180981. lajstromszámú szabadalom • Csőalakú rotor és közös orsókeret, kettős sodrási elven működő gyorssodrógéphez
3 180981 4 a lefejtő orsók körül végigvezesse és a szükséges átfordulási szöget létrehozza. Annak ellenére, hogy az említett sodrógépek viszonylagosan magas fordulatszámot tesznek lehetővé, még mindig igen sok hátrányuk van. így a sodrat további szakaszokon szabadon fut és tekintélyes mérvű centrifugális erőnek van kitéve. Ezáltal erős huzalingadozás lép fel (a pászma „lélegzése”), amely a sodrási folyamatot instabillá teszi. Ennek következtében nagymérvű huzalszakadás lép fel, és ezért nagymértékben csökken a huzalsodrógép termelékenysége. Egy másik kivitelű, kettős sodratot készítő gépet ír le az NSZK 2 407 473 közrebocsátási irat, amely több szinkronban meghajtott, egymás mögött elrendezett, a tengellyel egy síkban elhelyezkedő egyes rotorokból áll. Minden egyes rotor két térben egymástól különválasztott, hajtóműállványokban elrendezett, csapágyazott harang alakú részből áll, amelyekben a lefejtőorsókat tartalmazó orsókeret van szabadon elforduló módon csapágyazva. Ebben az esetben is a mélyenfekvő súlypont meggátolja az orsókeret együttforgását. A huzalt az egyes lefejtőorsókról görgőkön keresztül vezetjük a tulajdonképpeni lehúzási iránnyal ellentétesen, a rotor tengelyközepén keresztül a következő orsókerethez, ott a vezető görgőkön át a huzalt körülvezetjük a lefejtőorsókon, majd a tengelyközépen keresztül ismét a gép elejéhez visszük vissza. Itt az első rotornál helyezkedik el az átfordítógörgő, amely a most már drótkötegként jelenlévő huzalokat 180°-kal átfordítja és a rotoron keresztül - szinusz-szerű vonalat követve — a sodrógép másik végéhez vezeti vissza. Ekkor az első sodrás a fordítógörgő környezetében (egyszeres sodrás), a második sodrás (kettős sodrat) a kilépés és a feltekerőberendezés között megy végbe. Ennél a kettős sodratot készítő gépnél hátrányosnak tekinthető, hogy igen nagy a ráfordítás a vezetőgörgőknél és nagymértékű az ezzel együttjáró átfűzési munka. Ehhez járul a lehúzófeszültségek nagymértékű ingadozása, ami a gyakori irányváltoztatások következtében lép fel, továbbá a huzalköteg igen nagy centrifugális erőterhelésnek van kitéve a második sodrás előtt. Ezáltal gyakoribbá válik a huzalszakadás, ami által a magas fordulatszám miatti előnyök lecsökkennek. Az NDK 27 931 sz. szabadalmi leírás olyan kettős sodratot készítő sodrógépet ír le, amely a cső alakú rotorral ellátott, kettős sodratot készítő gyorssodrógépek tipikus felépítését képviseli, ezekkel ellentétben azonban több orsóhoz csak egyetlen egy orsókerettel rendelkezik, amely a sodrórotor teljes belső hosszában elnyúlik. A huzalt a gép az egyes lefutóorsókról lehúzza, az orsókereten elhelyezett vezetéseken át az orsókeret egyik végéhez vezeti, majd drótköteg formájában egy axiális furaton keresztül vezeti ki a rotorból. A rotor homlokoldalán egy irányváltó-görgő helyezkedik el, amelynek kerülete érinti a tengelyközepet. Ez az irányváltógörgő 180°-kai fordítja el a drótköteget és a rotor köpenyén elrendezett vezetések segítségével a rotor másik végéhez vezeti. Röviddel a rotor vége előtt a drótköteg a rotor tengelyközepéhez lesz vezetve és onnan a lehúzás irányába vezetjük tovább. Az első sodrás az irányváltó-görgő előtt megy végbe, a második pedig a rotor és a lehúzóberendezés között. Ezzel a sodrógéppel elméletileg, a fordulatszám növelése nélkül, egy az összehasonlítás alapjául szolgáló gyorssodrógép teljesítményére vonatkoztatva, a teljesítményt meg lehet duplázni. Gyakorlatilag azonban ez a teljesítménynövekedés az itt leírt, kettős sodratot készítő géppel több ok miatt nem érhető el. A szokásos módon kialakított gyorssodrógépeknél az ablakok környezetében elhelyezkedő, az orsókeret felvételére szolgáló csapágytárcsákat a hosszú orsókeretek miatt nem lehet alkalmazni. Ezen körülmény folytán a sodrócső különösen az ablakok környezetében, az itt ható centrifugális erők miatt instabillá válik, úgy hogy a szokásos fordulatszámok már nem érhetők el. A normál gyorssodrógépeknél minden orsó egy saját orsókerettel rendelkezik. Ez olyan rövidre és stabilra készíthető, hogy az még csapágyozásának meghibásodása esetén is a rotortárcsákban a teljes rotorfordulatszám eléréséig együttforgásra képes, anélkül, hogy azt a centrifugális erő tönkretenné. Az ismert lekapcsolási rendszerekkel kombinálva az ilyen veszélyes helyzetek, a kezelőszemélyzet és a gép kárt szenvedése nákül áthidalhatók. A hosszú, több lefejtőorsóhoz szolgáló orsókeretek, amelyeknek segítségével egyszerű felvetés és kedvező huzalvezetés érhető el a kettős sodratok készítésénél, még optimális szerkezeti kialakítás esetén is csak igen csekély önfordulatszámot bírnak el. Az orsókeret csapágyazásának blokkolásakor még igen érzékeny lekapcsolási rendszerek alkalmazása esetén is előfordulhat, hogy az orsókeret és vele együtt a sodrógép tönkremegy. Ez természetesen a kezelőszemélyzet nagyfokú veszélyeztetettségét is magával vonja. A találmány célja, hogy az említett meghibásodási lehetőséget és az azzal együttjáró, a kezelőszemélyzet számára fennálló veszélyeket kiküszöböljük. A kitűzött feladatot a találmány szerint azáltal oldjuk meg, hogy a kettős sodratot készítő gyorssodrógépet szerkezetileg oly módon alakítjuk ki, hogy a rotornál és az orsókeretnél a centrifugális erő hatására fellépő alakváltozások az elasztikus alakváltozási tartományt ne haladják meg és ezeket az elasztikus alakváltozásokat egyidejűleg fékezésfokozási tényezőként használjuk fel. A kitűzött feladatot továbbá azáltal oldjuk meg, hogy a sodrócső stabilizálására a beadagolási nyílások között elhajlásbiztos, magasperemű stabilizálógyűrűk vannak rögzítve, amelyek közül kettőnek a köpenyfelületét egy szoros, koncentrikus gyűrűs résen át, egy stabil, a gépházzal szoros kapcsolatban álló befogógyűrű veszi körül, ekkor a gyűrűs rés az egyes stabilizálógyűrűk és az egyes befogógyűrűk között úgy van méretezve, hogy képes áthidalni a sodrócső elasztikus áthajlását. A feladat megoldásához az is hozzátartozik, hogy az orsókereten, annak súlyponti helyzete által meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
