181180. lajstromszámú szabadalom • Épületszerkezet és eljárás annak előállítására, valamint építőelemek és eljárás azok előállítására

181180 4 tása hihetetlenül nagy beruházási összeget tesz szükségessé. Hasonlóképpen a jó hőtechnikai tulajdonságú per­­litbeton alkalmazása sem problémamentes. A perlit­­beton ugyanis beépítése után is „él”, vagyis duzzad és zsugorodik, amelynek hatására repedések kelet­keznek benne. Amellett a perlit mechanikai tulaj­donságai és kémiai ellenállóképessége sem teljesen egyértelmű, mert ezek nem kis mértékben összefüg­genek a perlit származási helyével. A különböző építőanyagokból készült épületek hőtechnikai tulajdonságainak az utóbbi másfél év­tized alatt történő vizsgálatai és az azokból leszűrt következtetések alapján néhány korszerűnek tekin­tett új megoldás látott napvilágot. Ezek egyike is­merhető meg a 2 444 752 lajstromszámú NSZK közzétételi iratból. A leírás teherhordó falak létesí­tésére alkalmas építő elemet ismertet, melynek külső oldalán üzemileg ráragasztott hőszigetelő réteg van elhelyezve. Az építőelemeket a téglafalaknál szoká­sos módon „kötésben” rakva falazzák. A hőszigetelő réteget képező lapok szárazon, ún. „null-héz aggal” kapcsolódnak egymáshoz. A szóban forgó megoldás rendelkezik néhány épületfizikái előnnyel. Kedve­zőtlen azonban, hogy a hőszigetelő réteg közvetlenül a homlokzat síkján helyezkedik el, ezért sérülékeny, javítása pedig igen nehézkes. Hátrány az is, hogy magukat az építőelemeket igen nagy gyártási pon­tossággal kell előállítani, mert az említett száraz il­lesztés esetén a pontatlanságok kiegyenlítésére nincs lehetőség. Vékonyfalú zsaluzóelemeket javasol teherhordó fal céljára való felhasználásra az a megoldás, amelyet a 2 712 152 lajstromszámú NSZK közzétételi iratból ismerhetünk meg. A zsaluzó elemeket ezúttal is kötésben kell elhelyezni, közöttük pedig ebben az esetben is habarcsmentes száraz illesztések vannak. A zsaluzó elemek közötti üreget utólag betonnal öntik ki. A megoldás alapgondolata szellemes, az al­kalmazásával járó aprólékos és hosszadalmas munka azonban nem teszi a megoldást termelékennyé és gazdaságossá. Emiatt nem is tudott elterjedni. Többé-kevésbé az előbbi megoldások gondolatait tartalmazza az a fajta kézi falazó elem, amelyet az 1 409 139 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban találhatunk meg. A falazó elemek ugyancsak ürege­sek, és kötésben kell őket egymáshoz illeszteni. Üre­geik ezúttal is betonnal vagy adott esetben - leg­alábbis helyenként - egyszerűen megfelelően osztá­lyozott kaviccsal tölthetők ki. A leírás tartalmaz jó gondolatokat, a tapasztalatok azonban a szárazon így egymásra helyezett elemekből épített fallal nem voltak kedvezőek. Itt is sok aprólékos munkára van szükség. A kibetonozást vagy a helyette használt ka­vics-kitöltést pedig sehol sem lehet megtakarítani, mert ezek nélkül a falazat önmagában nem rendel­kezik kellő mértékű állékonysággal. A fentiekben érintett megoldásokból, illetve az azokhoz többé-kevésbé hasonló irodalmi adatokból szűrődött le az a következtetés, hogy az építő­elemeket olyan módon és anyagból kell előállítani, amely eleve magában hordja a kellő hőszigetelő képességet is. Ennek a törekvésnek a jegyében szüle­tett az a megoldás, amelyet a 162 139 lajstrom-2 3 számú magyar szabadalmi leírás tartalmaz. A leírás kis súlyú és jó hőszigetelő tulajdonságokkal bíró építő elemek előállítására irányuló módszert ismer­tet. Lényegét képezi, hogy a kötőanyagként használt cementből és a kötéshez szükséges vízből álló alap­keverékhez adalékanyagként por-alakú duzzasztott perlitet adnak, amelyet megfelelő sajtoló nyomással tömörítenék. Az eljárás kedvezően használja ki a perlit fizikai tulajdonságait. Kedvezőtlen azonban, hogy érzékeny a nedvességre, melynek hatására meg­duzzad, majd kiszáradása során zsugorodik. Ez más szóval azt jelenti, hogy az építőanyag a beépítés után is „él” még. Ugyancsak Magyarországon fejlesztették ki azt a könnyű és jó hőszigetelő tulajdonságokkal bíró építőanyag előállítására vonatkozó eljárást is, amely­nél polisztirolhab-betont alkalmaznak szendvics-szer­kezetben vagy tetőfödémeknél hőszigetelő rétegként. Előnye, hogy megfelelő járulékos anyagok hozzáadá­sával olyan konzisztenciában tartható a nyers beton­­keverék, hogy az szivattyúval szállítható, és igen könnyen dolgozható be. Hátránya viszont a csekély saját szilárdság, amelynek következtében csupán be­tétrétegként használható, de az Önálló szerkezeti elemként való alkalmazása nem lehetséges. A találmány célja olyan épületszerkezet és ahhoz felhasználható építőelemek kifejlesztése, amelyek ki­küszöbölik a korábbi megoldások fogyatékosságait, és ezen belül lehetővé teszik olyan tartószerkezetek létrehozását, amelyek a primér teherviselési funk­ciójuk mellett szekunder funkcióként saját maguk - minden járulékos intézkedés vagy kiegészítő szer­kezet alkalmazása nélkül - megvalósítják a szüksé­ges mértékű hőszigetelést is. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy érdemes kihasználni a polisztirol beton önma­gában már ismert előnyös épületfizikai tulajdonsá­gait és könnyű formálhatóságát, valamint a belőle készíthető elemek csekély szerkezeti súlyát, a polisz­tirol betont azonban a beépítés helyén kavicsbe­tonból készült olyan, nagyobb szilárdságú monolit szerkezeti részekkel célszerű társítani, amelyek az önmagában kis teherbíró képességű polisztirol betont szerkezetileg megfelelő szilárdságúvá teszik. A felis­meréshez tartozik az is, hogy a polisztirol beton ele­meket bentmaradó zsaluzat formájában célszerű ki­alakítani, és ezáltal lehetővé tenni, hogy külön zsa­luzásra szükség ne legyen, amellett pedig a bentma­radó zsaluzat a monolit részekkel a végső szerkezet­ben statikailag együttműködő egységet képezzen. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­rinti épületszerkezet kis szintszámú, jó hőszigetelő tulajdonságokkal bíró lakó- és kommunális épületek aránylag kis gépesítettséggel való létesítésére - amely sík födémekkel, azok terheit átvevő pillérekkel, vala­mint a pillérek terheit a talajnak továbbító alaptes­tekkel rendelkezik, a födémek és a pillérek együt­tese legalább részben monolit jellegű teherhordó vázat képez, a teherhordó váz télhatároló és tér­osztó falakkal van kiegészítve, a falakat előregyár­tott nagyméretű falelemek vagy kisméretű falazó elemek együttese alkotja, a falak a födémekhez mo­nolit koszorúk útján kapcsolódnak, a födémek pedig adott esetben egy vagy több, a födém teherbírását fokozó gerendát tartalmaznak — oly módon van ki-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom