181196. lajstromszámú szabadalom • Szekunder vízhálózat
5 181196 6 öblítős WC-k alkalmazására is. A nyomóöblítők ugyanis lökésszerűen használnak föl nagyobb vízmennyiséget, ez azonban a találmány szerinti esetben magát a primér hálózatot nem veszi igénybe. A találmány szerinti megoldás következtében nem csupán a primér vízhálózat vízkészlete használható föl gazdaságosabban és hosszabb ideig, hanem csökken az elvezetendő vagy elszivárogtatandó és tisztítandó szennyvíz mennyisége is. Ezért alkalmazásához további másodlagos, harmadlagos stb. gazdasági előnyök is fűződnek. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti szekundér vízhálózat egy lehetséges kiviteli alakjának vázlata, melynél a táptartály a hálózat fölső részén helyezkedik el, míg a 2. ábra olyap másik kiviteli alak, amelynél a táptartály a hálózat alsó részén található. Az 1. ábrán látható esetben egy képzeletbeli többszintes építmény „vizes blokkjainak” függőleges hosszmetszetét tüntettük föl. A vizes blokkokban találjuk az 1 mosdókat, a 2 fürdőket, a 3 mosogatókat, a,, -,4v_ mosógépeket és az 5 illemhelyeket. % ' •'/ Az 5 illefít^lyek el vannak látva az 5a öblítő tartállyal és ai Se lefolyó csonkkal. A vízfogyasztók vízellátása a 12 primér ivóvíz hálózatról történik. A vízfogyasztók közül az 5 illemhelyeket leszámítva a többieket meleg vízzel el kell látni. Erre a célra szolgál a 13 használati melegvíz hálózat. Az 5 illemhelyek elhasznált szennyvize az 5 c lefolyó csonkon keresztül közvetlenül belejut a 19 szennyvízhálózatba. Célszerűen ugyancsak közvetlenül ide vezetjük be a 3 mosogatók 3c lefolyó csonkjain keresztül eltávozó szennyvizet is. A zsíros és uszadékos mosogató víz regenerálása ugyanis túlságosan költséges volna. Ezzel szemben az 1 mosdókból, a 2 fürdőkből és a 4 mosogóépekből az le, 2c és 4c lefolyó csonkokon át eltávozó enyhébben szennyezett vizet a 17 második lefolyó hálózatba juttatjuk. Az enyhén szennyezett víz a 17 második lefolyó hálózatból a 6 gyűjtőtartályba jut. A 6 gyűjtőtartály a 18 tápvezetéken keresztül van a 10 táptartállyal összeköttetésben, amely mintegy „puffert” képez, és kiegyenlíti az 1 mosdóknál,'a 2 fürdőknél és a 4 mosógépeknél keletkező, iljetve az 5 illemhelyeken elhasznált szennyvíz mennyiségét. A 18 tápvezetékbe be van iktatva a 9 tápszivattyú, amely a 6 gyűjtőtartályból az enyhén szennyezett vizet a 10 táptartályba nyomja. A 9 tápszivattyú működtetése a 24 vezérlő egységgel és a hozzá tartozó 25 vízszintszabályozóval történik. A 6 gyűjtőtartályba belenyúlik a 7 hőcserélő, amely lehetővé teszi az enyhén használt szennyvíz hőtartalmának részbeni hasznosítását. A 7 hővisszanyerő hőcserélő célszerűen összeköttetésben van a melegvizet termelő 14 hőcserélővel, amely a 20 keringető szivattyún keresztül a 13 használati melegvíz hálózatot látja el meleg vízzel. A 17 második lefolyó hálózatba be van építve a 22 hőmérsékletérzékelő, a 6 gyűjtőtartályba pedig a 23 hőmérsékletérzékelő. Ha az előbbi 22 hőmérsékletérzékelő hidegebbet jelez, mint a 6 gyűjtőtartály 23 hőmérsékletérzékelője, akkor a 16 szelep lezár, és megakadályozza, hogy a 6 gyűjtőtartályban levő meleg szennyvízhez hidegebb keveredhessék. Az utóbbi esetben a 24 vezérlő egység gondoskodik arról, hogy a 6 gyűjtőtartályból a 9 tápszivattyú ne továbbítsa az enyhén szennyezett vizet a 10 táptartályba. Természetesen ennek következtében a 10 táptartály előbb-utóbb kiürülne, és ezért annak föltöltéséről a 27 friss hideg víz vezetékbe beiktatott 26 mágnesszelep gondoskodik. A friss hideg vízzel együtt vagy anélkül mód van arra, hogy all járulékos vegyszeradagolóból a 29 megszakító tölcséren keresztül illatosító vagy színező anyagot juttassunk az enyhén szennyezett vízhez. Ez azért fontos, hogy e víz külső megjelenése is mutassa annak „nem ivóvíz” jellegét. A 10 táptartály - túltöltődésének elkerülése végett — el van látva a 30 túlfolyóval is. Bár az 1 mosdókból, a 2 fürdőkből és a 4 mosógépekből származó szennyvíz csupán enyhén szennyezett, mégis célszerű a 6 gyűjtőtartályban levő ezen enyhén szennyezett víz csírátalanításáról gondoskodni. Az utóbbi célra szolgál a fertőtlenítő anyagot a 6 gyűjtőtartályba bejuttató 8 vegyszeradagoló. A 6 gyűjtőtartályban egyébként összegyűlhetnek kisebb-nagyobb mennyiségben lebegő szennyeződések is. Ezeket ülepítéssel időszakonként a 21 tisztító nyíláson keresztül távolíthatjuk el. A 13 melegvíz hálózat vizének fölmelegítése a szükséges hőmérsékletre a 14 hőcserélőhöz kapcsolódó 28 primér fűt őhálózat segítségével történik. A 14 hőcserélő és a 13 használati melegvíz hálózat közé szükség szerint beiktatható egy vagy több 15 tároló tartály is. A 2. ábrán látható megoldás nagymértékben hasonlít az elsőhöz. A 6 gyűjtőtartályban összegyűjtött víz hőtartalma segítségével a 13 használati melegvíz hálózat vize ezúttal is előmelegíthető. Annak érdekében, hogy a 6 gyűjtőtartályban a minimális vízszint minden esetben rendelkezésre álljon, szükség esetén a 12 primér ivóvízhálózatról a 26 mágnesszelep kinyitásával és a 29 megszakító tölcséren keresztül víz juttatható be a 6 gyűjtőtartályba. A 26 mágnesszelepet a 25 vízszintszabályozó vezérli. A leülepedett csapadék vagy egyéb szennyeződés ezútlal is a 21 tisztító nyíláson keresztül távob'tható el időnként, míg a vízfelület tetején képződő uszadékot a 30 túlfolyó tudja a 6 gyűjtőtartályból eltávolítani. A szekundér vízhálózat a 10 táptartály helyett ezúttal a hálózat alsó részén, pl. az épület alagsorában elhelyezett 10a nyomásfokozó tartállyal rendelkezik. A 10a nyomásfokozó tartály gondoskodik a szekundér vízhálózatban a szükséges nyomás nagyságáról. A 6 gyűjtőtartályból az enyhén szennyezett vizet a 9 tápszivattyúval ellátott 18 tápvezeték juttatja ezúttal is az 5 illemhelyekhez. Ez utóbbiak ez esetben az 5b nyomóöblítőkkel rendelkeznek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
