181048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti üregek, külszini rézsük vagy hasonlók biztosítására, valamint az eljárás foganatosítására alkalmas biztosító kőzetcsavar

MAGYAR NÉPKÖZTARS ASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1980. II. 04. (240—80) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. IX. 28. Megjelent: 1984.-X. 31. 181048 Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : E 21 D 21/00 Feltalálók: Szabadalmas: Bauer József bányamérnök, Esztergom, Bencsó Miklós bányamérnök, Tatabánya, Dorogi Szénbányák, Dorog Dorogi Károly bányamérnök, Dorog, dr. Moharos Jenő bányamérnök, Budapest, Szenczi Gyula bányamérnök, Esztergom Eljárás föld alatti üregek, külszíni rézsűk vagy hasonlók biztosítására, valamint az eljárás foganatosítására alkalmas biztosító kőzetcsavar 1 A találmány eljárás föld alatti üregek, külszíni rézsűk, vagy hasonlók biztosítására vonatkozik és magában foglalja az eljárás foganatosítására alkalmas biztosító kőzetcsavart is. A vágatok, fejtések biztosítására újabban ismertté váltak a kőzetcsavarokkal való biztosítások és az alkalmazási területtől függően a szakirodalomban főtecsavarozás, főtefelfüggesztés, kőzetkikötés, főte­­felkötés, horgonyzás biztosítás néven ismerik. A kőzetcsavarokat a főtében az oldalfalakban alkal­mazzák, mégpedig oly módon, hogy a biztosítást vagy csak a kőzetcsavarokkal, vagy más biztosító­szerkezetekkel együtt (acélgyűrű, fa, stb.) látják el. A kőzetcsavarok hosszát az határozza meg, hogy milyen vastag a kisszilárdságú kőzetréteg. Sűrűségét és keresztmetszetét pedig a felfüggesztendő kőzet súlyának függvényeként állapítják meg. A kőzetcsavar csavarrúdból vagy szárból, a kő-, zetbe befeszülő csavarfejből, alátétlemezből és csa­varanyából áll, kivitelük pedig vagy oldható, azaz a csavarszár visszanyerhető, - a csavarfej bentma­radó -, vagy nem oldható. A nem oldható típus vagy acélékes, amikor a csavarnád kőzetbe hatoló vége egy fémékre való rászorítással befeszül a fu­ratba, vagy kötőanyagba — betonba, műanyagba — ágyazottan van a furatba rögzítve. A kőzetcsavarok beépítése előtt, a típus meghatá­rozása után, a telepítendő, kifúrandó lyukak egy­mástól való távolságát, irányát, hosszát meghatároz­zák, a fúrás után a furadékot a lyukból eltávolítják, 2 mert annak bennhagyása a kőzetcsavar fejének hatá­sos működését akadályozná. Ezután az ékes kőzet­csavart géppel, vagy alkalmas eszközzel ráfeszítjük az ékre, ezáltal a csavar beszorul a furatba, és alkal- 5 mas a biztosításra. Oldható kőzetcsavar esetén a kőzetcsavart a fu­ratba helyezik, ugyancsak mechanikusan a csavarfe­jet beszorítják, majd a csavar meghúzásával — behaj­tásával - a csavarfejet tovább feszítik a furat oldal- 10 falának. Mivel a kőzet a feszítőerőnek engedhet, a beépített kőzetcsavarokat nyomatékmérő kulccsal időnként ellenőrizni kell, amíg a stabil állapot be nem következik. Az ismert és korszerűnek tartott kőzetcsavaros 15 biztosítás hátránya, hogy a csavar befeszítése a fu­ratba vagy tisztán mechanikus, vagy kötőanyagos, mindkettőnél utólagos kilazulások keletkezhetnek, amikor a kőzetcsavar kiesik a furatból. A két módszer együttes alkalmazására nincs mód. 20 A találmány a fenti hátrányok kiküszöbölését tűzte ki célul és egyrészt a csavarfej pillanatszerű teljes, végleges befeszítését kívánja feladatként meg­oldani, másrészt módot kíván adni kötőanyagoknak a kőzetbe való utólagos injektálására is. 25 A találmány eljárás föld alatti üregek, külszíni rézsűk vagy hasonlók kőzetcsavarokkal való biztosí­tására, melynek lényege, hogy kőzetbe fúrt lyukba csőből alakított kőzetcsavart - csőhorgonyt — he­lyezünk. Adott esetben tömítés után a csavart ideig- 30 lenesen a furatban rögzítjük. Ezután a csőfejet rob-181048

Next

/
Oldalképek
Tartalom