181227. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kétértékű időfüggvények tárolására és változtatható sebeségű visszaállítására
181227 kailag (időben) összetartozó - jel egymáshoz képest fázishelyes tárolását is lehetővé teszi; — viszonylag tág határok között változtatható sebességű és tetszőleges számú jelvisszaállítást biztosít. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek megfelelően a következőkben jelölhetjük meg: a mintavételezett jelek tárolására optimális helyigényt biztosító kódolási mód megválasztása; biztosítani a tárolandó és időben összetartozó jelek szinkronizmusát. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha a bináris jelek másodpercenkénti előjelváltása közti időtartamot — megfelelő mintavételezéssel — bináris kódszavakká alakítjuk (kódoló áramkörök segítségével). Az ily módon előállított kódszavakat a hozzájuk tartozó előjelbitekkel együtt tárolóban (shiftregiszterben vagy esetleg RAM-ban) tároljuk. Ezen kódolási mód alkalmazásakor a shiftregiszter (vagy memória) helykihasználása akkor lesz optimális, ha a szóhosszúságot az átlagos másodpercenkénti jelváltások száma alapján a mintavételezési idő figyelembevételével határozzuk meg: n = a kódszó bitszáma, N = bemenőjel átlagos másodpercenkénti előjelváltásának száma, Tk = mintavételező órajel periódusideje. Mivel a kódszó bitszámát a bemenőjel átlagos másodpercenkénti előjelváltása alapján határoztuk meg, ezért a bemenőjel előjelváltása közti idő lehet rövidebb, de hosszabb is annál az időnél, mint amit egy kódszóban eltárolhatunk. Ez az idő: (2n—1)T)( s. Ha a bemenőjel két előjelváltása közti idő rövidebb, mint ez az időtartam, akkor a két előjelváltás közti idő alatt beérkező kódoló órajelek darabszámát a választott n-hosszúságű kódszóban binárisan tároljuk, az n+l-edik bit pedig a bemenőjel logikai értékét tartalmazza. Ha ez az idő hosszabb, mint a maximálisan tárolható időtartam, akkor ezen maximális időtartamot az előjelbittel együtt egy ún. első kódszóban tároljuk, a fennmaradó idő alatt beérkező kódoló órajelek darabszámát pedig — változatlan előjelbittel együtt - egy ún. második, vagy esetleg harmadik stb. kódszóban tároljuk el. Az időfüggvények visszaállításakor (dekódolásakor) a fent ismertetett lépéseket kell fordított sorrendben megismételni (dekódoló áramkörök segítségével). A jelek gyorsítása, illetve lassítása a dekódoló órajel frekvenciájának csökkentésével, illetve növelésével egyszerűen megoldható. A kitűzött célnak megfelelően e jeltárolásnak biztosítania kell a sokcsatornás jeltárolást is, azaz az időben összetartozó jelek fázishelyes tárolását és visszaállítását. Egynél több jel tárolása esetén tehát meg kell oldani a két vagy több jel időben összetartozó értékeinek dekódolás utáni összetartozását (szinkronizálását). Ennek a legegyszerűbb módja a közvetlen dekódolást megelőző időpillanathoz, azaz a jeltárolás befejezéséhez való szinkronizálás. Ezért célszerű, ha minden dekódolási (jelvisszajátszási) folyamat előtt a kódoló áramkörök az éppen aktuális értéküket - természetesen az előjelbitekkel együtt - az adatgyűjtő regisztereikbe „beírják”. így a tárolókban lévő legutolsó (legfrissebb) adatok időben nyilvánvalóan egybeesnek. Ha tehát a dekódolási folyamatot ezen utolsó kódszótól visszafelé kezdjük el, akkor a jelek szinkronizmusa igen egyszerűen biztosítva van. Ily módon ugyan időben visszafelé haladva nyerjük vissza az időfüggvényeket, ez azonban a gyakorlatban - a jelfeldolgozásnál — nem jelent nehézséget, mivel a jelek statisztikus jellemzői (pl. jelek közti időeltolás) - adott hosszúságú időfüggvényekre nézve - függetlenek a kiértékelés irányától. A találmány szerint célszerű továbbá ezt a jeltárolási módot olyan jeltárolóberendezésben is felhasználni, amely több többcsatornás átmeneti jeltárolást valósít meg. A kódoló és dekódoló órajelek frekvenciaarányának megfelelő megválasztásával ugyanis, az időosztásos feldolgozás ellenére, gyakorlatilag jelveszteség nélküli „folyamatos” feldolgozás érhető el. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy példakénti kiviteli alakját, a 2. ábra a találmány szerinti berendezés kódoló és tároló egységének egy példakénti kiviteli alakját, a 3. ábra a találmány szerinti berendezés átmeneti tároló és dekódoló egységének egy példakénti kiviteli alakját, a 4. ábra a találmány szerinti berendezés többcsatornás felépítésének egy példakénti kiviteli alakját mutatja. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. A találmány szerinti berendezést egységekre és részegységekre bontottuk, a könnyebb érthetőség céljából az egyes egységek kimenetére, illetve bemenetére kapcsolódó különálló vezetékeket az abc kisbetűivel, a vezetékkötegeket az abc nagybetűivel jelöltük, az azonos funkciót ellátó vezetékeket pedig indexezésekkel láttuk el. A találmány legegyszerűbb példakénti kiviteli alakját az 1. ábra alapján ismertetjük. A berendezésnek láncbakapcsolt 10 kódoló és tároló egysége, 20 átmeneti tároló és dekódoló egysége, valamint 30 órajelgenerátora van. A b bemenő vezetéken érkező bemenőjel a 10 kódoló és tároló egységbe jut, amely a jel előjelváltásai közti időt n-bites bináris kódszavakká alakítja, és a kódszavakhoz tartozó előjelbitekkel együtt tárolja. A 10 kódoló és tároló egység a c kódszó átíró vezetékkel kapcsolódik a 20 átmeneti tároló és dekódoló egységhez. Ezen vezetéken át történik nagy sebességgel az adatátvitel az f tárolt információ átírását kérő vezetéken érkező átíráskérés hatására. Ha a h visszajátszást engedélyező vezetéken logikai magas szint van, a 20 átmeneti tároló és dekódoló egység a legutoljára beírt kódszótól visszafele megkezdi a tárolt jelek dekódolását. A dekódolt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2