180911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátorkészítmény előállítására

21 180911 22 (!) Poise x -O-3 1000 mp-1 nyírosebességnél (2) 50n 0-os sérülésig eltelt órák, ASTM D—1693 B állapot (módosított). A-gyanta: Ezt a gyantát folyamatos szusz­­penziós reakciórendszerben állítjuk elő olyan katalizátor alkalmazása mellett, amelyet úgy készítünk, hogy POLYPOR hordozóra trietil­­foszforilkróm-vegyületet viszünk fel és ezt szá­raz levegőáramban 899 C°-on 6 óra hosszat ke­zeljük. E katalizátort trietilbórral együtt hasz­náljuk 2,4/1-es B.'Cr atomarány mellett. A gyan­ta fajsúlyát egyedül TEB-el szabályozzuk. B-gyanta: Ezt a gyantát is folyamatos szusz­­penziós reakciórendszerben állítjuk elő, miköz­ben SiOj-re felvitt CrO:1 hagyományos módon előállított katalizátort használunk és optimális reakciókörülményeket alkalmazunk. A gyanta fajsúlyát az etilénnel való kopolimerizációra szolgáló hexén-l-nek a reaktorba történő külön adagolásával szabályozzuk. C-gyanta: Ez a termék két, folyamatos szusz­­penziós reakciórendszerben előállított, gyanta­olvadék keveréke.' Mindkét gyanta-alkotónak az előállításánál Si02-re felvitt CrOj hagyományos módon készített katalizátort alkalmazunk olyan körülmények között, amelyek a keverék leg­kedvezőbb tulajdonságait biztosítják. Alapjába véve a C-gyanta olyan két különböző molekula­­súlyú gyanta keveréke, amelyek a B-gyantánál szélesebb MWD (molekulasúlyeloszlású) termé­ket szolgáltatnak. A gyanta fajsúlyát butén-1- nek külön adagolásával szabályozzuk a nagy molekulasúlyú alkotóban levő butén-1 kopoli­­merizálására. A IX. Táblázat tanulmányozásánál láthatjuk, hogy az A-gyanta jobban kiegyensúlyozott tu­lajdonságokkal rendelkezik, mint az egyszerű reaktor-termék, a B-gyanta, vagy a jóval költ­ségesebb és nehezebben előállítható C-gyanta. Legalább egyenértékű feldolgozhatóság mellett (amelyet a viszkozitás mutat), a találmány sze­rint előállított gyanta jobb merevséggel és fe­­szültségi repedésellenállással rendelkezik. Amennyiben a találmány szerinti módszer sze­rint előállított polimereket használjuk, különle­ges értékű fúvással készített tárgyakat állítha­tunk elő. Mivel nem akarunk kapcsolódni egyet­len javasolt módszerhez sem, azt hisszük, hogy ezeknek a szerkezeteknek a kívánt tulajdonsá­gait legalább részben a találmány szerint elő­állított polimerek megmunkálás és alakítás köz­beni, ideszámítva a végtermékek gyártását is, reológiai viselkedésének tulajdonítjuk és úgy véljük, hogy a molekulasúly hozzájárul a ter­mékjellemzők kialakításához. A polimer-jellem­zők szabályozását a találmány szerinti katalizá­tor-rendszer szelektív alkalmazásával érjük el. Legjobb esetben jó nyíróérzékenységű poli­mert, amelyet 40 vagy 50 még nagyobb HLMI/ MI arányok képviselnek olyan molekulasúlyok­nál, például olyan folyási indexnél, amelyek a mérhető alattitól a körülbelül 1 vagy 2 értékig terjednek, állítunk elő. a HLMI értékek előnyö­sen 5 és 75 közötti tartományban vannak. IV. Katalizátor készítés Nitrogén védőgáz alatt 1,14 g (0.0114 mól) CrOrot helyezünk egy edénybe, mely 125 ml tíiklórmetán oldószert tartalmaz. Ezután egy cse­pegtető tölcsérből 20 perc alatt 75 ml diklórme­­lánban levő 2,07 g (0,114 mól) trietilfoszfátot adunk hozzá. Egy órán át tartó kevertetés után az összes Cr02 eltűnik, és az oldat sötét vöröses­­barna színűvé válik. Az oldat súlya 265,2 g. A vegyületet oly módon visszük fel a hordo­zóra, hogy egy 2000 ml-es gömblombikban levő 1200 ml metilénkloridból és 240 g Polypor szili­­kagélből álló sűrű szuszpenzióhoz hozzáadunk 265,2 g fenti sötét vöröses-barna színű, szűrt oldatot. 30 percig tartó kevertetés után a reak­­cióelegyet áthelyezzük egy 2000 ml-es bepárló edénybe melyet egy rotációs bepárló készü­lékre helyezünk, majd a metilénkloridot eltávo­lítjuk, és a bevonattal rendelkező szilikagélt vákuumban megszárítjuk, azután 725 Hgmm nyomáson 60 C°-ra felmelegítjük. A megszárí­tott és katalizátorral bevont gél 0,25 súly % kró­mot és 0,15 súly % foszfort tartalmaz. Az ily módon előállított katalizátorkészítmény hővel történő aktiválása céljából a hordozós ka­talizátort egy hengeres edénybe helyezzük, és száraz levegővel 6 cm'sec felületi lineáris sebes­ségnél fluidizáljuk, mialatt a hőmérsékletet 996 C°-ra növeljük és 2 órán át ezen az értéken tartjuk. Az így nyert aktivált hordozós katali­zátor egy por. 8. polimerizációs példa A IV. példa szerinti aktivált katalizátort a polimerizációnál a következő módon használjuk fel: keverővei felszerelt autoklávba beviszünk 0,9 kg izobutánt, majd 8,97 atmoszféra nyomá­son 10 mól% etilént adagolunk be a folyékony fázisba, továbbá 0,1 g hidrogént 1 kg oldószerre vonatkoztatva, 1,8 g katalizátort és trietilbórnak hexánnal (0,2 cm3) készített 15 súly%-osi olda­tából 0,140 mg-ot úgy, hogy a B/Cr atomarány 2,5/1 legyen. Az autoklávban levő reakcióelegyet keverés közben 93 C°-ra melegítjük, ekkor a teljes nyomás 28 atmoszféra. A polímerizáció szinte közvetlenül azután megindul, amikor az etilénadagoló rendszerből az etilén a reaktorba jut. Egy órán át tartó polimerizálás után a reak­ciót megszakítjuk oly módon, hogy a reaktor tartalmát egy nyomáscsökkentő rendszerbe jut­tatjuk. Ily módon 508 g polietilént kapunk, melynek folyási indexe (MI) 0,42, és túlnyomás­nál mért folyási indexe (HLMI) 28,2 (ASTM D—1238). Az 1,8 g katalizátortölteten alapuló hozam 282 g polietilénig katalizátor/óra. V. Katalizátor készítés Nitrogén védőgáz alatt 11,4 g (0,114 mól) CrOj-ot helyezünk egy edénybe, mely 250 ml diklórmetán oldószert tartalmaz. Ezután egy cse­pegtető tölcsérből 20 perc alatt 75 ml diklórme­­tánban levő 20,7 g (0,114 mól) trietilfoszfátot 11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom