181174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőrekeményedő festékipari bevonóanyagok előállítására
MAGYAR NAPKÖZTARS AS AO SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI találmány 181174 jdÉhk Nemzetközi osztályozás: W Bejelentés napja: 1980. VIII. 26. (2108/80) NSZO3 : C 09 D 3/50; C 09 D 3/72; C 08 G 18/28; C 08 G 18/70 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1982. VIII. 30. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. XII. 31. f Szabadalmi iar. Feltalálók: Szabadalmas: Bürchner István okleveles vegyészmérnök 40%, Csermely György okleveles BUDALAKK Festék- és vegyészmérnök 20%, Szathmári Ferenc okleveles vegyészmérnök 40%, Budapest Műgyantagyár, Budapest Eljárás hőrekeményedő festékipari bevonóanyagok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás könnyen beégethető, hőrekeményedő festékipari bevonóanyagok előállítására nagy reaktivitású amino-formaldehidgyanta, hidroxil-csoportot tartalmazó gyanták és blokkolt poliizocianát kombinációja útján. A találmány értelmében a nagy reaktivitású amino-formaldehidgyanta és a reakcióképes hidroxil-csoportokat tartalmazó gyanta, előnyösen akrilát-kopolimer gyanta vagy alkidgyanta, hőhatásra bekövetkező térhálósodási reakcióját ismert szervetlen és/vagy szerves savkatalizátorokkal gyorsítjuk és a bevonat termoplaszticitását a beégetési hőmérséklet intervallum felső határán elbomló blokkolt poliizocianát alkalmazásával megszüntetjük. További jelentős eredmény az, hogy az eljárás szerint előállított bevonóanyaggal készült bevonat víz- illetve vízgőzállósága is nagymértékben javul. Ismeretes, hogy a korszerű ipari festékek jelentős hányada beégetős rendszerből áll, amelyben a legfontosabb térhálósító komponensek még ma is a karbamid-formaldehid és a melamin-formaldehid-gyanták. A leggyakrabban alkalmazott reakciópartnerek allddgyanták, akrilátgyanták, epoxigyanták lehetnek. Ezek a beégetős rendszerek, magasfényű, fényálló és színtartó, időjárásálló, kemény, rugalmas, jól tapadó bevonatot eredményeznek. Alkalmazástechnikai előnyök miatt a beégetési idő vagy beégetési hőmérséklet csökkentésére savkatalizátorokat, leggyakrabban sósavat, kénsavat, salét-2 romsavat, foszforsavat, para-toluol-szulfonsa vat, para -toluol-szulfonsa v-kloridot, butil-foszfonsavat használnak. Az említett gyanták kémiájával és a savas 5 katalízissel A. Bachmann és T. Bertz: Aminoplaste (VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig 1970) 127-140 oldala, továbbá Z. Wirpsza: Nowe Katalizátory kwasowe do utvadzania aminoplastow című cikke (Polimery 1973. évf. 5. köt. 10 242- 244 oldal) foglalkozik részletesen. Az ismert festékbevonatok általános jellemzője, hogy közvetlenül a beégetés után bizonyos mértékig termoplasztikusak maradnak. Alkalmazástechnikailag a termoplaszticitás a lassú ló lehűlés miatt elsősorban a nagyobb hőkapacitású festett tárgyak festésénél, például farostlemezeknél, vastagabb fémtárgyaknál, továbbá a technológia során újra felmelegítésre kerülő berendezéseknél (pl. habosítás) okoz problémát, mert a tárolás vagy 20 szerelés közben összetapadás, sérülékenység jelentkezik, a bevonat minősége károsodik. A térhálósító reakció gyorsabbá tehető savkatalízissel, de megmarad a bevonat termoplasztikus tulajdonsága, ugyanakkor a filmben visszamaradt sav 25 rontja a víz- illetve vízgőzállóságot is. (A. Bachmann, T. Bertz: Aminoplaste; 139. o.) A felsorolt két hátrány, vagyis a termoplaszticitás és a rossz vízgőzállóság szembetűnő hátrányokkal jár az ipari gyakorlatban, főként a farostlemezek 30 festésénél. 181174
