181054. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triptamin származékok előállítására

19 181054 20 35. példa Triptamin 2,70 g (25 mmól) fenil-hidrazint és 3,43 g (12,4 mmól) ATU-t feloldunk 50 ml n-propil-alkoholban, majd a reakcióelegy pH-értékét p-toluol-szulfonsav­­val 3,5-re állítjuk be. A reakcióelegyet 4 órán át 97 °C-on, visszafolyatás közben forraljuk, miközben a reakcióelegy pH-ját 2,1-3,0 értéken tartjuk. Ez­után a reakcióelegyet lehűtjük szobahőmérsékletre, 4,00 g triptamin-p-toluol-szulfonsav só válik ki, ami 48,1%-os kitermelésnek felel meg. A kristályokat fel­oldjuk vízben, és a vizes oldatot vizes nátrium-hidr­­oxid oldattal meglúgosítjuk. Ennek hatására tiszta triptamin bázis válik ki az oldatból, amit benzolból végzett átkristályosítással tisztítunk. 36. példa Triptamin 16,25 g (0,15 mól) fenil-hidrazin 100 ml vízzel készült elegyéhez annyi 15%-os vizes sósav-oldatot adunk, hogy az elegy pH-értéke 3,0 legyen. A ka­pott oldatot keverés közben 98 °C-ra melegítjük. A kívánt hőmérséklet elérése után a fenil-hidrazinos ol­dathoz egy óra alatt hozzácsepegtetjük 13,12 g (0,10 mól) 2-(3’-amino-propil)-l,3-dioxa-pentán 80 ml vízzel készült oldatát, amelynek pH-értékét előzetesen 15%-os vizes sósav-oldattal 7,0-re állí­tottuk. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet visszafolyatás közben 3 órán át 98 °C-on tartjuk. A reakció időtartama alatt a reakcióelegy pH-értéke 2,5 és 3,4 között volt. A reakció teljes lejátszódása után a reakcióelegyet engedjük lehűlni szobahőmér­sékletre. A lehűlt reakcióelegyet 48%-os vizes nát­­rium-hidroxid oldat hozzáadásával erősen meglúgo­sítjuk, majd kétszer 50 ml kloroformmal extra­háljuk. Az extraktumot csökkentett nyomáson desz­tillálva a kloroformot eltávolítjuk. 10,0 g triptamint kapunk, amelynek forráspontja 172-176 °C/ 12 Hgmm, ami 62,7%-os kitermelésnek felel meg. 37. példa T riptamin-hidroklorid 8,11 g (75 mmól) fenil-hidrazin 80 ml vízzel készült elegyének pH-értékét 15%-os vizes sósav-ol­dattal 2,4-re állítjuk be. A kapott oldatot keverés közben 95 °C-ra mele­gítjük. A kívánt hőmérséklet elérése után a fenilhid­­razinos oldathoz 45 perc alatt hozzácsepegtetjük 9,78 g (50 mmól) 2-(3’-amino-propil)-4-metil-l,3-di­­oxahexán 40 ml vízzel készült oldatát. A reakcióele­gyet 1,5 órán át visszafolyatás mellett 95 °C hőmérsékleten tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegy pH-értéke 2,0. Az elegyet jéggel le­hűtjük, és közönséges konyhasót keverünk a lehűlt reakcióelegyhez, a nyers triptamin-hidroklorid ki­csapása céljából. A csapadékot elkülönítjük a reak­cióelegyből, és etilalkoholból átkristályosítjuk. 5,2 g triptamin-hidrokloridot kapunk, ami 53% kiterme­lésnek felel meg. 38. példa 1 -[ 2-( 3-indolil)-etil]-piperidon 1,74 g (12 mmól) fenilhidrazin-hidrokloridot és 2,15 g (10 mmól) 7-(2-oxo-piperidil)-butanal-dimetil­­-acetált feloldunk 80 ml etilén-glikol-monometil­­-éterben. Az oldatot visszafolyatás mellett 2 órán át forraljuk. Ezalatt az oldat pH-értéke 1,3 és 2,5 között van. A reakció teljessé válása után az etilén­­-glikol-monometil-étert csökkentett nyomáson elkü­lönítjük. A maradékot elkeverjük 100 ml kloro­formmal és 50 ml vízzel. A kapott kloroformos fá­zist elkülönítjük, majd vízzel mossuk, és a kloro­formot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A ka­pott maradékot kétszer 50 ml forró benzollal extra­háljuk. A kapott benzolos oldatokat egyesítjük, és lehűtjük szobahőmérsékletre. 1,52 g (63%) l-[2-(3- -indolil)-etil]-piperidon válik ki, fehér, tűs kristályok formájában. Olvadáspont: 152-154 °C. Szabadabni igénypontok: 1. Eljárás (I) általános képletű triptamin-szárma­zékok — a képletben R jelentése hidrogénatom, halogénatom vagy 1—6 szénatomos alkilcsoport; R1 jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkil­csoport, fenilcsoport vagy 7-11 szénatomos fe­­nil-alkil-csoport; R2 jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkil­csoport vagy 7—11 szénatomos fenil-alkil-cso­­port; R3 jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkil­csoport, 5 —7 szénatomos cikloalkilcsoport vagy egy R4-CO- általános képletű csoport, melyen belül R4 1 —5 szénatomos alkilcsoportot vagy adott esetben 1—4 szénatomos aÛdlcsoporttal helyet­tesített fenilcsoportot jelent; vagy A2 az —N általános képletű csoport egy \R3 1 értéke 4 vagy 5, a------vonal adott esetben jelenlevő kötést je­lent -előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű fenil-hidrazin-származékot - a képletben R és R1 a tárgyi körben megadott jelentésű - vagy savaddíciós sóját egy legalább egy (III) általános 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom