181179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás méhek racionális tartására és tenyésztésére méh nagycsaládokban, valamint berendezés (méhkaptár-nagyegység) az eljárás megvalósításához
5 181179 6 ‘pontban megkezdjük. Míg a hagyományos méhrajoknál a királynők korai tenyésztését megakadályozza az, hogy túl kevés a hozzá szükséges dajkaméh, a találmány esetében egy négy részegységből álló méh-nagycsaládnál négyszeres mennyiségű dajkaméh van biztosítva. A találmány szerinti berendezéshez előnyösen alkalmazott műanyag lép azáltal, hogy teljes sejtfalmagasságig műanyagból van fröccsöntve, önmagában olyan merev, hogy egy külön merevítő keretet már nem is igényel. A műanyag lépek merevségének növelésére a válaszfal két oldalán elrendezett sejtek egymáshoz képest eltoltan vannak kialakítva. Az egyes műanyag lépek a találmány szerinti berendezésben olyan szerkezetekre vannak felakasztva, amelyek szintén műanyagból készülnek és a mindenkori kaptárfalon cserélhetően vannak elrendezve. Az ilyen műanyag lépek csak a találmány szerinti berendezésnél alkalmazhatók, mivel az átmenő hasítékokat, amelyek az egyes sejteken keresztülvezetnek, egyéb körülmények között a méhek nem építenék be folyamatosan. Az ilyen műanyag lépek hagyományos méhrajoknál történő alkalmazása esetén a méhek az említett hasítékokat ugyan egy szezon alatt kb. kétszer beépítik, azonban nem folyamatosan, vagyis nem legalább 8—10-szer, mint a találmány szerinti berendezésnél. Az itt alkalmazott lépek alakja előnyösen megközelítőleg négyzet alakú. A hosszanti irányba nyújtott lép alak azzal a következménnyel jár, hogy a méhek az etetőhelyet a lépen belül annak egyik keskenyebb oldali végébe helyezik, míg a fennmaradó részen mintegy kör alakban összegyűlnek és ezen a részen magukat mintegy 34 °C-os hőmérsékleten tartják, ugyanakkor a hőmérséklet ezen tartományon kívül például 20 °C lehet. Mivel a méhek ezen meleg tartomány elhagyásakor olyan utat választanak, amely nem a lép etetőhelyén keresztül vezet, a vándorlás a téglalap alakú lépeknél felfelé vagy lefelé megy végbe, tehát nem a gyűjtőtérre néző nyílások irányába. Ha ezzel szemben a lépeket megközelítőleg négyzet alakjában rendezzük el, akkor — amint azt a gyakorlat is igazolta - a tápanyaglerakás a lép felső tartományában történik és így a méhek oldalirányú vándorlása következik be, közvetlenül a gyűjtőtérbe vezető nyílásokhoz. A találmány további előnye abban van, hogy a méhek szokásos kezelés mellett az áttelelés alatt, a hideg és hasonló hatások következtében fellépő mintegy 30%-os veszteség a találmány szerinti eljárás illetve berendezés alkalmazása esetén teljesen elkerülhető, mivel a találmány szerinti méh-nagycsaládban a méhek önálló helycseréje megy végbe az egyes részegységek között és ily módon a méh-nagycsalád méhei a különben fellépő veszteségeket megakadályozzák. Ez a hivatásos méhtenyésztő számára döntő fontosságú előrelépést jelent. Részleteiben a találmány szerinti eljárást úgy valósítjuk meg, hogy kora tavasszal, vagyis amíg a méhrajok még fejlődőben vannak, egy részegységet kiürítünk. Mindegyik lépről a méheket egy gyűjtődobozba seperjük. így ebben a részegységben csak a királynő és néhány száz közönséges méh marad vissza. Az üresre sepert részegységbe ekkor behatolnak a többi részegységben feleslegben levő dajkaméhek a megfelelő nyílásokon keresztül, így néhány perc múlva a részegység ismét feltöltődik méhekkel. Ezt az intézkedést mintegy három hónapon keresztül minden két hétben egyszer megismételjük. A gyűjtődobozba sepert méhekkel először kis egységeket képezünk, frissen kibírt (korábban kiválasztott) fiatal királynőkkel. Az ezt követő intézkedések során az időközben megtermékenyített fiatal királynőkkel új méhrajokat alakítunk ki, amelyek számára a mézgyűjtőtér azonnal szabaddá tehető. Az így kialakított, fiatal királynőkkel rendelkező erős méhrajok akár önálló méhrajként is eladhatók. A találmány szerinti megoldással összesen a munkaidő mintegy 75%-a megtakarítható, miközben 50-70%-kal több méhet lehet kitenyészteni, amelyek eladhatók vagy a méztermelésbe bevonhatók, emellett a méhektől körülbelül kétszeres teljesítmény nyerhető ki, mivel a méhek nem jönnek rajzási hangulatba. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tünteti fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés vázlatos felülnézetét mutatja; a 2. ábra az 1. ábrán látható berendezés I—I vonal szerinti metszetének részletét tünteti fel, nagyobb méretarányban; a 3. ábra az 1. ábra szerinti lépet mutatja, nagyított méretarányban, a 4. ábra pedig a lépet a 2. ábra szerinti nézetben tünteti fel, nagyított méretarányban. Az 1. ábrán a teljes méhkaptár-nagyegység 1 hivatkozási számmal van jelölve. A rajzon látható, példakénti kiviteli alak esetében ez a méhkaptár-nagyegység négy egymáshoz csatlakozó, egyforma illetve tükör-szimmetrikusan egyforma 2, 3, 4, és 5 részegységből áll, amelyek közül mindegyiket 6, 7, 8, 9, 10, 11, 13 és 12 oldalfalak határolnak, és amelyek együttesen egy nagyjából négyzet alakú építési egységet képeznek. Az egyes 2, 3,4, 5 részegységek úgy vannak felépítve, hogy mindig egy-egy oldalukkal érintkeznek egymással és egy 14 gyűjtőtér körül vannak elrendezve, illetve azt belső 8 és 9 oldalfalaikkal körülhatárolják. A 14 gyűjtőtér és a 8, 9 oldalfalak között végigmenő IS rés van kialakítva, amely a 2, 3, 4, 5 részegységek belsejével 16 nyílásokon illetve hasítékokon keresztül áll összeköttetésben. A méhek a 2—5 részegységekből a 16 hasítékokon és a IS résen keresztül a 14 gyűjtőtérbe jutnak és innen érhetik csak el valamelyik másik, például a 3, 4, vagy S részegységet, miután az átmenetet két egymással szomszédos részegység között függőleges helyzetű, a kaptár tetejétől a 14 gyűjtőtérig érő 16a elválasztó hasábok vagy hasonlók révén megakadályozzuk. A 16 hasítékok egyszerű 17 retesz vagy hasonló révén lezárhatók, így olyankor, ha egy adott részegységet az építési egységből ki kell venni, ezt a részegységet a 17 retesszel lezárjuk, miáltal a méhek kilépése megakadályozható. A 16 nyílásokra (hasítékokra) kívülről 17a rács van felszerelve, amelynek lyuknagysága úgy van megválasztva, hogy a méhek minden további nélkül át tudjanak 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 (5
