181264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berenezés gabonafélék vetésére
3 181264 4 amúgyis rövid vetési időszak nem használható ki maradéktalanul. A nem megfelelő időben vetett mag fejlődése sem lehet kedvező és a hideg téli időjárási viszonyokat az ilyen vetések megsínylik. A találmány célja az előzőekben felsorolt problémák megoldása és a gabonafélék termelés-hatékonyságának fokozása, az optimális vetési idő betartása mellett. A találmány a feladatot úgy oldja meg, hogy a sorbavetést mellőzi és arra alkalmas vetőgéppel szórvavetéssel juttatjuk ki a magot a kellő időben és jól eiékészitctt magágyba, majd tárcsázással bedolgozzuk a magot a talajba és takarjuk. A találmány eljárás gabonafélék, mint pl. búza, árpa, stb. vetésére, melynek során a vetőmagot szórva juttatjuk ki a vetési területre. A vetési területről az elővetemény szármaradványait letakarítjuk, majd alapműtrágyázást végzünk. Ezután célszerűen háromszor-négyszer, ellentett irányban tárcsázást végzünk, adott esetben gyűrűshengert, vagy gyűrűshengert és fogast járatunk, vagy szántunk és tárcsázást végzünk. Az előkészített talajt simítózzuk, vagy kombinátorozzuk, végül szórógéppel szórótárcsákról a magot a magágyra szórjuk és a kiszórt magot tárcsázással a magágyba bemunkáljuk, majd betakarjuk. A magok bedolgozását a tárcsatagoknak előnyösen 20-24 6C-os szögállása mellett végezzük az előnyös foganatosítási mód szerint. A mag kiszórását a magágykészítés utolsó műveletének irányából végezzük célszerűen. A találmány értelmében úgy járunk el előnyösen, hogy a vetési területen a magágykészítés után első ütemben a forgókat vetjük be, majd szórási sávokat kijelölve egyenletes sebességgel járatott szórótárcsák, illetve szórógép-haladás mellett a magot kiszórjuk, a továbbiakban a bemunkálást tárcsázással végezzük. A magoknak a szórótárcsák által akkora mozgási energiát adunk, hogy az egyszerre befogott szórási sáv mintegy 12m-nyit tegyen ki. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosítási módját példaként ismertetjük, anélkül azonban, hogy a találmányt a példára korlátoznánk. A találmány szerint úgy járunk el, hogy aprómorzsás, beérett homogén magágyat készítünk a vetési területen. Ennek érdekében kukorica és napraforgó elővetemény után a szárt betakarítjuk, égetjük vagy zúzzuk a kintmaradt szármaradványokat annak érdekében, hogy minél kevesebb szár vagy gyökérrész maradjon a vetési területen. Ezt követően az alapműtrágyát kiszórjuk a területre. A gyakorlatban általában 100 kg szem és ennek megfelelő szalmamennyiség megtermeléséhez mintegy 5-7 kg NPK műtrágyát kell pótolni a talajba. A találmány szerinti eljárás értelmében ezt a mennyiséget mintegy 10%-kal lehet redukálni, miután a növényeknek jobb térállást, ezáltal kedvezőbb tápanyagfelvételt tudunk biztosítani a vetés során. Az alapműtrágya kiszórása után a talajállapottól függően háromszor-négyszer ellentétes irányban tárcsázzuk a talajt. Ha kevés a szármaradvány, közbeiktatott fogast és gyűrűshengert járatunk, ha sok a szármaradvány, úgy csak gyűrűshengert járatunk. Ezt követően a táblát simítózzuk, vagy kombinátorozzuk. A találmány nem zárja ki a magágy előkészítése során a szükséghez képest a szántás közbeiktatását, amikor is a tárcsázások száma értelemszerűen csökken. A magágy előkészítése után a forgókat előre bevetjük, majd a táblákon mintegy 12 m-es távolságonként jelzőkarokat tűzünk ki. Ezután a lentebb ismertetett szórvavetőgéppel a magot a kijelölt jelzőkarók között a talajra szóljuk és külön munkamenetben a magot a talajba bedolgozzuk. A bedolgozás igen fontos műveleti intézkedés, mert ennek során kerül a mag a kellő mélységbe. A bedolgozás tárcsázással történik. A bedolgozás akkor hatásos, ha a tárcsák szögállása 20-24 ° közötti és mintegy 8 cm mélyre vannak beállítva. Ekkor a mag 60%-a kb. 5-7 cm mélyre kerül, 35%-a 2-5 cm közötti mélységben lesz és csupán 5%-a kerül 2 cm-nél sekélyebbre. A találmány szerint a továbbiakban a zárást gyűrűshengerrel végezzük. A mag kiszórása mindig olyan irányból történik, ahogyan az utolsó talajelőkészítő műveletet befejeztük. Kétségtelen, hogy a találmány szerinti szórvavetésnél, a vetési mélységben egyenlőtlenségek lesznek, illetve azok nem szűnnek meg, azonban ennek ellentételeként jelentkezik az a körülmény, hogy a magok elkülönülnek és nem vonal mentén sűrűsödnek a vetőegység által kijuttatott, sokszor szabálytalan tömegben. A talajban szétszórtan elhelyezett magoknál a fényhatások sokkal jobban érvényesülnek és a tápanyagfelvétel is az egész területre elosztva érvényesül, nem koncentráltan a sor környezetében, ami hozam szempontjából kedvező, a növényegyedek fejlődése jobb, ugyanakkor a talajerő kihasználása is egyenletesebb a vetési terület egészére és éppen ezért engedhető meg az, hogy amint arra már utaltunk, kevesebb műtrágyát használjunk éppen ezért, mert a talajerő jobban érvényesül a terület egészére. A találmány foganatosítására sajátos kialakítású, bordázott szórótárcsákkal, tárcsapárral ellátott szórógép felel meg, ahol a tárcsapárok egymással szembe forognak és külön hidromotorral vannak meghajtva abból a célból, hogy a szögsebességük állandó értéken legyen tartható. A vetőmagot a tárcsapáron levő bordázat repíti a vetési területre, ugyanakkor a mag egy hidraulikus hajtómű által hajtott szállítópályán haladva jut a tárcsákra, mégpedig oly módon, hogy egy tolólap által szabályozott résen át folyhatnak a röpítőtárcsák fölé. A rés nagysága a mindenkori szemnagyság és faj súly szerint beállítható. Így elérhető, hogy üzemi fordulatszámon és célszerűen 8-12,5 km/ó sebességgel lehessen a vetést elvégezni, amikor is szabályozható módon mintegy 3-7 millió csíra jut hektáronként a talajba. A szórvavetőgép mindig az előre elhelyezett jelzőkarók között jár. A jelzőkarók távolsága akkora, hogy az a szórási távolságnak felel meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
