181196. lajstromszámú szabadalom • Szekunder vízhálózat
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181196 0 Bejelentés napja: 1980. X. 14. (2492/80) Nemzetközi osztályozás: NSZ03: E 03 B 7/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1984. XII. 31. /^JTTaláim { Szabadalmi Tár. ' ä/) \* -r- * J Feltalálók: Szabadalmas: Párkányi György okleveles gépészmérnök 50%, Völgyes István okleveles Építéstudományi Intézet, gépészmérnök 20%, Dr. Hamvay Kálmán okleveles gépészmérnök 20%, Rácz Budapest Árpád technikus 10%, Budapest Szekundér vízhálózat 1 A találmány szekundér vízhálózat, főleg kommunális létesítmények illemhelyeinek az ivóvízhálózat tehermentesítésével való vízellátására. A létesítmény ivóvíz ellátó közműhálózatról táplált primér ivóvízhálózattal, mosdókkal, fürdőkkel és illemhelyekkel, továbbá az elhasznált szennyvizet közcsatornarendszerbe, befogadóba vagy elszivárogtatóba továbbító szennyvízhálózattal, valamint adott esetben használati melegvíz hálózattal is rendelkezik. A városiasodás folyamatának világszerte rohamos előrehaladása következtében egyre nagyobb gondot okoz a települések vízellátása. A futurológusok véleménye szerint már a következő évszázad elején a civilizált világ egyik legégetőbb hiánycikke az édes víz lesz. Köztudomású, hogy a vízfogyasztás folyamatosan fokozódik, a rendelkezésre álló készletek azonban gazdaságosan nem növelhetők. A technikai civilizáció fejlődése emellett állandóan növeli az élővizek szennyezettségét. Ezért főleg az ivóvíz kitermelése és a fogyasztókhoz való eljuttatása állandóan növekvő anyagi áldozattal jár. A vízfogyasztás növekedésével természetesen együttjár a szennyezett vizek elvezetésének és tisztításának gondja és költsége. Ezért jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a rendelkezésre álló vizet gazdaságosabban lehessen fölhasználni, hiszen ez — áttételesen — közelebbi és távolabbi beruházási költségek megtakarítását is jelenthetné. Ismeretes, hogy a lakóépületeken kívül a kommu-2 nális jellegű létesítményeket is szigorú előírásokat kielégítő, közegészségügyi szempontból kifogástalan, megfelelő ízű és hőmérsékletű, ún, „ivóvíz minőségű” vízzel kell ellátni. Az előírások a víz 5 felhasználásának módjától függően engedményeket tesznek. A tisztálkodási, mosdási vagy WC-öblítési célokra használt friss víznek pl. nem kell feltétlenül ivóvíz minőségűnek lennie. A legtöbbször azonban nincs 10 lehetőség arra, hogy az engedménnyel a valóságban is élni lehessen, mivel csupán egyetlen - az ivóvizet szolgáltató — hálózat van kiépítve. A fenti okok miatt óriási mennyiségű drága ivóvizet használnak el a fogyasztók ott is, ahol 15 egyébként az nem lenne szükséges. Ezért minden civilizált államban jelentős nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a vízzel és energiával korántsem takarékoskodó jelenlegi vízhálózatokat, akárcsak részben tehermentesíteni lehessen. 20 A fennálló nehézségek leküzdésére az utóbbi évtizedben több olyan javaslat látott napvilágot, amely a vízfogyasztás gazdaságosabbá tételét igyekszik megvalósítani. Általában azáltal, hogy ivóvíz helyett gyengébb minőségű vízzel működtessenek 25 különböző létesítményeket. A javaslatok értelmében központi melegvíz ellátás és WC-öblítések céljára volna lehetőség gyengébb minőségű víz használatára. Az ismert megoldások egy tipikus példája található meg a 166 983 30 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban. Az ott 181196
