181050. lajstromszámú szabadalom • Ipari és közlekedési hajtóművek kenésére szolgáló kőolajalapú kompozíció
3 181050 4 Labricant Tests” című cikke a Labrication Engineering, 32/7). 372-378 (1976) irodalmi helyen; illetve Boner, C. J. „Gear and Transmission Lubricants” című 1971-ben megjelent könyve], A kenési tulajdonságokon túlmenően nagyon fontos és lényeges a hajtóműolaj korrózióvédő hatása, amely az MSZ. 13152 „A” magyar szabvány szerinti vizsgálati módszerrel vagy a VW—P1401 számú, az NSZK-ban a Volkswagenwerke AG. cég által kidolgozott módszerrel vizsgálható. Tekintettel arra, hogy a hajtóművek fogaskerekeinek korróziója mind a hajtóműolaj használhatósági idejét, mind magának a hajtóműnek a működtetési élettartamát drasztikusan csökkenti, a hajtómű fogaskerekeinek fémfelületét védeni kell a korróziótól — célszerűen a hajtóműolajhoz korróziógátló szer hozzáadásával. A korrózió elsősorban azért veszélyes, mert károsítja a fogfelületeket (esetleg a fogak alakját is), ugyanakkor a korrózió eredményeképpen dörzsölő hatású anyagok kerülhetnek a hajtóműolajba és így a hajtómű úgynevezett önelhasználódását okozhatják. Zárt fogaskerék-hajtóművek sohasem mentesek teljesen a korróziós behatástól (lásd a British Petroleum Company korábban már említett „Lubrication of Industrial Gears” című kiadványát.) A korróziós problémák ugyanakkor összefüggésben vannak a jelenleg forgalmazott hajtóműolajokban alkalmazott EP-adalékok („extreme pressure”adalékok) minőségével. A legtöbb kereskedelmi forgalomban levő hajtóműolaj ugyanis klórtartalmú EP- adalékokat tartalmaz, amelyek ugyan kitűnő nyomásállóságot biztosítanak, viszont nedvesség bejutása esetén hidrolizálódnak és így korróziót okoznak. A klórtartalmú adalékot tartalmazó kenőolajok használatakor ugyanakkor labilis klóratomok szabadulnak fel, amelyek szintén korróziót okoznak Saját vizsgálataink szerint klórtartalmú adalékanyagok alkalmazása esetén hosszú csereidejű hajtóműolajok előállítása nem vagy csak rendkívül erőteljesen megnövelt koncentrációban alkalmazott korróziógátlókkal lehetséges. Az utóbbiak alkalmazása viszont a kenéstechnikai tulajdonságokat rontja. Ezért előnyös a klórtól mentes EP-adalékanyagok alkalmazása. Klórtól mentes, úgynevezett S-P-(N)-típusú EP-adalékanyagok kereskedelmi forgalomban kaphatók (példaképpen a Lubrizol AG. svájci cég Anglamol 99 márkanevű termékét említhetjük). A jelenleg ilyen adalékanyagokat tartalmazó és a kereskedelmi forgalomban széles körben elterjedt hajtóműolajoknak azonban az a hátránya, hogy bennük az említett S-P—(N)-típusú EP-adalékanyagok koncentrációja viszonylag nagy, ami ezeknek a hajtóműolajoknak a gazdaságosságát erősen rontja. További hátrányként említhetjük, hogy — feltehetően a nagy adalékkoncentráció miatt — nem egy ilyen kereskedelmi forgalomban levő olaj megtámadja a gumitömítéseket. Célül tűztük ki tehát olyan hajtóműolajok előállítását, amelyek az említett S-P-(N)-típusú EP-adalékanyagból csökkentett mennyiséget tartalmaznak, ugyanakkor viszont maximálisan kielégítik a korszerű hajtóműolajokkal szemben támasztott mindenfajta műszaki követelményt. Vizsgálataink során arra a meglepő felismerésre jutottottunk, hogy ismert adalékanyagok felhasználásával, az alapolaj minőségének megfelelő megválasztásával, illetve eddig nem ismert összetételű alapolaj felhasználásával olyan minőségű hajtóműolajok állíthatók elő, amelyek az API-osztályozás (American Petroleum Institute által kidolgozott osztályozás) vagy a KGST-osztályozás szerint eggyel magasabb kategóriának felelnek meg, mint amilyenbe az adaléktartalom alapján tartozók lennének. A találmány tehát olyan, ipari és közlekedési hajtóművek kenésére szolgáló kompozícióra vonatkozik, amely a következőket tartalmazza: (i) 95,0—97,8 tömeg% mennyiségben alapolajat, amelynek átlagos molekulatömege 370—740, kéntartalma 0,2-1,4 tömeg%, viszkozitásindexe legalább 80, és amelyben a paraffmos kötésben levő szénatomok aránya legalább 55%, az aromás kötésűeké legfeljebb 9% és a nafténes kötésűeké legfeljebb 36%, továbbá a szulfid-típusú kénvegyületek mennyisége 3-11 tömeg%, (ii) 2,1-3,2 tömeg% mennyiségben S-P-N-típusú E-adalékanyagot, amely 22,0-36,0 tömeg% ként, 1,2-2,7 tömeg% foszfort és 0,0-1,0 tömeg% nitrogént tartalmaz, (iii) 0,05-0,25 tömeg% mennyiségben bázikus alkáliföldfém- di(C8 -1 o alkil>naftalinszulfonátot, (iv) az oldat mennyiségére vonatkoztatva 0,01-0,25 tömeg% mennyiségben szilikonolajat oldani képes szerves oldószerben, célszerűen halogénezett szénhidrogénben vagy éterben legfeljebb 5 tömeg% mennyiségben oldott, legfeljebb 30 000 molekulatömegű polisziloxánt, és (v) adott esetben legfeljebb 1,4 tömeg% mennyiségben legalább egy, az alkil-oldalláncban 1—22 szénatomot tartalmazó, legfeljebb 1 000 000 molekulatömegű poli-(metakrilsav-alkilészter)-t. A találmány szerinti kompozícióban felhasznált alapolajban — miként említettük — a szulfid-típusú kénvegyületeknek az alapolaj súlyára vonatkoztatott mennyisége a Bélafmé Réthy K.: „Kenőolajtermékek kémiai összetétele és az összetevők szerepe a minőségi sajátosságok alakulásában” című kandidátusi értekezésének 37—42. oldalain (Veszprém, 1977) ismertetett módszer szerint meghatározva 3-11 súly%. Ez a jellemző új és meglepő hatást eredményez. A találmány szerinti kompozícióban felhasználható EP-adalékanyagokra példaképpen a Lubrizol AG svájci cég által szállított Anglamol 99 márkanevű terméket (foszfoszulfurizált szénhidrogénelegy, kéntartalma 29,5-33,5 tömeg% és foszfortartalma 1,5—2,0 tömeg%) vagy az Exxon Chemical limited nagy-britanniai cég által szállított Parapoid 48 márkanevű terméket (olyan szénhidrogénelegy, amely 27—28 tömeg% foszfort, 1,6—1,8 tömeg% ként és 0,6-0,8 tömeg% nitrogént tartalmaz) említhetjük. A találmány szerinti kompozícióhoz habzásgátlóként célszerűen alkalmazható a Ferrokémia Ipari Szövetkezet által szállított széntetrakloriddal készült Szilonit vagy Antihabzon B márkanevű szilikonolaj-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2