181103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színes kaucsuk-keverékek előállítására
3 181103 4 Az 1 184 120 sz. Nagy-Britannía-i szabadalmi'leírás természetes kaucsuk, polibutadién és sztirol-butadién alapú, javított szilárdságú kaucsuk-keverék előállítására vonatkozik, nem ismertetik azonban a keverék töltőanyag-tartalmát. A felsorolt megoldások szerint ismert tehát több komponensű kaucsuk-keverékek előállítása, ismert továbbá erősen töltött keverékek készítése is. A nagyobb mennyiségű töltőanyag alkalmazása az ismert megoldások szerint elsősorban radírgumi előállításához, valamint padlók előállításához alkalmas keverékek esetében fordul elő. A radírguminak morzsálódónak kell lennie, a padlók keménysége pedig 80—95 Shore Ä, így a padlógyártáshoz alkalmas keverékek csak sima lemezek előállításához felelnek meg. Ilyen keverékekből erősen tagolt formacikkek nem gyárthatók, mert vagy nem alakíthatók ki a szerszámban a kívánt tagolt kivitelben, vagy pedig a szerszámból való kivételkor beszakadnak. Az egyes fty ’csnk-típusok, vagy többféle kaucsuk alkalmazása önmagában a keverékben az ismert megoldások szerint nem eredményez olyan hatást, hogy a színes, erősen tagolt műszaki cikkek gazdaságos módon való előállítását lehetővé tenné. Másrészről a 2 255 577 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra hozatali irat, 1 273 181 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat és az 1 470 847 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat kén, dibenzotiazil-diszulfid és difenil-guanidin komponenseket tartalmazó térhálósító keveréket ír le a kaucsuk-keverékek előállítására. Az előzőekben felsorolt megoldások egyike sem tette azonban lehetővé olyan színes kaucsuk-keverék előállítását, amelyből a megfelelő keménységű (kb. 55—75 Shore Â), rugalmas, hajlékony, fehér töltőanyaggal erősen töltött, kívánt esetben mintázott felülettel is gyártható termék lenne nyerhető. A találmány szerinti eljárás tehát olyan jól feldolgozható, erősen tagolt, műszaki gumícikkek gyártására is alkalmas olcsó színes kaucsuk-keverékek előállítására irányul, ami a technika állása sze rint mind ez ideig még nem volt megoldott. Meglepő módon azt találtuk, hogy több körül mény együttes fennforgására van szükség ahhoz, hogy a találmány célkitűzését elérhessük. Felismertük, hogy a) meghatározott arányú és minőségű terner kaucsuk-keveréket kell alkalmazni, és a töltőanyagot és az egyéb ismert adalékanyagokat a kaucsuk-keverék súlyára számítva legalább 300%-os mennyiségben kell adagolni, b) a töltőanyag nagyobbik részének inaktívnak kell lennie, c) a kéntartalomnak csekélynek kell lennie, d) az előzőekben említett három komponensű térhálósító rendszert a szokásosnál nagyobb arányban kell adagolni a kaucsuk-keverék készítéséhez. A felsorolt követelmények együttes teljesülése esetén — és csakis akkor — valósítható meg a kívánt termékek előállítására, a következőkben részletezett, a fenti a)—d) pontoknak megfelelő csoportosításban tárgyalt okok miatt. a) Egy eléggé behatárolt terner kaucsuk rendszer alkalmazása, amely 70 ± 10 rész sztirol-butadién kaucsukból, 15 ± 10 rész természetes kaucsukból, 15 ± 10 rész 1,4-cisz-polibutadién kaucsukból áll. A rendszerben a sztirol-butadién kaucsuk olcsó és jól hígítható töltőanyaggal, lágyítóval. A természetes kaucsuk elősegíti, hogy a keverék ne legyen „száraz”, jól kalanderezhető legyen, extrudálható legyen, ezenkívül javítja a kész termék rugalmasságát. Az 1,4-cisz-polibutadién kaucsuk az említett terner kaucsuk rendszerben olyan hatást fejt ki, hogy csökkenti a tapadást a hengerszéken, a vulkanizáló szerszámban, továbbá javítja a kész termék rugalmasságát. Tehát az általunk alkalmazott terner kaucsuk rendszer olcsó, biztosítja a rugalmasságot, tölthetőséget és csökkenti a tapadást. Lényeges szempont, hogy a gumiban az összes kaucsuktartalom rendkívül alacsony, maximálisan 25%. Ebből következik, hogy kaucsukra minden egyéb komponens mennyisége legalább 300% (ugyanis ha 25% kaucsukra esik 75% egyéb anyag, ez háromszorosa, tehát 300%). Leírásunkban az előzőekben már hivatkoztunk rá, hogy létezik ilyen alacsony kauesuktartalmű gumikeverék, sőt még ennél alacsonyabb kauesuktartalmű keverék is (pl. radír, padló), de abból nem gyártható 55-75% keménységű, tagolt külsejű műszaki gumitermék, mint amilyen előállítására a találmány irányul. A radírgumi — mint ismeretes - morzsálódik, a gumipadló pedig sík felületű, nem lehet tagolt, mert melegen kb. 150°C-on beszakadna, a vulkanizáló szerszámból való kivételkor. b) A töltőanyagból viszonylag kis mennyiség az aktív szilíciumdioxid, amely javítja a beszakítási szilárdságot. Nagy mennyiségű azonban az inaktív töltőanyag — dolomit őrlet, mészkő őrlet, vagy kaolin őrlet — amit könnyebben felvesz a keverék, nem lesz „száraz”. Több aktív töltőanyag, vagy pl. több kaolin alkalmazása, mint 100% a kaucsukra számítva, megnövelné a keverék tapadási tulajdonságait, tapasztalataink szerint. c) A kéntartalom viszonylag csekély. Ez a szakember ismeretei szerint azzal a hátránnyal jár, hogy a rugalmasság csökken, ugyanakkor azonban jobb a gumi meleg beszakítási szilárdsága, ami a gumi formából történő kivételkor ilyen alacsony kaucsuktartalom esetén lényeges szempont. A rugalmasság terhére bekövetkezett hátrányt azonban a találmány esetében előre nem várt módon ellensúlyozza az 1-4 cisz polibutadién alkalmazása és az, hogy a töltőanyag nagyobb része inaktív. d) A dibenzotiazil-diszulfid, difenilguanidin aránya - 4-6 rész a kaucsukra számítva - eltérően a szokványosán alkalmazottól, igen magas. A rugalmasságot csökkentő tényezőket - alacsony kaucsuktartalom, illetve nagyfokú töltés, viszonylag alacsony kéntartalom — meglepő módon ellensúlyozza és lényegében csökkenti a formába tapadás mértékét is ez a körülmény. A kombinációs eljárás négy elemének együttes eredménye tehát a legfeljebb 25% 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
