180936. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magnézium-alkanolát- és -cikloalkanolát-oldatok előállítására
7 180936 8 kapunk, amelyek jól kezelhetők, azonban még mindig enyhén viszkózusak. Az ilyen típusú oldatok a szobahőmérséklet alatti és különösen 0 °C alatti hőmérsékleteken, amelyekkel a mérsékelt éghajlatú övezetekben a szabadban való tárolás során számolnunk kell, igen viszkózusakká válhatnak. Ezért előnyösen legalább 15 mól% mennyiségű titán-alkoholátot használunk olyan adatok előállítására, amelyek alacsony, például —10 °C körüli hőmérsékleten való 'tartós tárolás során is kis viszkozításúak maradnak. Az ilyen titán-tetraalkoxilátokat a nagyobb hatékonyság érdekében ezért legfeljebb 60 mól%, előnyösen pedig legfeljebb 35 móln'o mennyiségben alkalmazzuk. Az egyéb átmeneti fémek vegyületeit rendszerint ennél nagyobb mennyiségben használjuk. A találmány szerinti eljárásban oldószerként alkalmazott szénhidrogének alifásak vagy cikloalifásak, így például propán, bután, izobután, egy vagy több pentán, hexán, heptán stb., ciklopentán, ciklohexán és ezek homológjai stb. lehetnek, de jól használhatók az aromás szénhidrogének is. Gyakorlati szempontokból az alifás vagy cikloalifás szénhidrogéneket találtuk előnyösebbeknek. Az alacsonyabb szénatomszámú szénhidrogéneket, így a propánt és a butánt csak nyomás alatt használhatjuk. Előnyösen a légköri nyomáson cseppfolyós oldószereket alkalmazzuk. Jól használhatók az alifás és cikloalifás szénhidrogéneket tartalmazó ásványolajpárlatok is, amelyek tág határok között változó mennyiségekben tartalmazhatnak aromás szénhidrogéneket. A túl magas forráspontú szénhidrogén párlatok használatát nem találtuk előnyösnek, minthogy ezek a molekulasúly növekedésével egyre viszkózusabbakká válnak. Vizsgálataink szerint előnyös, ha az oldószer 300 °C alatti, előnyösen 200 °C alatti, még inkább 120 °C alatti forráspontú vagy, ha forrási tartományának felső határa e hőmérsékleteket nem haladja meg. A magnézium-alkoholátok ilyen oldatai például katalizátor összetevőkként és szerves vegyipari szintézisekben használhatók. A találmány szerinti eljárást az alábbi néhány példán mutatjuk be részletesebben. 1. példa Mg(OCioH2i)2 oldat készítése 48 g magnéziumforgácsot és egy csipetnyi jódot 2 literes, keverővei és visszafolyató kondenzátorral ellátott háromnyakú lombikba visszük és cseppenként 0,5 liter vízmentes metil-alkoholt adunk hozzá. A reakció erőteljesen folyik le és viszkózus fehér massza keletkezik. Ekkor feleslegben (0,5 liter) 1-dekanolt adunk a reakciókeverékhez és azt 70 °C-on 3 órán át keverjük. Az alkoholt vákuumban elpároljuk. Szürkeszínű szilárd masszát kapunk, amihez 1,5 liter vízmentes gazolint és 0,2 mól (68 ml) tetrabutoxi-titánt adunk. A 70 °C-on végrehajtott keverés közben a szilárd massza teljesen feloldódik. A szobahőmérsékletre történt lehűlés után az oldat hígfolyós marad. 2. példa Mg(iOC3H7) (OCioHoi) oldat készítése 250 ml gazolint, 40 mmól (4,56 g) magnéziumetanclátot, 40 mmól (3,1 ml) izopropil-alkoholt és 40 mmól (7,6 ml) 1-dekanolt keverővei, viszszafolyató kondenzátorral, valamint gáz-és folyadékbevezetővel ellátott, 0,5 literes, háromnyakú lombikba viszünk és a rendszert nitrogénáram átvezetése közben 70 °C hőmérsékleten 48 órán át keverjük. A gáz-gőz áramot a levegővel csekély mértékben hűtött kondenzátoron át vezetjük el és az elpárolgott motorbenzint rendszeresen pótoljuk. Az oldhatatlan magnézium-etanolát magnézium-izopropanolát, dekanolát keletkezése közben lassan oldatba megy. A szabaddá váló etil-alkohol gőzként, a reakciókeveréken átvezetett nitrogénnel és a gazolin gőzével együtt távozik a rendszerből. Végül viszkózus gél keletkezik, amihez 4 mmól (1,36 ml) tetrabutoxi-titánt adunk. Ennek hatására a viszkózus kocsonya viszkozitása fokozatosan csökken és 1 órai, 70 °C-on végrehajtott melegítés után enyhén zavaros oldat keletkezik. Ha 0,3 mólos Mg(iOC3H7) (OC10H21) oldathoz egyáltalán nem vagy 4 mól%~nál kevesebb tetrabutoxi-titánt adunk, olyan viszkózus gél keletkezik, amelynek viszkozitása nem határozható meg. Ha a magnéziumvegyületet mennyiségére vonatkoztatva 10 mól%, 20 mól% és 30 mól% tetrabutoxi-titánt adunk az oldathoz, annak viszkozitása 25 °C-on rendre 13—0,8 és 0,7 m2/s. 3. példa Mg(OCioH2i) (OCi6H33) oldat előállítása 250 ml pentametil-heptánban 8,6 g (75 mmól) magnézium-etanolátot 500 ml térfogatú, keverővei, visszafolyató kondenzátorral, valamint gáz- és folyadékbevezetőkkel ellátott háromnyakú lombikba viszünk és 22,1 ml cetil-alkoholt (1-hexadekanol azaz Ci6H33OH) adunk hozzá. A reakciókeveréket 110 °C-ra melegítjük, miközben azon folyamatosan nitrogént vezetünk át. 1 óra múltán 14,3 ml dekanolt adunk a rendszerbe és az oldatot 110 °C-on, nitrogénátvezetés közben keverjük. Kocsonyás részecskéket tartalmazó viszkózus masszát kapunk, amihez 7,5 mmól (2,6 ml) tetrabutoxi-titánt adunk. A viszkózus reakciókeverék viszkozitása csakhamar csökken és 1 óra elteltével hígfolyós-oldat keletkezik, amelynek viszkozitása a szobahőmérsékletre történt lehűlés után sem növekszik. 4. példa Mg(iOC3H7) (OC10H21) oldat készítése 76 mmól (10,8 g) magnézium-diizopropanolá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
