181227. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kétértékű időfüggvények tárolására és változtatható sebeségű visszaállítására

181227 kailag (időben) összetartozó - jel egymáshoz képest fázishelyes tárolását is lehetővé teszi; — viszonylag tág határok között változtatható se­bességű és tetszőleges számú jelvisszaállítást biztosít. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek meg­felelően a következőkben jelölhetjük meg: a minta­vételezett jelek tárolására optimális helyigényt bizto­sító kódolási mód megválasztása; biztosítani a táro­landó és időben összetartozó jelek szinkronizmusát. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitű­zött feladat egyszerűen megoldódik, ha a bináris jelek másodpercenkénti előjelváltása közti időtar­tamot — megfelelő mintavételezéssel — bináris kódszavakká alakítjuk (kódoló áramkörök segítsé­gével). Az ily módon előállított kódszavakat a hoz­zájuk tartozó előjelbitekkel együtt tárolóban (shift­­regiszterben vagy esetleg RAM-ban) tároljuk. Ezen kódolási mód alkalmazásakor a shiftregiszter (vagy memória) helykihasználása akkor lesz optimális, ha a szóhosszúságot az átlagos másodpercenkénti jelváltá­sok száma alapján a mintavételezési idő figyelembe­vételével határozzuk meg: n = a kódszó bitszáma, N = bemenőjel átlagos másodpercenkénti előjelváltásának száma, Tk = mintavételező órajel periódusideje. Mivel a kódszó bitszámát a bemenőjel átlagos másodpercenkénti előjelváltása alapján határoztuk meg, ezért a bemenőjel előjelváltása közti idő lehet rövidebb, de hosszabb is annál az időnél, mint amit egy kódszóban eltárolhatunk. Ez az idő: (2n—1)T)( s. Ha a bemenőjel két előjelváltása közti idő rövidebb, mint ez az időtartam, akkor a két előjelváltás közti idő alatt beérkező kódoló órajelek darabszámát a választott n-hosszúságű kódszóban bi­nárisan tároljuk, az n+l-edik bit pedig a bemenőjel logikai értékét tartalmazza. Ha ez az idő hosszabb, mint a maximálisan tárolható időtartam, akkor ezen maximális időtartamot az előjelbittel együtt egy ún. első kódszóban tároljuk, a fennmaradó idő alatt beérkező kódoló órajelek darabszámát pedig — vál­tozatlan előjelbittel együtt - egy ún. második, vagy esetleg harmadik stb. kódszóban tároljuk el. Az időfüggvények visszaállításakor (dekódolá­sakor) a fent ismertetett lépéseket kell fordított sorrendben megismételni (dekódoló áramkörök segít­ségével). A jelek gyorsítása, illetve lassítása a dekó­doló órajel frekvenciájának csökkentésével, illetve növelésével egyszerűen megoldható. A kitűzött célnak megfelelően e jeltárolásnak biz­tosítania kell a sokcsatornás jeltárolást is, azaz az időben összetartozó jelek fázishelyes tárolását és visszaállítását. Egynél több jel tárolása esetén tehát meg kell oldani a két vagy több jel időben össze­tartozó értékeinek dekódolás utáni összetartozását (szinkronizálását). Ennek a legegyszerűbb módja a közvetlen dekódolást megelőző időpillanathoz, azaz a jeltárolás befejezéséhez való szinkronizálás. Ezért célszerű, ha minden dekódolási (jelvisszajátszási) folyamat előtt a kódoló áramkörök az éppen ak­tuális értéküket - természetesen az előjelbitekkel együtt - az adatgyűjtő regisztereikbe „beírják”. így a tárolókban lévő legutolsó (legfrissebb) adatok idő­ben nyilvánvalóan egybeesnek. Ha tehát a dekó­dolási folyamatot ezen utolsó kódszótól visszafelé kezdjük el, akkor a jelek szinkronizmusa igen egy­szerűen biztosítva van. Ily módon ugyan időben visszafelé haladva nyerjük vissza az időfüggvényeket, ez azonban a gyakorlatban - a jelfeldolgozásnál — nem jelent nehézséget, mivel a jelek statisztikus jel­lemzői (pl. jelek közti időeltolás) - adott hosszú­ságú időfüggvényekre nézve - függetlenek a kiérté­kelés irányától. A találmány szerint célszerű továbbá ezt a jeltá­rolási módot olyan jeltárolóberendezésben is felhasz­nálni, amely több többcsatornás átmeneti jeltárolást valósít meg. A kódoló és dekódoló órajelek frekven­ciaarányának megfelelő megválasztásával ugyanis, az időosztásos feldolgozás ellenére, gyakorlatilag jel­veszteség nélküli „folyamatos” feldolgozás érhető el. A találmányt részletesebben rajz alapján ismer­tetjük, amelyen a találmány szerinti berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy példa­kénti kiviteli alakját, a 2. ábra a találmány szerinti berendezés kódoló és tároló egységének egy példakénti kiviteli alakját, a 3. ábra a találmány szerinti berendezés átmeneti tároló és dekódoló egységének egy példakénti kivi­teli alakját, a 4. ábra a találmány szerinti berendezés többcsa­tornás felépítésének egy példakénti kiviteli alakját mutatja. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. A találmány szerinti berende­zést egységekre és részegységekre bontottuk, a könnyebb érthetőség céljából az egyes egységek ki­menetére, illetve bemenetére kapcsolódó különálló vezetékeket az abc kisbetűivel, a vezetékkötegeket az abc nagybetűivel jelöltük, az azonos funkciót ellátó vezetékeket pedig indexezésekkel láttuk el. A találmány legegyszerűbb példakénti kiviteli alakját az 1. ábra alapján ismertetjük. A berende­zésnek láncbakapcsolt 10 kódoló és tároló egysége, 20 átmeneti tároló és dekódoló egysége, valamint 30 órajelgenerátora van. A b bemenő vezetéken érkező bemenőjel a 10 kódoló és tároló egységbe jut, amely a jel előjelváltásai közti időt n-bites bináris kódsza­vakká alakítja, és a kódszavakhoz tartozó előjelbi­tekkel együtt tárolja. A 10 kódoló és tároló egység a c kódszó átíró vezetékkel kapcsolódik a 20 átme­neti tároló és dekódoló egységhez. Ezen vezetéken át történik nagy sebességgel az adatátvitel az f tárolt információ átírását kérő vezetéken érkező átíráskérés hatására. Ha a h visszajátszást engedélyező vezetéken logikai magas szint van, a 20 átmeneti tároló és dekódoló egység a legutoljára beírt kódszótól vissza­fele megkezdi a tárolt jelek dekódolását. A dekódolt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom