181210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kémiailag homogén ásványi takarmánykiegészítő előállítására
181210 4 (2) műveletet felcserélt sorrendben hajtjuk végre, és adott esetben a kicsapások előtt vagy közben hordozóanyagot, előnyösen mészkőport adunk hozzá, majd a szilárd fázist elválasztjuk az oldattól és 50-150 g/1, előnyösen 80-100 g/1 vas(II)-iont tartalmazó vizes oldathoz adjuk, vagy b) (3) vas(II)-ionokat tartalmazó vizes oldatból ammóniumkarbonát adagolásával — adott esetben hordozóanyag, előnyösen mészkőliszt jelenlétében - vas-karbonátot választunk le, a kapott karbonátra vagy karbonátelegyre az (1) és (2) vagy a (2) és (1) lépések szerint cink- és/vagy réz-karbonátot, illetve mangán-karbonátot választunk le, majd az a) vagy b) változat szerint kapott karbonát szuszpenziókban adott esetben a karbonátokat kénsavval feloldjuk, adott esetben a kapott elegyhez, illetve a kapott oldathoz szelenitet és jodidot adunk, és a terméket legfeljebb 10%, előnyösen 1% nedvességtartalom eléréséig szárítjuk. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaiként előnyösen a kohászat melléktermékei és hulladékanyagai, valamint mangánércek jönnek számításba. Cink- és rézhulladékokból szén-dioxidot és ammóniát tartalmazó vizes oldattal végzett extrakcióval nagytisztaságú ammin-komplex oldatokat nyerhetünk. A szükséges mangánszulfát oldatot kisértékű mangánércek kénsavas feltárásával kaphatjuk, és vas(Il)-ionokat tartalmazó oldatként a vaslemezek pácolásakor keletkező, elhasznált pácoldat használható. Az egyes komponenseket homogénen csapjuk le. Ha az a) változat szerint dolgozunk, úgy mindenkor aszerint, hogy milyen sorrendben követjük az (1) és (2) lépéseket, a bázikus réz-karbonátot és/vagy cink-karbonátot a mangán-karbonátra - illetve hordozóanyag jelenlétében arra is - vagy megfordítva csapjuk le. Hordozónként mindenekelőtt őrölt mészkő felel meg. azonban más ásványi hordozóanyagokat vagy szerves hordozókat, pl. korpát is alkalmazhatunk. A kapott szuszpenzió szilárd fázisát megfelelő berendezéssel (pl. szűrővel) elválasztjuk az oldattól. A szűrőlepényt azután a vas(II (-ionokat tartalmazó oldatban szuszpendáljuk. Ha a b) változat szerint dolgozunk, akkor először a vas-karbonátot — adott esetben szilárd hordozó jelenlétében - csapjuk ki. Ezután az (1) és (2) lépéseket tetszőleges sorrendben hajtjuk végre, azaz cink- és/vagy réz-karbonátot, valamint mangán-karbonátot csapunk le a vaskarbonátra — hordozó jelenlétében a hordozóra is. Az a) és b) változat szerint a kapott szuszpenziót adott esetben szelenittel és jodiddal mint további nyomelemekkel keverjük. Szelenitként célszerű a nátrium-szelenit vizes oldatot használni, és a jodidot szintén vízoldható sóinak formájában alkalmazzuk Ha a gyártásban homogén oldható sóelegy előállítása a cél, úgy hordozót nem adunk hozzá, és a kicsapáskor keletkező karbonátokat kénsavval oldjuk. Ekkor célszerű a vas(II)-ionokat tartalmazó pácoldat savasságát kihasználni. A pácoldatban való szuszpendáláskor a karbonátok általában feloldódnak, legfeljebb a pácoldatot egy kevés kénsav hozzáadásával töményíteni kell. A kapott oldatot ezután 3 legfeljebb 250 °C-on porlasztó szárítóban megszárítjuk. A kapott sóelegyben a szulfátok monohidrátokként vannak jelen. Ha a karbonátokat nem kell feloldani [az (a) változat szerinti (1) és (2) műveletnek megfelelően] vas(II)-ionokat tartalmazó oldatként pácoldatot alkalmazhatunk, de kénsavtartalmát előzőleg megfelelő módon, célszerűen vasforgács adagolásával semlegesíteni kell. Az oldhatatlan karbonátokat tartalmazó elegyet nem porlasztva szárítással, hanem fluidizációs szárítással szárítjuk meg. A karbonátokat a szárítás előtt szűréssel elválaszthatjuk; ha azonban a szuszpenzióhoz oldható szelenit- és jodid vegyületeket adtunk, az egész zagyot együtt szárítjuk meg. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: — ellentétben az eddig ismert ásványi takarmánykiegészítőkkel a találmány szerinti eljárással előállított termék nem hajlamos szétválásra. így az összetétele állandó marad; — az eljárás alkalmas a kohászatban és a vegyiparban keletkező hulladékanyagok feldolgozására, és az élő szervezetre káros nehézfémek (Pb, Sn stb.) oldatlanul visszamaradnak. Az előállított, tisztított oldatok közvetlenül a termék előállítására használhatok; — a nyomelemeket (Zn, Cu, Mn, Fe stb.) karbonát vagy szulfát alakban vihetjük fel a közömbös hordozóra. Ez elősegíti a hasznosulást az állati emésztési folyamatban; — a találmány szerinti eljárással a nyomelemek arányát tetszőlegesen állíthatjuk be és ezáltal a mindenkori igényekhez illeszthetjük, A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákkal részletesen ismertetjük. 1 példa 69 ml 110 g/1 rezet (Cu) tartalmazó réz-amminkomplex oldatba addig vezetünk közvetlen gőzt, amíg az oldatból 3.4 g réznek (Cu) megfelelő bázikus rézkarbonát (Cu(OH)2 CuC03 vált ki. Ezután a bázikus rézkarbonátot szűréssel elkülönítettük az oldattól. A szűrőlepényt 687 ml 120 g/1 cinket (Zn) tartalmazó cink-amminkomplex oldatba helyeztük, és keverés közben közvetlenül gőzt vezettünk a szilárd anyagot tartalmazó oldatba 41 g cinknek megfelelő cink-karbonát (ZnCO}) kicsapásáig. A réz- és cink-karbonát tartalmú csapadékot szűréssel választottuk el az oldattól. A szűrőlepényt 512.5 ml 80 g/1 mangánt (Mn) tartalmazó mangán-szulfát oldatba helyeztük. és keverés közben addig vezettünk ammóniát és szén-dioxidot a szilárd anyagokat (réz-karbonát + cink-karbonát) tartalmazó oldatba, amíg 41 g mangánnak (Mn) megfelelő mangán-karbonát vált ki. A karbonátok elegyét szűréssel választottuk el az oldattól. A szűrőlepényt 142 g/1 vasat (Fe) tartalmazó vas-szulfát oldatban kevertük el. melyet savas páclé vasforgáccsal végzett semlegesítésével kaptunk, majd a zagyot 100°C on fluidizációs berendezésben 1% nedvességtartalomig szárítottuk. Így 248 g súlyú, Mn : Zn : Fe : Cím 1 : 1 : 0.344 : 0.0835 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
