181299. lajstromszámú szabadalom • Horgonyszerkezet építmény és altalaj közötti kapcsolat létesítésére; előnyitó-verőcső, valamint verőberendezés horgonyszerkezet talajba juttatására; és berendezés a horgonyszerkezet feszítőelemének megfeszítéséhez, valamint a verőcsőnek a talajból való kihúzásához
181299 4 húzóerőt, amely az építmény, például a szádfal elmozdulását megakadályozza. Ebből az is következik, hogy a feszítéskor minden egyes horgonyt tulajdonképpen próbaterhelik, így a kiszakadással szembeni biztonság is meghatározható. Mindkét fent ismertetett horgonyzási módszernek vannak hátrányai, illetve alkalmazási korlátái. A hagyományos horgonyzás esetén a horgonylap méretezésekor az az alapvető kérdés, hogy a horgonylap — kellő biztonsággal — mekkora vízszintes irányú húzóerőt tud felvenni. E tekintetben az a legkedvezőbb eset, ha a horgonylap teljes egészében — az adott munkagödör-mélység és szádfalazási mód figyelembevételével — a talajra jellemző súrlódási szög által meghatározott sík alatt van. Ez a követelmény a felszín közelében lényegesen nagyobb, a szádfaltól mért vízszintes horgonylap-távolsággal elégíthető ki, mint abban az esetben, ha a horgonylap nagyobb mélységben kerül elhelyezésre. E körülmény a hagyományos horgonyzási mód alkalmazásának lényeges korlátja, hiszen a horgony gazdaságosan csak a felszín közelében helyezhető el, de készítése még így is rendkívül élőmunka-igényes és hosszadalmas. Az injektált horgonytestes feszített horgonyok készítéséhez nincs szükség a felszínről végzett munkagödör-kiemelésre, viszont elengedhetetlenül szükség van költséges gépi berendezések alkalmazására, és jelentős eszközfelhasználást igényel. Problémát okoz továbbá, hogy a különféle fajtájú talajokban — adott injektálási nyomás mellett — egymástól eltérő értékű horgonytörőerők adódnak. Bizonyos talajnemek esetében a kívánt tömegű talajnak az erőjátékba történő bekapcsolása injektálással készült horgonyok útján egyrészt nehéz, másrészt nehezen ellenőrizhető. A horgony-törőerő nagysága — adott injektálási nyomás esetén — döntő módon a talaj fizikai jellemzőitől függ. Különösen kötött talajokban csekély az injektálás talaj szilárdító és lehorgonyzó hatása. A találmány feladata, hogy olyan horgony szerkezetet szolgáltasson, amely a hagyományos és feszített — injektált horgonyok előnyeit egyesíti, hátrányaikat pedig kiküszöböli, gyakorlatilag mindenfajta talajban eredményesen alkalmazható, és a benne keletkező horgonyerő pontosan meghatározható. A találmány feladata továbbá, hogy a horgonyszerkezet készítéséhez alkalmazható célberendezéseket is szolgáltasson. A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: amennyiben a hagyományos horgonyszerkezet horgonytestét képező horgonylemezt olyan részekből alakítjuk ki, amelyek összecsukott állapotukban a hozzájuk rögzített feszítőelemmel együtt a talajba verhetők, majd a feszítőelem meghúzásával a talajban összecsukott állapotukból szétnyithatók, földkiemelés nélkül létesíthetünk a talajban horgonylemezes feszített horgonyszerkezetet. Mivel veréses technológiával a horgonylemez-részeket a talaj mélyebb rétegeibe lehet juttatni, nincs akadálya annak, hogy a horgonylemez a megtámasztott földtömeg természetes rézsű-síkja alá, illetve mögé kerüljön. Mivel a horgonylemez szétnyílásához alkalmazott húzóerő mértékadóan veszi igénybe a horgonyszerkezetet, a húzási művelettel egyszersmind a horgonyszerkezetet .1 próbaterheljük is, és a horgonylemez szétnyílásához szükséges mértékadó erőnél kisebb terhet a horgony azonnal, elmozdulásmentesen, és tökéletes — ismert, számítható - biztonsággal tud viselni. A lemez-szétnyitáshoz kifejtett húzóerővel tehát a horgony tartósan megfeszíthető, és a továbbiakban már mint feszített horgony működik. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan horgonyszerkezettel oldottuk meg, amelynek a talajban elhelyezkedő horgonyteste, a horgony testhez csatlakoztatott feszítőeleme, valamint a feszítőelem és az építmény összekapcsolására szolgáló horgony feje van, és amelyre az jellemző, hogy a horgonytest olyan lemezrészekkel rendelkezik, amelyek a feszítőelem felé — és attól elhajlíthatóan vannak a horgonytesthez csatlakoztatva. Egy kiviteli példa szerint a horgonytestnek kúpos, a talajba verését elősegítő csúcsa van, és a lemezrészek a verőcsúcs tartományában rögzített tengelyek, csapok, csuklók vagy hasonlók körül elfordítható szárnylemezekként vannak kialakítva, amelyek a horgonyszerkezet geometriai hossztengelyéhez képest előnyösen szimmetrikusan helyezkednek el, célszerűen azonos kialakításúak, és egy-egy horgonytesthez előnyösen két-két szárnylemez tartozik. A horgonyszerkezet egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a verőcsúcshoz kapcsolótest csatlakozik, amely előnyösen négyszögalaprajzú hasáb alakú, és két átellenes oldalához van egy-egy tengely például hegesztéssel rögzítve, és a tengelyekhez van egy-egy szárnylemez csatlakoztatva. A feszítőelem — például betonacél által alkotott — horgony rúd; vagy kábel formájában van kiképezve, és mereven van a verőcsúcshoz csatlakoztatva. Egy további találmányi ismérv szerint a horgony - rúd horgonytest felőli végére sajtolt, belül menetes csőhüvelye van, és a horgonyrúd ennek segítségével van a verőcsúcshoz rögzített menetes csaphoz mereven csatlakoztatva. Előnyösen a menetes csap a kúpos verőcsúcs centrális menetes furatába van behajtva. Célszerű, ha a horgonyszerkezetnek a feszítőelemet körülvevő verőcső végének megtámasztására szolgáló, a kapcsolótesten felfekvő váll-lemeze van. Egy másik kiviteli példa szerint a szárny lemezeknek a feszítőelemre fekvésüket meggátló, a szárnylemezek teljesen összezárt helyzetében egymásnak támaszkodó ütközőik vannak. Az ütközőket például a szárnylemezek közbenső (két végük közötti) tartományukban rögzített lemezdarabok, valamint a szárny lemezekhez - előnyösen a végeik tartományában rögzített — hüvelycsonkok alkothatják. Célszerű, ha a szárnylemezek alaplappal és arra merőleges oldallapokkal rendelkeznek, és az alaplap belső pereme a tengelytől távközzel húzódik, oly módon, hogy bordák vannak a tengelyhez elfordulást megengedő módon kapcsolva, és a bordák — például hegesztéssel vannak az oldallapokhoz rögzítve. Egy másik találmányi megoldás szerint a kapcsolótest és a verőcsúcs zömített csappal vagy csapokkal vannak egymáshoz csatlakoztatva. Előnyös továbbá, ha a váll-lemez és a verőcsúcs között, a kapcsolótest belsejében a sajtolt csőhüvelyhez rögzített biztosítógyűrű van. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
