181188. lajstromszámú szabadalom • Műteher
MAGYAR NÉPKÖZTARS ASAG SZABADALMI [181188 LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1980. IX. 16. (2275/80) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1984. XII. 31. Nemzetközi osztályozás: NSZ03: H 03 H 7/38 Feltalálók: Szabadalmas: dr. Zoltán István okleveles villamosmérnök 40%, dr. Zoltai József okleveles Budapesti Műszaki Egyetem, villamosmérnök 30%, dr. Korányi Gyula okleveles villamosmérnök 10%, Budapest dr. Osváth Péter okleveles villamosmérnök 10%, Pataki Péter okleveles villamosmérnök 10%, Budapest Műtelier 1 A találmány müteher, impedancia (admittancia) szimulálására, célszerűen nagyobb teljesítményre, különösen mérőváltók, úgymint áram- és feszültségváltók hitelesítéséhez és vizsgálatához. A műszaki gyakorlatban a mérőváltók hitelesítéséhez és vizsgálatához passzív ohmos és induktív elemekből és nagyáramú kapcsolókból felépített műterheket használnak, tipikusan 5—500 VA névleges teljesítményre, kétkapcsú kivitelben. Ezen ismert műterhek hátránya, hogy a hozzávezetések és a mérőeszköz impedanciája meghamisítják a műteher értékét. Nagyságrendi tájékoztatás céljából megemlítjük, hogy 5—90 VA névleges teljesítményű és 5 A névleges áramú áramváltók vizsgálatához 50 mí2— 3,6Í2 értékű műteher beállítása szükséges, tipikusan 3% pontossággal. Ennek megfelelően a hozzávezetések és a mérőeszköz együttes impedanciáját 1,5 mS2 alatt kellene tartani, ami műszakilag lehetetlen. A kialakult gyakorlat szerint a műteher elemeinek korrekciójával, adott mérővezeték és mérőeszköz esetén a probléma megoldható. Nyilvánvaló hátránya azonban e szokásos megoldásnak, hogy annyiféle műteher szükséges, ahány mérőeszköz és mérővezeték létezik. Igen komoly műszaki feladatot jelent továbbá olyan műteher tervezése, amely akár 500 VA névleges teljesítmény esetén is megfelelő pontosságot biztosít az óriási disszipáció ellenére. Hátránya még a szokásos megoldásoknak, hogy nagyáramú, kézi működtetésű kapcsolókat tartal-2 maznak, lehetetlenné téve ezzel a táwezérelhetőséget, programozhatóságot. Emiatt a mérőváltók teljesen automatizált vizsgálata nem megoldott. A találmány célja olyan műteher létrehozása, 5 amely a fenti hátrányokat kiküszöböli, azaz automatikusan kompenzálja a hozzávezetések és a mérőeszköz impedanciáját, fokozza a pontosságot, biztosítja a programozhatóságot. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a 10 mérőváltó kapcsaira megfelelően vezérelt áram- vagy feszültséggenerátort kapcsolva a mérőváltó tetszés szerint terhelhető és hogy a műteher négykapcsú kialakítása esetén a hozzávezetések és a mérőeszköz impedanciája automatikusan kompenzálható. 15 A találmányt részletesebben az 1. ábra alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti műteher funkcionális egységeit és azok kapcsolódását ábrázolja áramváltó vizsgálata esetén. Az 1. ábra alapján a találmány szerinti, példa- 20 kénti kiviteli alakú műteher főbb egységeinek kapcsolódása a következő: A vizsgált 1 áramváltó kapcsaira a 2 műteher U1 és U2 feszültségkapcsai, valamint a 9 impedancián 25 keresztül II és 12 áramkapcsai kapcsolódnak. A 2 műteher II és 12 áramkapcsai közé az 5 áram-feszültség átalakító bemenetén keresztül 3 vezérelt generátor kapcsolódik. A 2 műteher U1 és U2 feszültségkapcsaira a 4 feszültség-feszültség átalakító 30 bemenete kapcsolódik, amely utóbbi kimenete és a 181188
