnyös kiviteli példáját tüntettük fel. A berendezésnek 59 állványa, valamint ahhoz csatlakoztatott 60 hidraulikus munkahengerei vannak, amelyek 61 megfogófejjel vannak ellátva; ez utóbbi nagyobb méretarányú metszetben a 15. ábrán látható. Az 59 állvány feladata, hogy a mindenkori árokszelvény, illetve a terep geometriai alakjához igazodva biztosítsa a fellépő erőhatások felvételét, hordozza a ráfüggesztett 60 hidraulikus munkahengereket és egyéb tartozékokat. Amint a 15. ábrán jól látható, az állványnak — a terepadottságokból következően — a 39 szádfal felőli lábai rövidebbek, mint a másik oldalon levő lábak. A 60 hidraulikus munkahengernek az 59 állvány egyik felső sarka tartományában rögzített 63 tartólemezekhez erősített 62 csapokkal, valamint a 64 beállító-függesztőrudakkal van felfüggesztve, amely utóbbinak a hosszúsága változtatható. A 61 megfogófejnek 65 tartótömbjei vannak, amelyek egyrészt a 60 hidraulikus hengerekhez vannak menetes 65a furataik, és a hidraulikus munkahengerek 60a menetes csapjai útján csatlakoztatva, másrészt a 66 csapok segítségével a gyűrű alakú 67 kúpos aggyal hozhatók kapcsolatba, amelynek a 60 munkahengerek felé bővülő fészkébe a 68 verőcsőmegfogópofák, illetve a 69 betét és a 70 feszítőelem-megfogópofák illeszkednek. A 60 hidraulikus munkahengerek - nem ábrázolt - hidraulikus tápegységhez vannak csatlakoztatva, amelyről energiaellátásuk történik. Az adott paraméterek ismeretében a megfelelő teljesítményű tápegység minden további nélkül megválasztható. A találmány szerinti horgonyszerkezettel és az ismertetett berendezésekkel a horgonyzási munkát szemcsés, laza talajban a következőképpen hajtjuk végre: a 11. ábra szerinti verőberendezést felállítjuk, és a 6. ábra szerinti 6 verőcsövet, alsó végén a 37 horgony testtel, vagyis az összecsukott szárnylemezű 1—3. ábra szerinti horgonyszerkezettel, belsejében a (11. ábrán nem látható) 3 horgonyrúddal elhelyezzük. A görgős 49 vezetőegység alapvetően a 6 verőcsőre támaszkodik, s annak irányeltéréseit a vibrációs 47 verőkészülékkel végrehajtott verési művelet során a 45 gerenda párhuzamba állításával automatikusan a 47 verőkészüléket mozgató 48 kocsi mozgásirányának helyesbítésére használja fel. A találmány szerinti verőberendezés kiküszöböli a verőcső talajba feszülésének a veszélyét a horgonytest lehajtása során, ami azon túlmenően, hogy a beépített horgonyszerkezet erőjátékát kedvezően befolyásolja, a horgonytest lehajtását minimális verőmunka-ráfordítással, következésképpen minimális energiafelhasználással teszi lehetővé. Amint az 1—3. és a 8. és 9. ábrákon látható, a horgonytest konstrukciója olyan, hogy a ráható két igénybevételi esetnek — tengelyirányú verés, és ezzel ellentétes feszítés - megfelelően két alapvetően különböző funkció betöltésére képes oly módon, hogy a verési, illetve feszítési művelettel kényszerkapcsolatban automatikusan kétféle térbeli geometriai alakzatot vesz fel. Veréskor (8. ábra) a 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
