181144. lajstromszámú szabadalom • Alapozó és/vagy ragasztó készítmény tapadóréteggel bevont szigetelőfóliákhoz
181144 5 6 szakítószilárdsága 1800-2600 N/cm2, szakadási nyúlása pedig 500-1000%. A polibutén típusú elasztomerek közül részben azokat használjuk, amelyek molekulasúlya 900- -2000, viszkozitási indexe 100-120, savszáma pe- 5 dig legfeljebb 0,1 mg KOH/g. A kaucsuk típusú anyagok közül azokat használjuk, amelyeknek a telítetlensége 0,6-3 mól%. Ezek az elasztomerek 100 000—150 000 molekulasúlyú j0 polibutének. Töltőanyagként szervetlen és szerves anyagok egyaránt használhatók. A szervetlen töltőanyagok közül előnyösen alkalmazhatjuk a talkumot, amely növeli a bevonóanyag filmszilárdságát és sűrűsége 15 2,4-3,0 g/cm3. Töltőanyagként használható még korom, amelynek a fajlagos felülete 30-130 m3/g, sűrűsége 1,6—2,0 g/cm3 és nedvességtartalma legfeljebb 0,5 súly%. 20 A találmány szerinti készítmény 5-20 súly%-ban tartalmaz töltőanyagot. Abban az esetben, ha a szigetelőanyag tapadórétege a butilkaucsuk mellett vagy az helyett bitument vagy kőszénkátrányt is tartalmaz, akkor előnyösen használható a találmány sze- 25 rinti készítmény töltőanyagaként bitumen vagy kőszénkátrány. Az alapozó vagy ragasztóanyaghoz használt bitumennek, kőszénkátránynak vagy ezek keverékének a lobbanáspontja 70-120 °C. penetrációja 10-40 nagyságú 25 °C-on mérve. Használhatók 30 a 85/25 és 95/25 jelű bitumenek, ahol a számláló a lágyuláspontra, a nevező pedig a penetrációra vonatkozik. A találmány szerinti készítmények 5-0 súly% adalékanyagot tartalmaznak, amelyek feladata az alapozó és/vagy ragasztóanyag tulajdonságainak szelektív módon történő megváltoztatása. A tapadást javító adalékanyagok úgy hatnak, hogy a határfelületi feszültséget megváltoztatják, 4Q komplex kötést alakítanak ki a fémfelülettel, ugyanakkor a tapadórétegben is oldódnak. A készítményhez a filmképző és nedvesítő hatású aminok és a klórozott paraffinok egyaránt használhatók. Ezek további előnye, hogy korróziógátló 45 tulajdonságuk is van. Filmképző és korróziógátló anyagként használhatók a 3-18 szénatomos egy és több értékű alifás aminok, a 6-12 szénatomos és egy több értékű ciklusos aminok, valamint az utóbbiaknak a kromátsói. így a mono- és diciklo- 50 hexilamin-kromátok, amelyek 160-300 molekulasúly tartományba esnek. Korróziógátló adalékanyagként használhatók még egyes fémeknek, így stronciumnak, cinknek és 55 kadmiumnak a foszfátjai és kromátjai. valamint alkálifémeknek, így káliumnak és nátriumnak a szilikátjai, valamint ezek keverékei. A találmány szerinti készítmény 65-40 súly% oldószert tartalmaz. Az oldószer feladata a kompo- g0 nensek oldatban tartása, a szigetelő anyag tapadórétegének az oldása, illetve duzzasztása a felvitelhez szükséges folyékony halmazállapot elérése érdekében, továbbá a fém- vagy más felület nedvesítése. Az oldószerek ritka kivételtől eltekintve a bevonást, g5 metve a szigetelést követően eltávoznak a készítményből. Az oldószernél figyelembe kell venni az oldószer párolgási sebességét (forráspont), lobbanáspontját, kémiai stabilitását és oldóképességét. Az alifás szénhidrogének közül oldószerként használhatók a 60-120 °C forráspontú, 0,7-0,8 g/cm3 sűrűségű frakciók, így a könnyű-, és középbenzin. Ezt az oldószert alacsony lobbanáspontja (-20 C) és gyors párolgása miatt elsősorban hideg időjárási viszonyok között (0 °C alatti hőmérsékleten) célszerű használni. Magasabb forráspontú, így 120-200 °C-on forró szénhidrogéneket, amelyek sűrűsége 0,75-0,85 g/cm3. így a lakkbenzint, nyári időjárási viszonyok mellett használhatjuk előnyösen (lobbanáspont 20 °C felett). A készítmény oldószereként folyékony aromás szénhidrogéneket is alkalmazhatunk, így toluolt, xilolt és hasonlókat, valamint ezek elegyeit. Számos esetben követelmény az, hogy az alapozó vagy a ragasztó anyag ne legyen tűzveszélyes. Ez a követelmény kielégíthető a találmány szerinti készítmény használata esetén, ha a szénhidrogén-oldószerek mellett klórozott szénhidrogéneket is használunk. A tűzveszély csökkentésére előnyösen alkalmazhatunk széntetrakloridot, triklóretilént, tetraklóretilént, metilénkloridot és hasonló oldószereket. A készítményekhez használhatunk olyan oldószereket is, amelyek annak egyes komponenseit jól oldják. Ilyenek a szerves savak észterei (etilacetát), ketonok (aceton. alkoholok (ciklohexanol). A találmány szerinti alapozó és/vagy ragasztó kompozíció a fólia típusú szigetelőanyagokat, elsősorban a butilkaucsukot tartalmazó tapadóréteggel ellátott szigetelőanyagokat, de más típusú tapadóréteggel rendelkező szigetelőanyagokat is, a fémhez vagy betonhoz ragasztja és önmagában is korróziógátló. továbbá feszültségkorróziót csökkentő hatással rendelkezik. A találmány szerinti készítmények összetételét, készítési módját és fontosabb vizsgálati adatait az 1—7. példák, míg alkalmazásukat a 8—11. példák szemléltetik. 1. példa fenyőgyanta (kolofónium) 35,00 súly% poliizobutén (mólsúly 1290) 4,00 súly% butadién-sztirol-kopolimer 6.00 súly% klórparaffin 4.50 súly% diciklohe xil amin-kromát 0,30 súly% talkum 3,00 súly% korom 5.00 súly% toluol 22,00 súly% széntetraklorid 20,00 súly% A felhasznált anyagok jellemzői: Fenyőgyanta: lágyuláspont 90 °C. savszám 124 mg KOH/g talkum: vízmentes (szárított), sűrűsége 2,5 g/cm3 korom: vízmentes, sűrűsége 1.85 g/cm3, fajlagos felülete 80 m3 lg 3
