180983. lajstromszámú szabadalom • 1,2,3-Tia-diazol-3-in -5-ilidén-karbamidokat tartalmazó nüvények növekedését szabályozó hatású szerek és eljárás az 1,2,3-tia-diazol -3-in-5-ilidén-karbamidok elállítására

5 180983 6 súlyarány a növények érzékenységétől és ellenállóké­pességétől, az alkalmazás időpontjától, a klimatikus körülményektől és a talajviszonyoktól függ. A növények növekedésének kívánt szabályozásá­nál a felhasznált mennyiség felületek kezelésénél rendszerint 0,05—5 kg hatóanyag/ha. Bizonyos ese­tekben ezek a határok lefelé és felfelé túlléphetők. A növekedést szabályozó hatás módja és jellege függ a kezelés időpontjától, a növény fajtájától és a kon­centrációtól. A növények növekedését szabályozó, találmány szerinti szerek különféleképpen vihetők fel a növények különböző részeire, így a vetőmagra, a gyökerekre, a törzsre, a levelekre, a virágokra és a termésre. A növények kikelése, illetve kihajtása előtt vagy után is végezhetők permetezések. Egy sor gyomnövénynél a gátló hatások olyan mértékben je­lentkezhetnek, hogy megfelelnek a fejlődés teljes gátlásának, beleszámítva a bozótot. Az I általános képletű vegyületek R3 helyettesí­tőjének jelentése például 1—9 szénatomos alkilcso­­portként metil-, etil-, propi-, n-butil-, 1-etil-propil-, terc-butil-, n-heptil-, n-nonil-csoport lehet. Különösen előnyösek az alábbi vegyületeket tar­talmazó találmány szerinti szerek: l-(2-acetil-1,2,3-tia-diazol-in-5-ilidén)-3- -fenil-karbamid, 5-fenil-karbamoil-imino-1,2,3-tia-diazol-3-in­­-2-karbonsav-metilészter, 5-fenil-karbamoil-imino-l,2,3-tia-diazol-3-in­­-2-karbonsav-etilészter, 5-fenil-karbamoil-imino-1,2,3-tia-diazol-3-in­­-2-karbonsav-izobutilészter, 5-fenil-karbamoil-imino-1,2,3-tia-diazol-3-in­­-2-karbonsav-izopropilészter, 5-fenil-karbamoil-imino-1,2,3-tia-diazol-3-in­­-2-karbonsav-fenilészter, 1 -(2-klór-acetil-1,2,3-tia-diazol-3-in-5- -ilidén)-3 -fenil-karbamid, 5-fenil-karbamoil-imino-1,2,3-diazol-3-in­­-2-tion-karbonsav-S-etilészter, l-(2-benzoil-l,2,3-tia-diazol-3-in-5-ilidén)­­-3-fenil-karbamid, 3-(2-acetil-l,2,3-tia-diazol-3-in-5-ilidén)­­-1 -metil-1 -fenil-karb amid, 5-metil-fenil-karbamoil-imino-1,2,3-tia-diazol­­-3-in-2-karbonsav-metilészter és 5-metil-fenil-karbamoil-imino-l,2,3-tia-diazol­­-3-in-tio-karbonsav-S-etilészter. A találmány szerinti új vegyületek például úgy állíthatók elő, hogy egy II általános képletű (1,2,3-tia-diazoí-5-il)-kaibamidot szobahőmérsékleten savmegkötő anyag jelenlétében egy III általános képletű acil-halogeniddel reagáltatunk, ahol a képle­tekben Rj, R2, R3 és X jelentése a fenti, Y jelen­tése halogénatom, előnyösen klóratom. A találmány szerinti vegyületek szintézisére a rea­gáló anyagokat körülbelül ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. Reakcióközegként poláros szerves ol­dószerek alkalmasak. Az oldó-, illetve szuszpendáló­­szer megválasztása a megfelelő acil-halogenidektől és a használt savmegkötőanyagtól függ. Oldó-, illetve szuszpendálószerként példaképpen a következők említhetők meg: savnitrilek, így az ace­­tonitril, éterek, így a tetrahidrofurán és a dioxán, savamidok, így a dimetil-formamid és ketonok, mint az aceton. Savmegkötő anyagként szerves bázisok, így például a trietil-amin vagy az N,N-dimetil-anilin és piridinbázisok, vagy szervetlen bázisok, így az alkáli­fémek és alkáliföldfémek oxidjai, hidroxidjai és kar­bonátjai alkalmazhatók. Folyékony bázisok, mint például a piridin, egyidejűleg oldószerként is hasz­nálhatók. Az említett eljárással előállított találmány szerinti vegyületek szokásos módon különíthetők el a reak­ciókeverékből, például az alkalmazott oldószer nor­mál vagy csökkentett nyomáson végzett ledesztillálá­­sával, vagy vízzel végzett kicsapással. A találmány szerinti vegyületek rendszerint sárgás, szagtalan, kristályos anyagok, amelyek vízben és alifás szénhidrogénekben nehezen oldódnak, köze­pesen vagy jól oldódnak halogénezett szénhidrogé­nekben, így kloroformban és széntetrakloridban, ke­tonokban, így acetonban, karbonsavamidokban, így dimetil-formamidban, szulfoxidokban, így dimetil­­szulfoxidban, karbonsavnitrilekben, így acetonitril­­ben és rövidszénláncú alkoholokban, így metanolban és etanolban. Az átkristályosításra szolgáló oldószerként külö­nösen a széntetraklorid, a kloroform, az acetonitril és a dimetil-formamid alkalmas. A találmány szerinti vegyületek előállítására alkal­mazott kiindulóanyagok önmagukban ismertek, vagy önmagukban ismert eljárásokkal előállíthatok. Az alábbi példák kapcsán közelebbről is ismertet­jük a találmány szerinti vegyületek előállítását. 1. példa 1 -( Acetil-1,2,3 -tia-diazol-3-in-5-ilidén)­­-3-fenil-karbamid (1. jelű vegyület) 5,5 g (0,025 mól) l-fenil-3-(l,2,3-tia-diazol-5-il)­­karbamid 40 ml piridinnel készített oldatához 5 perc alatt 2,14 ml (0,03 mól) acetil-kloridot csepegte­tünk, 25 °C hőmérsékleten. A reakciókeveréket szo­bahőmérsékleten éjszakán át állni hagyjuk, majd je­ges vízzel hígítjuk; a keletkezett kristályokat leszí­vatjuk, vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk. A ka­pott terméket acetonitrilből átkristályosítjuk. Kitermelés: 5,3 g (az elméleti érték 80,9%-a) sárga kristályok, olvadáspont 186 °C (bomlik). 2. példa l-(2-Klór-acetil-l,2,3-tia-diazol-3-in-5-ilidén)­­-3-fenil-karbamid (2. jelű vegyület) 5,5 g (0,025 mól) l-fenil-3-(l,2,3-tia-diazol-5-il) ■karbamidot szobahőmérsékleten hozzáadunk 8,55 g (0,05 mól) klór-acetanhidrid 25 ml acetonitrillel készített oldatához. Ezután a reakciókeverékhez 3 csepp piridint keverünk, és 3 órán át szobahőmér­sékleten utánkeveijük. Az intenzív sárga színű kris­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom