181287. lajstromszámú szabadalom • Elektroanalitikai mérési elrendezés
„íl'r À MAGYAR NÉPKÖZTARS ASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181287 Bejelentés napja: 1981. III. 13. (639/81) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : G 01 N 27/30 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1985. II. 28. / { Szobád ói r.i Tár. . V ^uS Feltalálók: Szabadalmas: Daróczy János okleveles villamosmérnök 18%, Erdélyi János okleveles villamosmérnök 18%, Dr. Havas Jenő okleveles vegyész 18%, Kecskés Lajos okleveles vegyészmérnök 18%, Müller Henrik okleveles villamosmérnök 18%, Nyíró Katalin vegyésztechnikus 5%, Takács Ferenc vegyésztechnikus 5%, Budapest RADELKIS Elektrokémiai Műszergyártó Szövetkezet, Budapest Elektroanalitöcai mérési elrendezés 1 A találmány tárgya elektroanalitikai mérési elrendezés álló vagy áramló fluidumok koncentrációjának és/vagy ionaktivitásának szelektív, gyors és nagypontosságú meghatározására. 5 Ismeretes, hogy egy hagyományos felépítésű elektroanalitikai érzékelő elemen (pl. ionszelektív membránon) fellépő mérőjel (pl. membránpotenciái) nagyságát nem csupán az elemezni kívánt minta megfelelő elektrokémiai paramétere (pl. ionkoncent- 10 ráció) határozza meg, hanem hatással van rá az érzékelő elem anyagának minősége, geometriai kialakítása, esetleges szennyezettségének mértéke; sőt (a gyártás időpontjától számított) „életkora” stb. is. Következésképpen a mérés közben fellépő mérőjel 15 mindezen felsorolt tényezők eredőjeként jön létre. Az elmondottakból az következik, hogy a hagyományos felépítés esetén a mérni kívánt elektrokémiai paraméter megváltozásából (pl. az ionkoncentráció növekedéséből vagy csökkenéséből) adódó mérőjel- 20 -változást nem tudjuk az érzékelő elem anyagában vagy állapotában bekövetkezett zavaró jellegű változás hatásától megkülönböztetni. Éppen ezért a hagyományos méréstechnikák (kalibárció, standard addíció, konstans ionerősség-beállí- 25 tás, meredekség-programozás stb., lásd például Havas: Ion- és molekulaszelektív elektródok biológiai rendszerekben. A kémia újabb eredményei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 80—87. oldal) nem is törekednek, hiszen nem is törekedhetnek az említett 30 181287 2 zavarokból adódó hibajel nagyságának meghatározására. Az összes eddig ismert eljárás végső soron a minta és egy vagy több, ismert összetételű fluidum (standardoldat vagy gáz) megfelelő elektrokémiai paramétereinek összehasonlítására vezethető vissza. A mérés előtt a mérőkészülék elektronikus és a mérőcella elektrokémiai viselkedését a megfelelő kezelőszervek segítségével össze kell hangolni - ezt a műveletet illesztésnek nevezik. A zavarok fellépésének ellenőrizhetetlen rendszertelensége miatt a mérések pontossága nyilvánvalóan attól függ, hogy az említett illesztésre vagy illesztésekre milyen gyakorisággal kerül sor. Nagypontosságú méréseknél - legalábbis ellenőrzés jelleggel — minden mérés előtt szükséges az illesztés valamilyen formájának végrehajtása. Ha a mérőcella elengedhetetlen átöblítésére fordított időt is figyelembe vesszük, mindez azt jelenti, hogy az analízis összideje - két standard fluidum alkalmazása esetén — közel ötszöröse a mérésekre ténylegesen fordított időnek. Az eléktroanalitikában széles körben elteijedt „egypontos illesztés” alkalmazásával ez az idő kb. felére csökkenthető, megjelenik azonban egy kiküszöbölhetetlen hiba, amelyet a mérőcella válaszfüggvény-meredekségének (az ún. ,,slope”-nek) időközben történő megváltozása eredményez. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a hagyományos felépítésű készülékekkel végrehajtott elemzések összideje - a tényleges mérések közé iktatott illesztési műveletek miatt — rendkívül hosszú. 1
