181057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nedves szilárd anyagok szárítására
5 181057 6 lasztóhoz csatlakoznak. Másrészt a hőcserélők belső tere a házban levő 33 és 47 nyílásokon és 53 többcsonkos csövön keresztül egy külső nagynyomású 55 gőzforráshoz csatlakozik, amely viszont megfelelő szerkezetrészek segítségével egy fölötte és áramlási irányban előtte levő 57 kompresszorral van összeköttetésben, amely valamilyen megfelelő módon a 13 bemeneti nyílás szomszédságában csatlakozik a 11 ház belső teréhez. Abban az esetben, ha az üreges hőcserélőket gőztől eltérő külső hőforrással fűtjük, például elektromos árammal, akkor a kompresszor közvetlenül kapcsolható a hőcserélők belsejéhez. A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakjánál például az 59 csővezeték közvetlenül köti össze az 57 kompresszort, illetve ennek áramlási irányban hátul levő vagy nyomó oldalát a berendezés belsejével, úgyhogy a ház belsejéből eltávolított, összenyomott, elpárologtatott anyag egy része közvetlenül visszajuttatható a berendezés, illetve ház belsejébe és közvetlenül érintkezésbe hozható azzal a szilárd anyaggal, amely a 11 házon halad keresztül, minek következtében a szilárd anyagot mintegy „levegőzteti” és megkönnyíti ennek házon való kereszt ülhaladását. A szárító berendezés házának kimeneti végén egy megfelelő 63 szivattyú van elhelyezve, amely a szárított anyagot 65 tároló silóba továbbítja. A 63 szivattyút 61 csővezeték köti össze all házzal. A 61 csővezetékbe 67 bevezető-cső torkollik, amely egy a rajzon nem látható hideglevegő forrástól indul ki. A hideg levegő elősegíti a szárított anyag lehűtését és a szárított anyagnak 65 tároló silóba való szállítását. A találmány szerinti eljárást széles határok között változó hőmérsékleteken és nyomásokon végezhetjük, azonban a fűtött felületek hőmérsékletének legalább elég magasnak kell lenni ahhoz, hogy amikor a nedves szilárd anyagot érintkezésbe hozzuk a fűtött felületekkel, a szilárd anyagban levő folyadék elpárologjon. Másrészt a hőmérsékletnek nem szabad olyan magasnak lenni, hogy a szilárd anyag, amelyből a folyadékot elpárologtatóssal el akarjuk távolítani, elégjen vagy bomolni kezdjen. Az a szűkebb hőmérséklet tartomány, amely alkalmas az adott nedves szilárd anyagnak a találmány szerinti eljárással való szárításához, függ magának a szilárd anyagnak tulajdonságaitól és az ebben levő folyadéktól. A megfelelő hőmérséklet tartomány rutin vizsgálattal és számítással könnyen meghatározható. A találmány szerinti eljárás általában olyan hőmérséklet tartományban hajtható végre, amely elegendő magas a szárítani kívánt nedves szilárd anyagban levő folyadék elpárologtatásához. Általában 150 °C vagy e fölötti hőmérsékleteket alkalmazunk. A szárító berendezés házában elhelyezett fűtött felületeket bármilyen megfelelő külső hőforrásból fölmelegíthetjük a kívánt hőmérsékletre, így például előnyösen nyerhetünk ilyen hőt olyan külső hőforrásból, amely nagynyomású éles gőzt szolgáltat. A hőmérséklethez hasonlóan a találmány szerinti szárítási eljáráshoz alkalmazott nyomás is széles határok között változhat. A szárító berendezés házában levő nyomás lehet egyszerűen külső légtéri nyomás, illetve ennél kisebb vagy nagyobb. A berendezés házában használt nyomás általában közel van a külső légtéri nyomáshoz. Másrészt az elpárologtatott folyadékot túlnyomáson nyeljük vissza a szárító berendezésből, amely legalább elegendő az elpárologtatott folyadéknak szárító berendezésből való eltávolításához, ami után az elpárologtatott folyadékot egy járulékos, legalább 0,62 bar nyomásúra, vagy a berendezés házában levő nyomásnál sokkal nagyobb nyomásúra, előnyösen legalább 1,38 bar nyomásúra nyomjuk össze, illetve sűrítjük. Az összenyomás eredményeként a hőenergia megnő. Az elért hőenegia növekedés adott mértéke függ az elpárologtatott, összenyomott folyadék minőségétől, valamim a nyomásnövekedésnek attól a mértékétől, aminek az elpárologtatott folyadékot összenyomással alávetettük. Az elért megnövekedett hőenergia és így a hőhatásfok növekedése minden adott elpárologtatott folyadékhoz számítással könynyen meghatározható. Például ha a folyadék víz, amelynek rejtett hője körülbelül 2 320 500 joule/kg, az elpárolgott gőz 1,38 bar fölé nyomásához szükséges energia körülbelül 232 050 joule/kg, ami révén a hőhatásfok körülbelül tízszeresre nő. Mint már előzőleg ismertettük, az összenyomott gőzt vagy hasonlót visszavezetjük a szárító berendezésben levő hőcserélők másik oldalára, ahol ez kondenzálódik, ennek rejtett hője felszabadul és elpárologtatja a hőcserélők ellenkező oldalán levő nedves sziláid anyagban levő folyadékot. A kondenzátumot a hőcserélőkből visszanyerjük és elvezetjük, illetve a mindenkori kívánt célokra használjuk föl. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy amikor a találmány szerinti eljárást olyan berendezéssel foganatosítjuk, amelynél a berendezés házában elhelyezett több hőcserélőt gőztől eltérő, más külső hőforrásból futják, például egy áramforrásból, akkor az elpárologtatott, összenyomott folyadékot közvetlenül vezetjük a kompresszorból a hőcserélőkhöz. Másrészt ha a külső hőforrás nagynyomású, éles gőzt szolgáltat, a hőforrás előtt a gőzt összenyomjuk és összenyomott gőzt vezetünk a hőcserélőkhöz. Mindkét esetben a hőcserélőt gőzzel vagy más külső hőforrással a kívánt hőmérsékletre hozzuk. Az ezáltal bevitt hőmennyiséghez hozzáadódik az elpárologtatott, összenyomott anyag rejtett hője is, és így megnövekedett hőhasznosítást vagy hőhatásfokot érünk el. A találmány szerinti eljárás és berendezés révén a nedves szilárd anyagok széles határok közötti változatait lehet szárítani. Az eljárással és berendezéssel általában mindazok a nedves szilárd anyagok száríthatok, amelyekben elpárologtatható folyadék var. így például száríthatók az úgynevezett fehéije tartalmú anyagok, mint a halliszt, amely folyadékként lényegében alkoholt tartalmaz, valamint más fehéije tartalmú anyagok is, amelyek folyadékként lényegében alkoholt és/vagy vizet tartalmaznak. Ilyen szárítható szilárd anyagok továbbá a szemtermések erejesztési folyamatánál visszamaradó anyagok is. Ilyen eijesztési folyamat az iparban sokféle termék, például lepárolt alkoholok, sör és hasonlók előállításánál használatos, olyan esetekben is, ahol a kiinduló anyagban levő folyadék lényegében v'z. A szakemberek számára természetes, hogy a találmány szerinti eljárás és berendezés számos más 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
