181036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víztermelő fúrt kutak vízhozamának növelésére
3 181036 4 Ebben az esetben az egész tisztítási műveletet újra kell kezdeni. Az inkrusztációt, azaz az eltömő dést különböző vegyületek kiválása okozza. E vegyületek főleg vasat és kalciumot tartalmaznak, karbonátok, oxidok, hidroxidok, szulfátok és szilikátok formájában. Biológiai hatások, pl. vas- és mangán-baktériumok tevékenysége következtében szerves vegyületek is lerakodhatnak. Az inkrusztáció mértéke a kút korával nő, és jelentős befolyást gyakorol az inkrusztáció mértékére az üzemeltetés módja és a víz minősége is. A legnagyobb mértékű és ezért a legveszélyesebb lerakódás az ún. okkeresedés, amely vasvegyületek, főleg vas-III-hidroxid kiválása. Az okkeresedés létrejöttében a tapasztalatok szerint fontos szerepet játszik a vízkivétel intenzitása. A nagyobb áramlási sebességek esetén fellépő részleges vagy teljes turbulencia erősen növeli az okkeresedést, míg az üzemen kívül helyezett kutakon általában nem lép fel okkeresedés. A szivattyúzásos rétegtisztítás hátrányainak kiküszöbölésére, a tisztító hatás növelésére sósavas kezelést alkalmaznak, 1. pl. E. Bieske: Handbuch des Brunnenbaus, Berlin, 1965. A sósav az oxidokat és a karbonátokat feloldja, a vas és kalcium tartalmú lerakódások kloridok formájában kimoshatok a szűrőzónából. A sósavas eljárás azonban hátrányos lehet azokban az esetekben, ahol a viszonylag gyors és erélyes oldóhatás a szűrőcső közvetlen környezetében rétegomláshoz vezethet, és kifejezetten káros hatású a vasszerelvényekre a fémoldó hatás folytán. Az ismert károsító hatások ellenére ez idő szerint a sósavazást kénytelenek a lecsökkent vízhozamú kutak feljavítására alkalmazni, 1. Országos Vízügyi Hivatal, Műszaki irányelvek (OVHMI) 136/4-73. 4.2 pont. A sósavas rétegtisztítás fémkorróziós károkat idéz elő és üvegszálerősítésű műanyag béléscsövek esetében különösen nagy kockázatot jelent, a kút gyors elavulását okozhatja. A fúrt kutak vízhozamának növelésére szolgáló eddig ismert eljárások hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölését célzó vizsgálataink során azt találtuk, hogy meglepően jó eredménnyel, többnyire az újkori vízhozamot is meghaladó termelőképességet eredményezően növelhető meg a fúrt kutak vízhozama, ha a szőrözött szakaszba olyan gyenge savakat juttatunk le, amelyeknek a disszociáció-állandója Kd = 10~3-nál kisebb értékű, majd huzamos idejű, célszerűen 10-48 órás benntartás és kompresszorozás után öblítőszivattyúzást alkalmazunk, és ezt követően nátrium-hidrogén-karbonát és/vagy nátrium-hipoklorit oldatot juttatunk le a szűrőzött szakaszba, és huzamos idejű, célszerűen 1-36 órás benntartás után újabb öblítőszivattyúzást alkalmazunk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott gyenge savakként, amelyeknek a disszociáció-állandója Kd = 10~3-nál kisebb értékű [lásd pl. Lengyel, Proszt, Szarvas: Általános és szervetlen kémia, Budapest, (1960), 198-201. old.] ecetsav, citromsav, borkősav, metabórsav és tetrabórsav használhatók kiemelkedően jó eredménnyel. Az igen gyenge savak, mint pl. az orto-bórsav csak többnapos benntartás után adnak megfelelő eredményt. A gyenge savak előnyös hatása minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy a sósavnál lényegesen lassabban oldják a karbonátokat és az oxidokat, ezáltal mélyebben behatolhatnak a vízadó rétegnek a szűrő körüli zónájába. A lassúbb oldás kevésbé erélyes gázfejlődéssel jár, így csökken a rétegomlás veszélye. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott gyenge savak nem roncsolják a szűrő és a cső anyagát, az üvegszálerősítésű műanyagcsövek mechanikai tulajdonságait nem rontják le. A savazást követő lúgos kémhatású kezelés nátrium-hidrogén-karbonát és/vagy nátrium-hipoklorit oldattal a találmány szerinti eljárás teljesítőképességét a tapasztalatok szerint rendkívüli mértékben fokozza, az esetek nagy részében az újkori vízhozamot is meghaladó termelőképesség érhető el. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal mutatjuk be részletesebben: i. példa 1938-ban létesített, újkorában 180 liter/p vízhozamú kutat (Malév II. kút), amelynek vízhozama az eprás megkezdése előtt már nem volt, hagyományos módon 48 órás mammutszivattyúzásnak és kompresszorozásnak vetettük alá. A kút vízhozama a kezelés eredményeként 120 liter/p lett. Ekkor a szűrőig lenyúló csövön át l'Okg tömény ecetsavat juttattunk a kútba, majd a lezárt kútfejen át 4 órán keresztül 3-5 at légnyomást állítottunk elő kompresszorral, majd 1 órás nyomásmentes állapot után 6 órán át 7 at nyomást létesítettünk a kútban. 1 órás öblítőszivattyúzás után 100 liter kereskedelmi hipo-oldatot juttattunk a kútba, és 8 órás benntartás után tisztítószivattyúzásnak vetettük alá. A kút vízhozama a vegyszeres kezelés után 900 liter/p értékre nőtt, ami az újkori vízhozam ötszöröse, a hagyományos szivattyúzni módszer után mért érték 7,5-szerese. 2. példa 1938-ban létesített, újkorában 1400 liter/p vízhozamú kútba (Budapest, XVIII. kér. 8-as sorszámú kút, Kútkataszter I. 57. o.) a szűrőig lenyúló csövön át 15 kg borkősav telített vizes oldatát juttattuk le. 24 órás benntartás és kompresszorozás után öblítőszivattyúzást alkalmaztunk, majd 5 kg nátrium-hidrogén-karbonát 40 liter vízzel készült oldatát juttattuk a szűrőzónába. 6 órás benntartás után tisztítószivattyúzást alkalmaztunk. A kút vízhozama a vegyszeres kezelés után 1750 liter/p volt, az újkori vízhozamnál 25%-kal nagyobb. 3. példa 300 m mély, vízhozamot nem adó 40 éves kútba a szűrőzónába 30 kg citromsav 200 liter vízzel készült oldatát juttattuk. 36 órás benntartás és kompresszorozás után öblítőszivattyúzást alkalmaztunk, majd 100 liter kereskedelmi hipo-oldatot juttattunk a kútba. 8 órás benntartás után tisztítószivattyúzást végeztünk. A kút vízhozama a vegyszeres 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
