180950. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés hangrfekvenciás vagy impulzuskódmodulált jelek frekvenciamultiplex rendszer jeleivé történő digitási átalakítására
13 180950 14 ményeit elő kell írni, másrészt pedig a 12-csatornás E előcsoport, amely most a végleges csoport, spektrumeloszlását is megadtuk. A 19. ábra szerinti megoldásra is egész sor kiviteli lehetőség van. Ezek közül megint csak azok érdekesek különösebben, melyeknél irányszűrőket alkalmazhatunk. A megfelelő módosításokat, amiket ilyen esetekben a 19. ábra kapcsolásán végre kell hajtani, a 21. ábra mutatja. Az F10- és Fn-típusú szűrők áteresztő- és zárótartománya értelemszerűen ugyanaz, mint az Fi0- és Fii-típusú szűrőé. így az a|9) + A^V> M9) + A^ és A^9) 4- Aft> jeleket digitális hullámszűrők alkalmazásával állíthatjuk elő, az A^9\ A?\ 49>, A^9\ Ai9> és aW jeleket viszont ugyanúgy állítjuk elő, mint korábban. Ezután az összes jelet újra össze kell adni az E előcsoport kialakítása érdekében. 3.4 Sávonkívüli jelzés és pilotfrekvenciák Ha egy FDM-rendszert sávonkívüli jelzésrendszerrel kell ellátni, tudvalevőleg egy 3850 Hz-es (ül. 3825 Hz-es) jelzőhangot kell megfelelő módon bevezetni. A 3.2 és 3.3 szakaszban leírt eljárásoknál ehhez egy 4150 Hz-es (vagy 4175 Hz-es) hangot kell közvetlenül az F0-típusú szűrő után beadni. Tehát ennek a szűrőnek csülapításpólussal kell rendelkeznie ennek a frekvenciának a környezetében; erre PCM/FDM-átalakításnál van szükség, hangfrekvenciás/FDM-átalakításnál azonban nem feltétlenül szükséges, hogy az analóg szűrőnek, amelyik a bemeneti mintavételezést megelőzi, megfelelő csillapításpólusa legyen. Ha a legkisebb áteresztő tartományú (4-8 kHz) sáváteresztő szűrő digitális hullámszűrő, ismét egyszerűsítéseket érhetünk el, ha ezt irányszűrőként alkalmazzuk. Ha tehát az Fc-típusú szűrőt úgy alakítjuk át F0-típusú szűrővé, hogy továbbra is megmarad az említett csülapításpólus, komplementer bemeneti kapcsa alkalmas arra, hogy ott iktassuk be a jelzőhangot, mert akkor egy bizonyos szűrőhatás automatikusan adott. A megfelelő elrendezést csupán az At csatorna esetére a 22.a) ábra mutatja. Egy másik megoldás, amelyik nyüvánvalóan jobb, mint az előbbi, abban áll, hogy egy járulékos Fs-típusú szűrőt teszünk be közvetlenül az F0-típusú szűrő után. Ha az Fs-típusú szűrő digitális hiülámszűrő, amint azt a 22,b) ábrán feltételezzük, az irányszürőként alkalmazható, amelyik a jelzésutat átengedi, a tulajdonképpeni átviteli utat pedig lezárja. Ily módon egy pontosan behatárolt jelzőcsatorna egyszerűen realizálható. A korábban a 2.1 szakaszban adott magyarázatok arra vonatkozóan, hogy az adás és vételirányban ugyanazok az elrendezések alkalmazhatók, az éppen tárgyalt jelzőáramkörökre is érvényesek. Végül ezek az imént említett lehetőségek püotjelek be- és kicsatolására is alkalmazhatók. Meg kell még említetünk, hogy az ábrák tömbvázlatain alkalmazott elemek, azaz a szűrők, a modulátorok, a mintavételi frekvenciát többszörözők, az összegezők (+) és az előjelfordítók (±) önmagukban ismertek. Digitális szűrőnek leginkább az ismert digitális hullámszűrők felelnek meg, mert konfigurációjuk és kapcsolási vázlatuk alapján közvetlenül ekvivalens LC-tagokból megvalósíthatók, és így teljes mértékben rendelkeznek az LC-tagok, éspedig főkent az ekvivalens LC-elágazó áramkörök tulajdonságaival, továbbá az irányszűrők tulajdonságaival is rendelkeznek. A digitális hullámszűrők felépítése és működési módja pl. a 2 027 303 és a 2 263 087 számú NSZK-beli szabadalmi leírásokból ismertek. További szűrő elemekként olyan szűrőkapcsolások jöhetnek szóba, melyek kapcsolt kapacitásokból állnak, és éppúgy alkalmasak arra, hogy mintákból álló jeleket feldolgozzanak. Az ilyenfajta szűrőkre az angol szaknyelvben a „switched-capadtor-filters” kifejezést vezették be, amire az előzőekben már utaltunk. Ilyen szűrőkről szóló leírás pl. a G. Biorci által kiadott „Network and Switching Theory” c. könyvben és abban is a „Resonant Transfer Circuits” c. fejezetben (382-446. oldal) található (Acedemic Press, New York, 1968.). Figyelembe kell továbbá vennünk, hogy a kiviteli példák mindenekelőtt számadataikat tekintve olyan rendszereken alapulnak, melyeknél az eredeti hangfrekvenciás jel sávszélessége kb. 4 kHz, azaz amelyek az FDM-rendszerek jelenleg szokásos feldolgozási raszterének megfelelnek. Ha a megadott kapcsolásokat olyan rendszerekben kell alkalmaznunk, melyeknek más a csatorna sávszélességük, akkor a mintavételi alapfrekvenciát tekintve ezeket a számokat meg kell változtatni a megadott szorzótényezőknek megfelelően. Az is látható, hogy a kiviteli példában éppen az F0-típusú szűrő a tulajdonképpeni csatornaszűrő, és ezáltal az a szűrő is, amelyikre minden átviteli rendszerben a legszigorúbb követelményeket kell előírni. Azonban éppen ezt a szűrőt digitális úton úgy valósítjuk meg, hogy ez a rendszerben lehetséges legkisebb mintavételi frekvenciával dolgozik, miáltal a kapcsolástechnikai ráfordítás a legkisebb értéken tartható, ami az üyen szűrők integrált előállításánál is jelentős. A könnyű érthetőség kedvéért utalunk még arra a tényre, hogy mintákat feldolgozó szűrőknek - üyenek például a digitális szűrők - olyan záró ül. áteresztő tulaj donságaik, azaz általánosan olyan szűrökarakterisztikájuk van, amelyik tükörszimmetrikus az F/2 frekvenciára, és periodikus az F frekvenciával, ahol F frekvencia a mintavételi frekvencia. Léteznek ezért további, nem kívánatos áteresztő tartományok is, melyeknek a fellépése ott nem kívánatos, ahol a digitális szűrőnek ez a tulajdonsága a teljes rendszer átviteli tulajdonságaiban zavarokat okozhat. Emiatt az egyes átviteli utakban az F0-típusú szűrő után kapcsolt szűrők úgy vannak elrendezve, hogy zárótartományaik lefedik az F0 -típusú szűrő zavaró áteresztő tartományait, és ezért a mintavételi frekvenciákat mindig lépésenként úgy növeljük, hogy ezt a követelményt kielégíthessük. Ezzel egyidejűleg mindig megfelelően növekszik az együtt kiválasztandó beszédcsatornák száma is. Továbbá a kiviteli példákban a jelenlegi PCM-rendszereknél szokásos 8 kHz-es standard mintavételi frekvencia szerepel. Ebben a vonatkozásban is meg kell a számértékeket és a hozzájuk tartozó tényezőket változtatni, ha más standard mintafelvételi frekvenciájú PCM-rendszereknél keü a találmányt alkalmaznunk. Az itt megadott kapcsolási elrendezés mindig lehetővé teszi, hogy a vivőfrekvenciás átviteli rendszerek frekvenciatartományaiból ill. a hozzájuk tar-7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 l
