180969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ömlesztéssel készített tárgyak előállítására etiléntart kopolimerből
5 180969 6 alifás vagy aromás szénhidrogéncsoportot jelent; X klór-, bróm- vagy jódatomot vagy ezek kombinációját jelenti; a értéke 0, 1 vagy 2, b értéke 1, 2, 3 vagy 4 és a + b egyenlő 3 vagy 4. A titánvegyületek külön-külön vagy egymással 5 kombinálva hasznosíthatók. Titánvegyiíletként használható például a TiCl3, TiCU, Ti(OCH3)Cl3, TKOCéHsjClj, TXOCOCHjjClj és a Ti(OCOC6H5> Cl3. A hasznosítható magnéziumvegyületek az 10 MgX2 általános képlettel jellemezhetők, amely képletben X klór-, bróm- vagy jódatomot vagy ezek kombináció- 15 ját jelenti. A magnéziumvegyületek is külön-külön vagy egymással kombinációban hasznosíthatók. Példaképpen megemlítjük a magnézium-kloridot, magnézium-bromidot vagy a magnézium-jodidot. A vízmentes magnézium-klorid az előnyös magnézium- 20 vegyület. A találmány szerinti katalizátor előállítási eljárásban 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 0,5—56, előnyösen mintegy 1—10 mól magnéziumvegyületet hasznosítunk. 25 A titánvegyületet és a magnéziumvegyületet olyan formában használjuk, amely biztosítja oldódásukat az elektrondonor vegyületben. Elektrondonor vegyületként olyan szerves vegyü- 30 leteket hasznosíthatunk, amelyek 25 °C-on folyékony halmazállapotúak és amelyekben a titánvegyület és a magnéziumvegyület oldódik. Az elektrondonor vegyületek ismert vegyületek, vagy önmagukban vagy mint Lewis-bázisként. 35 Az elektrondonor vegyületek közé olyan vegyületek tartoznak, mint például alifás és aromás karbonsavak alkilészterei, alifás és gyűrűs éterek és alifás ketonok. Ezek közül az elektrondonor vegyületek közül előnyösek az 1—4 szénatomos telített alifás 40 karbonsavak alkilészterei, a 7-8 szénatomos aromás karbonsavak alkilészterei, a 2-8, előnyösen 3-4 szénatomos alifás éterek, a 3-4 szénatomos gyűrűs éterek, előnyösen a 4 szénatomos gyűrűs monovagy diéterek, valamint a 3-6, előnyösen 3-4 45 szénatomos alifás ketonok. Ezek közül az elektrondonor vegyületek közül a leginkább előnyös a metil-formiát, etil-acetát, butil-acetát, etil-éter, hexil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, aceton és a metil-izobutil-keton. 50 Az elektrondonor vegyületeket használhatjuk külön-külön vagy egymással kombinációban. Egy mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 2-85, előnyösen mintegy 3-10 mól elektrondonor vegyületet használunk. 55 Az aktiváló vegyületek az Al(R”)cX’dHe általános képlettel jellemezhetők, amely képletben 60 X’ klóratomot vagy -OR’” képletű csoportot jelent, R’'és R’” 1—14 szénatomos telített szénhidrogéncsoportot jelentenek, és jelentésük azonos vagy eltérő lehet, d értéke 0—1,5, e értéke 1 vagy 0 és c + d + e = 3. 65 Ezeket az aktiváló vegyületeket is használhatjuk külön-külön vagy egymással kombinációban. Példaképpen az alumínium-trietilt, alumínium-dietil-kloridot, alumínium-hidrogén-diizopropilt, alumínium-triizobutilt, alumínium-trihexilt, dialumínium-trietil-trikloridot, alumínium-trioktilt, alumínium-hidrogén-dietilt és az alumínium-dietil-etoxilt említhetjük. A találmány szerinti katalizátorkompozíció aktiválására 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 10-400, előnyösen mintegy 10-100 mól aktiváló vegyületet használunk. A hordozóanyagok szilárd szemcsés pórusos anyagok, amelyek a katalizátorkompozíció többi komponensével és a reakciórendszer többi komponensével szemben kémiailag közömbösek. Ezek közé a hordozóanyagok közé tartoznak szervetlen anyagok, például a szilícium vagy az alumínium oxidjai, molekulasziták és szerves anyagok, így olefinbázisú polimerek, például a polietilén. A hordozóanyagokat mintegy 10-250, előnyösen mintegy 50-150 mikron átlagos szemcseméretű száraz porok formájában hasznosítjuk. Ezek az anyagok pórusosak is, és fajlagos felületük legalább 3 m2 lg, előnyösen legalább 50m2/g. A hordozóanyagot száraz állapotban, vagyis víztől mentesen használjuk. A hordozóanyag szárítását úgy végezzük, hogy legalább 600 °C-os hőmérsékleten hevítjük. Alternatív módon a legalább 200 °C-on szárított hordozóanyagot a fentiekben ismertetett szerves alumíniumvegyületek közül egy vagy több mintegy 1—8 súly%-nyi mennyiségével kezelhetjük. A hordozóanyagnak ez a kezelése növeli a katalizátorkompozíció aktiválását és ugyanakkor javítja az előállított etiléntartalmú polimerek szemcsemorfológiáját. A katalizátorkompozíció előállítását úgy végezzük, hogy a fentiekben ismertetett titánvegyületből, magnéziumvegyületből és elektrondonor vegyületből egy vagy több lépésben egy prekurzor kompozíciót állítunk elő, ezután a hordozóanyagot ezzel a prekurzcr kompozícióval átitatjuk és végül az így impregnált hordozóanyagot az aktiváló vegyülettel kezeljük egy vagy több lépésben, miként ezt a későbbiekben még részletesen ismertetni fogjuk. A prekurzor kompozíciót úgy állítjuk elő, hogy a titánvegyületet és a magnézium vegyületet feloldjuk az elektrondonor vegyületben mintegy 20 °C és az elektrondonor vegyület forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleten. A titánvegyületet az elektrondonor vegyülethez a magnéziumvegyület hozzáadása előtt vagy után vagy pedig a magnéziumvegyülettel egyidejűleg adhatjuk hozzá. A titánvegyület és a magnéziumvegyület oldódását keveréssel, illetve bizonyos esetekben a kapott keverék visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralása útján segíthetjük elő. Miután a titánvegyület és a magnéziumvegyület oldódott, a prekurzor kompozíciót elkülöníthetjük kristályosítással vagy egy 5-8 szénatomos alifás vagy aromás szénhidrogénnel, például hexánnal, izopentánnal vagy benzollal végzett kicsapás útján. A kristályosított vagy kicsapott prekurzor kompozíció elkülöníthető finomszemcseméretű, szabadon folyó részecskék formájában, amelyek átlagos szemcsemérete mintegy 10—100 mikron és térfogatsúlya 0,30-0,53 g/cm3. 3
