181276. lajstromszámú szabadalom • Vizsgáló készülék beton szilárdságának megállapítására
181276 MAGYAR NÉPKÖZT AR8ASAG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1981. II. 23. Közzététel napja: 1982. IX. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. II. 28. (432/81) Nemzetközi osztályozás: NSZ03: G 01 N 3/08 Méhes Ferenc okleveles építészmérnök 60%, Mózes András okleveles gépészmérnök 40%, Budapest Vizsgáló készülék beton szilárdságának megállapítására 1 2 A találmány vizsgáló készülék beton szilárdságának megállapítására, főleg szerkezetek vagy szerkezeti elemek üzemen belüli vagy helyszíni minőségj próbáinak elvégzésére. A készüléknek a betont annak roncsolásáig igénybe vevő terhelő egysége van. 5 A terhelő egység a beton valamely részét húzó igénybevételnek teszi ki, és a roncsolást előidéző törő teher nagyságának megállapítására alkalmas eszközzel, pl. erőmérő szervvel rendelkezik. Az erőmérő szerv a vizsgálandó beton felületére helyezett 10 támasztó állványra van ráültetve. A beton- és vasbetonépítés területén akár előregyártóit szerkezeteket alkalmaznak, akár monolit építményeket létesítenek, szükség van arra, hogy a is megszilárdult beton műszaki paramétereit, mindenekelőtt annak mechanikai tulajdonságait meg lehessen állapítani. A betonból való építkezés őskora óta szokásban van külön próbadarabok, ún. próbakockák vagy ritkábban különleges, pl. piskóta alakú próba- 20 darabok elkészítése, amelyeket azok tönkremeneteléig terhelnek, és a nyert törőerő alapján következtetnek a beton szilárdságára. A vizsgálatok azonban csupán táj ékoztató jellegű eredményeket szolgáltatnak, és nem lehet belőlük 25 teljes megbízhatósággal következtetni a beépített szerkezet mechanikai tulajdonságaira. Ennek első és legfőbb oka az, hogy a próbadarabok bedolgozási körülményei eleve eltérnek a tényleges szerkezet betonjáétól. Emellett a nyers beton megszilárdulása is 30 lényegesen eltérő adottságok közepette megy esetleg ”égbe. A tapasztalat szerint a próbadarabok által szolgáílatoít szilárdsági jellemzők általában a valóságosnál kedvezőbb képet festenek a szerkezetről. Ezért évtizedek óta törekednek olyan mechanikai vizsgálatok végrehajtására is, amelyek a tényleges szerkezetből vett minták törésén és e törési eredmények kiértékelésén alapulnak. Az utóbbi eljárásnál a kész szerkezet meghatározott helyeiről mintadarabokat pl. próbakockákat vésnek ki, és azokat terhelik törésig. Az ilyen módszer azonban sok esetben nem használható egyrészt a beavatkozás durva volta miatt, másrészt nem egyszer lehetnek olyan sajátságos okok, ami miatt a szerkezet egészét nem szabad megbontani vagy a véséssel együttjáró igénybevételeknek kitenni. Ez a meggondolás vezetett oda, hogy a beton anyagába annak még nyers állapotában beágyaznak különböző aakú tüskéket, és azok kihúzására fordított erő nagyságából következtetnek a mechanikai tulajdonságokra. A tapasztalatok az ilyen vizsgálati módszerrel nem voltak egyértelműen kedvezőek, mert a tüske khűzása során a törési keresztmetszet esetleges, tehát mindig más-más alakú és nagyságú. Ezért az erő nagyságának a gondos megmérése ellenére a keresztmetszet ismeretének pontatlansága miatt - a mérési eredmény nem eléggé megbízható. Az ilyen mérési módszerek közé tartozik az a megoldás, ame-181276
