180969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ömlesztéssel készített tárgyak előállítására etiléntart kopolimerből

5 180969 6 alifás vagy aromás szénhidrogéncsoportot jelent; X klór-, bróm- vagy jódatomot vagy ezek kombináció­ját jelenti; a értéke 0, 1 vagy 2, b értéke 1, 2, 3 vagy 4 és a + b egyenlő 3 vagy 4. A titánvegyületek külön-külön vagy egymással 5 kombinálva hasznosíthatók. Titánvegyiíletként hasz­nálható például a TiCl3, TiCU, Ti(OCH3)Cl3, TKOCéHsjClj, TXOCOCHjjClj és a Ti(OCOC6H5> Cl3. A hasznosítható magnéziumvegyületek az 10 MgX2 általános képlettel jellemezhetők, amely képletben X klór-, bróm- vagy jódatomot vagy ezek kombináció- 15 ját jelenti. A magnéziumvegyületek is külön-külön vagy egymással kombinációban hasznosíthatók. Példaképpen megemlítjük a magnézium-kloridot, magnézium-bromidot vagy a magnézium-jodidot. A vízmentes magnézium-klorid az előnyös magnézium- 20 vegyület. A találmány szerinti katalizátor előállítási eljárás­ban 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 0,5—56, előnyösen mintegy 1—10 mól magnézium­­vegyületet hasznosítunk. 25 A titánvegyületet és a magnéziumvegyületet olyan formában használjuk, amely biztosítja oldódá­sukat az elektrondonor vegyületben. Elektrondonor vegyületként olyan szerves vegyü- 30 leteket hasznosíthatunk, amelyek 25 °C-on folyé­kony halmazállapotúak és amelyekben a titánvegyü­­let és a magnéziumvegyület oldódik. Az elektrondo­nor vegyületek ismert vegyületek, vagy önmagukban vagy mint Lewis-bázisként. 35 Az elektrondonor vegyületek közé olyan vegyüle­tek tartoznak, mint például alifás és aromás karbon­savak alkilészterei, alifás és gyűrűs éterek és alifás ketonok. Ezek közül az elektrondonor vegyületek közül előnyösek az 1—4 szénatomos telített alifás 40 karbonsavak alkilészterei, a 7-8 szénatomos aromás karbonsavak alkilészterei, a 2-8, előnyösen 3-4 szénatomos alifás éterek, a 3-4 szénatomos gyűrűs éterek, előnyösen a 4 szénatomos gyűrűs mono­vagy diéterek, valamint a 3-6, előnyösen 3-4 45 szénatomos alifás ketonok. Ezek közül az elektron­donor vegyületek közül a leginkább előnyös a metil­­-formiát, etil-acetát, butil-acetát, etil-éter, hexil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, aceton és a metil-izobutil­­-keton. 50 Az elektrondonor vegyületeket használhatjuk külön-külön vagy egymással kombinációban. Egy mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 2-85, előnyösen mintegy 3-10 mól elektrondonor vegyületet használunk. 55 Az aktiváló vegyületek az Al(R”)cX’dHe általános képlettel jellemezhetők, amely képletben 60 X’ klóratomot vagy -OR’” képletű csoportot jelent, R’'és R’” 1—14 szénatomos telített szénhidrogéncso­portot jelentenek, és jelentésük azonos vagy eltérő lehet, d értéke 0—1,5, e értéke 1 vagy 0 és c + d + e = 3. 65 Ezeket az aktiváló vegyületeket is használhatjuk külön-külön vagy egymással kombinációban. Példa­képpen az alumínium-trietilt, alumínium-dietil-klori­­dot, alumínium-hidrogén-diizopropilt, alumínium-tri­­izobutilt, alumínium-trihexilt, dialumínium-trietil-tri­­kloridot, alumínium-trioktilt, alumínium-hidrogén-di­­etilt és az alumínium-dietil-etoxilt említhetjük. A találmány szerinti katalizátorkompozíció aktivá­lására 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 10-400, előnyösen mintegy 10-100 mól aktiváló vegyületet használunk. A hordozóanyagok szilárd szemcsés pórusos anya­gok, amelyek a katalizátorkompozíció többi kompo­nensével és a reakciórendszer többi komponensével szemben kémiailag közömbösek. Ezek közé a hordo­zóanyagok közé tartoznak szervetlen anyagok, például a szilícium vagy az alumínium oxidjai, mole­kulasziták és szerves anyagok, így olefinbázisú poli­merek, például a polietilén. A hordozóanyagokat mintegy 10-250, előnyösen mintegy 50-150 mik­ron átlagos szemcseméretű száraz porok formájában hasznosítjuk. Ezek az anyagok pórusosak is, és fajla­gos felületük legalább 3 m2 lg, előnyösen legalább 50m2/g. A hordozóanyagot száraz állapotban, vagyis víztől mentesen használjuk. A hordozóanyag szárítását úgy végezzük, hogy legalább 600 °C-os hőmérsékleten hevítjük. Alternatív módon a legalább 200 °C-on szárított hordozóanyagot a fentiekben is­mertetett szerves alumíniumvegyületek közül egy vagy több mintegy 1—8 súly%-nyi mennyiségével ke­zelhetjük. A hordozóanyagnak ez a kezelése növeli a katalizátorkompozíció aktiválását és ugyanakkor ja­vítja az előállított etiléntartalmú polimerek szemcse­morfológiáját. A katalizátorkompozíció előállítását úgy végez­zük, hogy a fentiekben ismertetett titánvegyületből, magnéziumvegyületből és elektrondonor vegyületből egy vagy több lépésben egy prekurzor kompozíciót állítunk elő, ezután a hordozóanyagot ezzel a pre­­kurzcr kompozícióval átitatjuk és végül az így imp­regnált hordozóanyagot az aktiváló vegyülettel ke­zeljük egy vagy több lépésben, miként ezt a későbbiekben még részletesen ismertetni fogjuk. A prekurzor kompozíciót úgy állítjuk elő, hogy a titánvegyületet és a magnézium vegyületet feloldjuk az elektrondonor vegyületben mintegy 20 °C és az elektrondonor vegyület forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleten. A titánvegyüle­tet az elektrondonor vegyülethez a magnéziumve­gyület hozzáadása előtt vagy után vagy pedig a mag­­néziumvegyülettel egyidejűleg adhatjuk hozzá. A ti­­tánvegyület és a magnéziumvegyület oldódását keve­réssel, illetve bizonyos esetekben a kapott keverék visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralása útján segíthetjük elő. Miután a titánvegyület és a magnéziumvegyület oldódott, a prekurzor kompozí­ciót elkülöníthetjük kristályosítással vagy egy 5-8 szénatomos alifás vagy aromás szénhidrogénnel, például hexánnal, izopentánnal vagy benzollal vég­zett kicsapás útján. A kristályosított vagy kicsapott prekurzor kom­pozíció elkülöníthető finomszemcseméretű, szaba­don folyó részecskék formájában, amelyek átlagos szemcsemérete mintegy 10—100 mikron és térfogat­súlya 0,30-0,53 g/cm3. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom