181297. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rugalmas síkalakzatok szétválasztásához
5 181297 6 és 13 tűtartókon úgy vannak elrendezve, hogy a hegyük egymásfelé mutatnak. Ebben a kiviteli alakban a 14 tűk hajlásszöge valamivel nagyobb, mint a 8 tűké és mind a két tűfajta ebben a kiviteli alakban célszerűen azonos, függőleges síkban van. A külső mozgatható 13 tűtartókon ezenkívül két, horonygörbeként kialakított hosszanti 15 nyílás van, ide illesztőcsavarként kivitelezett 16 vezetőelem kapcsolódik, amely a maga részéről viszont a belső 7 tűtartóra van rögzítve. A belső rögzített 7 tűtartókon továbbá függőleges síkban 17 távtartók vannak oldhatóan rögzítve, ezeken pedig vízszintes 18 nyomólap fekszik fel. A 18 nyomólapon olyan 19 hasítékok vannak, amelyekbe a 8 és 14 tűk be tudnak hatolni. A 17 távtartók oldható kapcsolódása a 18 nyomólap magasságának beállítását teszi lehetővé annak érdekében, hogy a szétválasztó berendezést a különböző anyagvastagságokhoz vagy a különböző szétválasztandó síkalakzatokhoz a 8 és 14 tűk behatási mélységének változtatásával lehessen illeszteni. A működtetés megkezdésekor az 1 emelőszerkezet segítségével a 4 összekötőszerkezetet a két tűággyal addig eresztjük le, amíg a 18 nyomólapok a kiszabott darabokból álló halom 20 legfelső részére nem fekszik fel. Az 1 emelőszerkezet lökete olyan hosszú, mint a halom magasságának és a szétválasztáshoz szükséges emelés magasságának összege. A halom magasságában beálló változásokat célszerűen az 1 emelőelem nyomás vagy időkapcsolójával egyenlítjük ki, ahol a 18 nyomólap lökethatárolóként is működik. Ezáltal elérjük, hogy többszörös szétválasztás után sem kell a halmot tartó asztalt utánállítani, mégis minden leválasztandó darab esetében ugyanazok a kiindulási feltételek, (például a felfekvési nyomás) adódik. A belső, rögzített 7 tűtartó 8 tűi úgy vannak beállítva, hogy a 18 nyomólapon levő 19 hasítékokon át a szétválasztandó síkalakzatokat tartalmazó 21 szabász köteg 20 legfelső részébe kismértékben behaladnak, úgyhogy ezt a 20 legfelső részt ezeken a helyeken rögzítik. A külső, mozgatható, 13 tűtartó 14 tűi ezzel szemben úgy vannak beállítva, hogy kiindulási helyzetben a 18 nyomólap alsó élével vannak egy vonalban. A 10 hajtások működtetésével a 15 nyílásban levő horonygörbe vezetési irányának megfelelően mozdul el a külső 13 tűtartó, aminek következtében a 14 tűk leereszkednek és a 4. ábrán látható 22 mozgásgörbét írják le. A 15 nyílás fordulópontjának elérésekor vannak legmélyebb pontjukban. Ekkor a 14 tűk megfogják a 20 legfelső részt felületébe való kismértékű behaladásukkal és 23 ráncot alakítanak. A külső 13 tűtartó további mozgása során a 15 nyílás végéig a 14 tűk a 22 mozgásgörbének megfelelően ismét felemelkednek, aminek következetében a ráncképződés ismét erősödik és a 8 és 14 tűk hegyei egymáshoz a legközelebb kerülnek. A leválasztandó síkalakzat a 23 ránc képződésének környékén összegyűrődik és az egyes 23 ráncok közötti anyagrész kifeszül, aminek következtében a 20 legfelső rész és a 21 szabász köteg következő felülete között relatív mozgás jön létre az egész mozgatott anyagfelületen. Ezek után az 1 emelőszerkezetet és az 5 hajtást működtetjük és a berendezést ismét felemeljük, ami közben a 4 összekötőszerkezet egyidejűleg fellépő meghosszabbodása következtében a két tűágy egymáshoz képesti távolsága megnövekszik, úgyhogy az anyagnak keresztirányba való feszítése is fellép. Ennek kapcsán ebben a keresztirányban is relatív mozgás jön létre, úgyhogy az esetleg még meglevő tapadóerők is felszakadnak a 20 legfelső rész és a 21 szabász köteg további felülete között, a síkalakzat szétválasztása tehát biztonsággal megtörténhet. A síkalakzatot most már a szükséges módon a további feldolgozás helyére vezethetjük, ahol a 10 hajtások újbóli működtetése során a 13 tűtartók kiindulási helyzetükbe térnek vissza és a 20 legfelső részt szabaddá teszik. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés rugalmas síkalakzatok szétválasztásához tűkkel és nyílásokkal ellátott nyomólappal, amely távtartók útján van rögzítve, azzal jellemezve, hogy függőleges emelőszerkezet (1) alatt vízszintes, két egymáshoz képest eltolható és hajtással (5) összekötött részből (4a, 4b) álló összekötőszerkezet (4) van elrendezve, az összekötőszerkezet (4) végei egy-egy keresztirányban elrendezett, rögzített tűtartóval (7) van ellátva, a tűtartók (7) hosszuk mentén elosztott lefelé mutató és enyhe dőlésszögű tűkkel (8), valamint nagyobb távolságra két-két vezetőelemmel (16) rendelkeznek, a rögzített tűtartók (7) egy-egy hajtás (10) útján egy-egy mozgatható tűtartóval (13) vannak csuklósán összekötve, ezek a tűtartók (13) is hosszuk mentén elosztott lefelé mutató és enyhe dőlésszögű tűkkel (14) rendelkeznek, amelyeknek hegye a szilárdan rögzített tűtartó (7) tűjével (8) hegyesszöget zár be, a mozgatható tűtartón (13) legalább két, konvex horonygörbével ellátott hosszanti nyílás (15) van, amikhez a rögzített tűtartó (7) vezetőelemei (16) kapcsolódnak, a rögzített tűtartók (7) alatt távtartók (17) közbeiktatásával nyomólapok (18), ezeken pedig hasítékok (1°) vannak, amelyekbe a rögzített tűtartók (7) tűi (8) belenyúlnak, illetve kismértékben túlnyúlnak rajta. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mozgatható tűtartó (13) tűinek hajlásszöge nagyobb, mint a rögzített tűtartó (7) tűié. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mozgatható (13), illetve rögzített tűtartó (7) tűi (8, 14) közös függőleges síkban vannak. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy híd (3) alatt hajtással (10) ellátott további tűágy van elrendezve. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az összekötőszerkezet (4) több tagból áll és híd (3) segítségével van összekötve. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a távtartók (17) oldhatóan és/vagy eltolhatóan vannak rögzítve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
