181209. lajstromszámú szabadalom • Szigetelés többrétegű csomósfóliából kialakítva csarnokjellegű épületek számára
3 181209 4 A találmány szerint célszerű a rögzítő- és vezetőelemek olyan kialakítása, hogy azok kampók legyenek és a gerinceken oldhatóan legyenek rögzítve. A szigetelő hatást fokozhatjuk, ha a csomósfóliát fényvisszaverő réteggel és/vagy színezéssel látjuk el. A kampók igen egyszerűen rögzíthetők a csomósfólián, ha két egymáshoz rögzíthető lemezzel is el vannak látva. A lemezek közül az egyiken furatok, a másikon az ezekbe a furatokba illeszkedő tüskék vannak. Az egyszerűség kedvéért ezeket a lemezeket a továbbiakban lyukaslemeznek, illetve tüskéslemeznek nevezzük. A kampók elvesztését gátolja meg és az egyszerű kezelést segíti elő, ha a tüskéslemez és a lyukaslemez között hajlítható összekötő elemek vannak. Ezeket az összekötő elemeket a szerelés során hajlítani kell, ezért különösen célszerű, ha gyengített részek is vannak rajtuk. A kampókon rögzítőgombokat is elhelyezhetünk, amelyek a mozgató és a távtartó eszközök csatlakoztatását segítik elő. A találmány szerinti szigetelés további részleteit kiviteli példák kapcsán a csatolt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti szigetelés egyik kiviteli alakjának távlati képe részben metszetben, kihagyással; a 2. ábra az 1, ábra szerinti ábrázolás más kiviteli alak esetében; a 3.. 4. és 5. ábra különböző kialakítású kampók távlati képe; az 5. ábra az 5. ábra szerinti kampó csukott állapotban; a 7. ábra az 5. ábra 7 vonala szerinti metszet, végül a 8. ábra az 5. ábra 8 vonala szerinti metszet. Az 1. ábrán többrétegű csomósfólia látható, amely szakaszokra van osztva. Ezen az ábrán négy szakasz részlete látható, amiket rendre 1, 2, 3 és 4 hivatkozási számmal jelöltünk. Az 1-4 szakaszok a csomósfólia összehajtásával vannak kialakítva. A hajtásoknál az egyes 1-4 szakaszok között 9 gerincek vannak. Az egész szigetelést tartóelem rögzíti az épület belső légterében. Ezt a tartóelemet az 1. ábrán általánosságban 5 hivatkozási számmal jelöltük. Az 5 tartóelemhez nem csatlakozó 9 gerincek közelében 6 mozgatóeszköz kapcsolódik a szigeteléshez. Ennek a 6 mozgatóeszköznek a segítségével gondoskodhatunk arról, hogy a szigetelést ide-oda mozgassuk, összehajtsuk vagy széthúzzuk, A 9 gerinceket a többrétegű csomósfóliából önmagában ismert hegesztéssel vagy hasonló eljárással hozzuk létre, ennek során olyan 7, 8 sima részek keletkeznek, amiket 12 erősítés választ el egymástól. A 12 erősítést létrehozhatjuk akár úgy is. hogy a hegesztés során megfelelő nyomást gyakorolunk a fóliára, de elhelyezhetünk itt valamiféle merevítő rudat, kötelet, szövetdarabot stb. A 12 erősítésnek az a szerepe, hogy megadja az 1-4 szakaszok megfelelő alakját. ,.tartását", de az egész szigetelést az 5 tartóelemhez kapcsoló 10 rögzítő- és vezetőelemek is ide csati akoznak. Ezek a 10 rögzítő- és vezetőelemek az 1. ábrán látható kiviteli alak esetében egyszerű karikák. Az ábra szerinti példa esetében a 9 gerincek kialakítása az 1-4 szakaszok két végén hasonló. A különbség csak annyi, hogy az ábrán alul lévő 9 gerinc 7, 8 sima részein szellőző és víztelenítő 11 nyílások vannak, amelyek egyrészt lehetővé teszik a fólián lecsapódó esetleges pára elvezetését, másrészt az egyes 1-4 szakaszok egymásra hajtása során a közéjük szoruló levegő eltávozását. Ezeket a 11 nyílásokat természetesen az 1—4 szakaszok felső széleinél is el lehet helyezni. A szigetelőhatás növelése érdekében bevonattal ésfvagy színezéssel lehet ellátni a csomósfóliát, így például alumíniumréteget is felgőzölögtethetünk vagy helyezhetünk el, ami a szigetelőhatást igen nagymértékben megnöveli. Mint ahogy az 1. ábra sugallja, ez a kiviteli alak nagyon egyszerű és könnyű, felszerelése a csarnokjellegű épület födémé vagy falai mentén, de azoktól akár némileg távolabb, az épület légterében sem okoz gondot. Miután a szigetelés teljes súlya igen kicsi, az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak esetében eljárhatunk úgy is, hogy az 5 tartóelemet — amely a példa kedvéért legyen drótkötél - az épület falaihoz megfelelő helyen rögzítjük, a karikákként kialakított 10 rögzítő- és vezetőelemek ezen az 5 tartóelemen csúsznak el. A 6 mozgató eszköz lehet ekkor egyszerű kötél, amelynek két vége az épület falai mentén csigán átvetve lelóg. A kötél az egyik szélső 1 -4 szakaszhoz hozzá van erősítve, a többi 1—4 szakaszon pedig csak át van fűzve az ábrán alsó 9 gerincnél lévő nyíláson. A szigetelés mostmár úgy működik, hogy széthúzás esetén a 6 mozgató eszköz kötelének egyik végét húzzuk, aminek során a hozzá rögzített egyik 1-4 szakasz magával vonszolja a többi 1-4 szakaszt, miközben a 10 rögzítő- és vezetőelemek elcsúsznak az 5 tartóelemen, a szigetelés szétterül. A kötélnek ezt a végét ekkor rögzítjük, hogy a szigetelés ne csússzon esetleg magától össze. Ha a szigetelést el akarjuk távolítani, akkor a 6 mozgató eszköz kötelének az előbbivel ellentétes végét húzzuk meg, miután a kötél rögzítését oldottuk. Ekkor megindul a szigetelés harmonika-szerű összecsukódása, a 9 gerincek egymás felé közelítenek. összecsukott állapotban az 1—4 szakaszok közül az vari legkívül, amelyhez a 6 mozgató eszköz kötele rögzítve van. Láthatjuk tehát, hogy a szigetelés a teljesen összecsukott és teljesen szétnyitott állapotban bármilyen helyzetben rögzíthető, ezzel tetszés szerint szabályozható a szigetelő., illetve árnyékoló hatás, Az 1 -4 szakaszok mozgatására természetes más lehetőség is kínálkozik. A 6 mozgató eszköz kötelét akár mindegyik 1-4 szakasz alulsó 9 gerincéhez is rögzíthetjük, az 1-4 szakaszokat pedig a földről hosszú rúd segítségével mozgathatjuk. Ekkor az egyes 9 gerincek közötti kötélhossz határozza meg, hogy a szigetelés mennyire nyitható szét, a 9 gerincek milyen messze kerülhetnek egymástól. További mozgató megoldások, a szigetelésnek a csarnokjellegű épületek légterében való elhelyezése az ilyen épületet tervező szakember számára nem különösebb feladat. Ezek a megoldások jelenlegi találmányunk lényegét nem érintik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
