181080. lajstromszámú szabadalom • Gépjármű- toruláskiigazító húzatópad
3 181080 4 A berendezésben a teherhordó kereszttartók a gépjármű rögzítésére, a mérőhíd pedig a bárhol levő bázispontok bemérésére szolgál. Mivel a sínpár is, a mérőhíd is és magasságirányban a tapogató is el van látva hosszbeosztással, a húzatópad teljesértékű térbeli koordinátarendszert képez. A következőkben találmányunkat annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán a mellékelt ábrákra való hivatkozással részletesebben is megmagyarázzuk. Az 1. ábra a példaképpeni húzatópad elrendezésének távlati képe: a 2. ábra a teherhordó kereszttartónak sínhez való rögzítésére szolgáló bak környezetét mutatja be a sín irányában vett nézetben: a 3. ábra ugyanazt a sínre merőleges egyik irányú nézetben, a 4. ábra a kereszttartónak csúsztatható szorítószervet ugyancsak a sínre merőleges irányú nézetben, az 5. ábra a mérőhidat a sín irányában vett nézetben, míg a 6. ábra egy horgonyzó akna metszetét, a 7. ábra pedig ennek felülnézetét szemlélteti. Az 1. ábrán bemutatott elrendezésben a berendezésnek sínpárt alkotó két párhuzamos, betonba ágyazott, középréses 1 sínje van, amely 2 hosszbeosztással van ellátva. A sínpárra tetszőleges távolságban rögzíthető a 3 bakok által hordott két teherhordó 4 kereszttartó, amelyen ugyancsak tetszőleges helyzetbe hozható és ott rögzíthető a két-két 5 szorítószerv. Az 1 síneken csúsztatható és tetszőleges távolságban rögzíthető a 7 hosszbeosztásos 6 mérőhíd, amelyen a 8 mérőszerv tetszőleges hosszbeosztási értékre állítható be. A 7 mérőszervhez tartozik a 9 tapogató, amely függőleges irányú hosszbeosztás mentén ugyancsak tetszőleges magasságban rögzíthető. Az 1 síneken kívül vannak kialakítva a 10 horgonyzóaknák. Ez az elrendezés alapvetően egy koordináta-rendszert képez. Ha példánkban az 1 sínek és a 4 mérőhíd 2, illetve 7 hosszbeosztásának 0 pontja hosszuknak közepén van, akkor az ábrán kijelölik az x és y tengelyt, míg a harmadik dimenziót a bárhol beállítható 8 mérőszerv 9 tapogatója szolgáltatja. A berendezés működése a következő. Az eltorzult gépjárművet beállítják a pad fölé oly módon, hogy a gépkocsi alvázának (illetve dobozkarosszéria esetén az alváznak megfelelő alsó lemezének) középpontja a koordinátarendszerünk középpontja fölött legyen. Ezt a 8 mérőszerv 9 tapogatójának központos beállításával ellenőrizhetjük. Ezután a gépkocsi alvázának, illetve alsó lemezének peremét a teherhordó 4 kereszttartókon levő 5 szorítószervekkel megszorítjuk és ezáltal rögzítjük. A gépkocsinak a kerekeit általában ilyenkor eltávolítjuk úgy, hogy a gépkocsi az 5 szorítószervek által rögzítetten a 4 kereszttartókon nyugszik. Ezután az egy vagy több 6 mérőhidat a gépkocsinak ismert bázispontjai vonalában rögzítjük kétoldalt az 1 sínekhez, majd a 8 mérőszerveket a bázispontok alaprajzi helyére, a 9 tapogatót pedig magassági értékére állítjuk be. Ily módon a 9 tapogató pontosan kijelöli azt a térbeli pontot, amely a megfelelő bázispont helyes térbeli helyének felel meg: megtörténhetik a gépkocsi torzulásának húzatással történő kiigazítása. Természetesen, amennyiben a torzulás lefelé is irányult, a tapogatót a megfelelő magassági helyzetébe csak fokozatosan állíthatjuk be. Ha a bázispont pedig oldalüregben van, úgy a 9 tapogatót megfelelő, pl. fordított L alakúra cseréljük. Amennyiben a húzatópadon nincs szükség ilyen pontosan mért kiigazításokra, hanem csak pl. felső karosszéria-torzulást kell helyreállítani, elégséges lehet a gépjárműnek a felülről történő lekötése. Ezt segítik a 10 horgonyzóaknák, amelyekbe a lekötő láncvégek az éppen szükséges elrendezésben lehorgonyozhatok. A 10 horgonyzóaknák további szerepe lehet, hogy a húzatáshoz alkalmazott hidraulikus munkahengereket rögzítsék. A 2., 3. és 4. ábra a teherhordó 4 kereszttartónak a 3 bak közvetítésével az 1 sínhez való erősítésének és az 5 szorítószervnek egy példaképpeni megoldását szemlélteti. A 3 bakon két egymás fölötti kör alakú 11 nyílás van kiképezve. Ezek közül a magassági viszonylatban az adott esetben kedvezőbbet - jelen esetben a felsőt - választjuk ki arra, hogy a 4 kereszttartót rajta áthúzzuk. A felső 11 nyílás fölött a 3 bak 12 nyúlványai bilincset képeznek, amellyel a 13 csavar segítségével a 4 kereszttartó a 3 bakhoz rögzíthető.. Az alsó 11 nyílás használata esetén kétoldali csőszorító bilinccsel lehet a 4 kereszttartót a 3 bakhoz szorítani. Maga a 3 bak az 1 sínhez úgy rögzíthető, hogy a 3 bakhoz mereven erősített 14 I-nydíványok felső konzol-része és a sín közé a 15 ékeket vegük be. A 2. és 4. ábrán láthatjuk még az 5 szorítószervet is, amely a bilincsrészéhez csatlakoztatott 14 és 15 pofákból áll, amelyeket a 16 csavarral lehet összehúzni. Az 5. ábrán a 6 mérőhidat látjuk, amely a 7 hosszbeosztással van ellátva. Két végén a 17 sarukkal illeszkedik az 1 sínekre, rögzítőeszköze a jelen példában egy-egy nem ábrázolt szorítórugó. A 6 mérőhídon elcsúsztatható a 8 mérőszerv, amely a csúszóelemén kívül a függőleges, beosztásos 18 mérőlécből és az ezen csúsztatható 9 tapogatóból áll. A 6. és 7. ábrák a horgonyzóakna metszetét, illetve felülnézetét adják. A 10 akna 19 fedőlapja a 20 kör alakú és az abból villásan kiágazó 21 hosszúkás nyílásokkal van ellátva. A gépkocsit lekötő hajlékony hosszelem a jelen esetben a 22 lánc, amelynek szeme a 20 nyíláson át a 10 aknába lebocsátható, de amely feszítés közben a 21 nyílások valamelyikbe becsúszva, annak szélében fennakad. így a lánc bármely szemével elérhetjük a kívánt lehorgonyzást. Ha a hosszelem nem lánc, akkor külön kell gondoskodnunk valamely beakadó-elemről, amely lehet önfeszülő csatból stb. Mint látjuk, a találmány szerinti húzatópad igen alkalmas bármely adott térbeli pontnak a sínek, a mérőhíd és a mérő szerv tapogatója által történő pontos beállítására és így bármely bázispont pontos helyrehúzatása általuk történő ellenőrzésére. A teherhordó kereszttartók és a rajtuk levő szorítószervek megfelelő mozgatása folytán bármely típusú gépkocsi jól befogható, s ha az illető típus bázispontjainak helyes koordinátái ismeretesek — amelyek mindig állandóak és rendelkezésre állnak —, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5í 60 65 2
