180906. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékok, pl. folyadékminták és reagensek elegyítésére különösen folyadékok hígítására
3 180906 4 senként lehet mozgatni akár kézi úton, akár motor—például villamos léptetőmotor és menetes orsós közlőmű — révén. A példaként vett hígítás első lépéseként a 2 fődugattyút 3 alsó véghelyzetéből a 4 felső helyzetébe juttatjuk, miközben folyadék — például a 8 reagens — a 6 edényből — amely az 5 váltóhenger alatt helyezkedik el — az 1 főhengerbe áramlik, s gyakorlatilag azt egészen megtölti. Csupán az a 13 levegő szívódik és marad az 1 főhengerben, amely a 7 váltócsőben és az 5 váltóhengerben volt, s amelynek mennyisége az 1 főhenger egész térfogatához viszonyítottan igen kicsivé tehető. A hígítási művelet második lépésének kezdetekor a 7 váltócső valamint a 9 dugattyú töltve van a 8 reagenssel, az első lépést követően. A hígítás második lépésében az 5 váltóhenger alatt elhelyezkedő folyadék helyére új folyadék kerül (lásd lb. ábrát), például egy vagy egész sorozat 10 kémcsőből, amelyek folyadékmintával vannak töltve, s melyekből a 11 folyadékminta felszívható az 5 váltóhengerbe. A második művelettel felszívott térfogatot úgy választjuk meg, hogy a folyadékminta mennyisége ne legyen nagyobb, mint a kicserélhető 5 váltóhengeré. A hígítási művelet második lépésében a 9 dugattyú felfelé mozog. A 9 dugattyú tulajdonképpen a 7 váltócső alsó része, ugyanis a 7 váltócső a 15 tömítéssel el van tömítve az 5 váltóhengerhez képest. Az 1 főhenger a 2 fődugattyúval együtt elmozdul a 9 dugattyú hossztengelye mentén, úgy hogy közben egymáshoz viszonyítva nem mozdulnak el, és eközben a 8 reagens mennyisége az 1 főhengerben állandó marad. A 9 dugattyút másként is csatlakoztathatjuk az 1 főhenger alsó részéhez, például tömlő vagy cső segítségével Ilyen esetben elegendő, ha a 9 dugattyút egyedül mozgatjuk A hígítás harmadik lépésében a 11 folyadékmintát eltávolítjuk az 5 váltóhengerből egy végső edénybe — például egy sorozat — nem ábrázolt — vizsgálati küvettába, azáltal, hogy a 9 dugattyút visszafelé mozgatjuk 12 alsó helyzetébe A negyedik lépésben az 1 főhenger 2 fődugattyúját egy megkívánt, beállítható 14 lépésnek megfelelő távolságnyit mozgatjuk lefelé, miközben a 8 reagens átáramlik a 7 váltócsövön, a 9 dugattyún és az 5 váltóhengeren keresztül a végső edénybe — például egy sorozat küvettába —, és ezzel egyidejűleg megtölti az 5 váltóhengert, kiöblítve azt a folyadékmintától. A hígítás a végső edényben történik, ahol a 8 reagens és a 11 folyadékminta összekeveredik egymással A hígítási, elegyítési arányt nagy pontossággal biztosíthatjuk, éspedig a 2 fődugattyú felületének és a 14 lépés hosszá nak a 9 dugattyú felületéhez, illetve a 16 lökethosszhoz való aránya által. Új hígításokat úgy végezhetünk az előbb leír* első után, hogy az 1 főhenger 2 fődugattyúját lefelé mozgat juk, a 14 lépésnek megfelelő hosszon. A találmány szerinti készülékre igen jellemző az, hogy a 7 váltócső a készülék 9 dugattyújaként működik, továbbá hogy az 5 váltóhenger mindig kitisztítódik a 8 reagens segít ségével, amelyet lépésenként adagolunk. A találmányt köny - nyen alkalmazhatjuk sokcsatornás rendszernél, amely igen kis térben kialakítható, miáltal hatásos hígító, illetve elegyítő készüléket kapunk nagy mintamennyiségek számára. A 2. ábrán a találmány szerinti készülék olyan kiviteli alakja látható, amely sokcsatornás és elektromos úton működtethető. Az 1 főhengerek, amelyek a 30 tartóegységhez vannak erősítve, csoportot alkotnak. Az 1 főhengerekben a 2 fődu gattyúk mozognak a 22 villanymotor hatásaként. Továbbá olyan közlőmű is szolgálja ezt a mozgatást, amely a 20 és 2í fogaskerekekből, a 18 menetes orsóból és az erre illeszkedő 19 csavaranyából áll. Amikor a 22 villanymotor forgatja a 21 fogaskereket, az átadja ezt a mozgást a 20 fogaskeréknek, amely viszont a 18 menetes orsót forgatja. Amikor ez a 18 menetes orsó forog, a 19 csavaranyát felfelé vagy lefelé mozgatja, attól függően, hogy milyen a 22 villanymotor forgásiránya, amelyet változtatni lehet. A 2 fődugattyúk a 17 dugattyúrudak révén össze vannak kötve a 19 csavaranyával, s ennek következtében axiális irányban együtt mozognak a 19 csavaranyával. A 22 villanymotor vagy a 18 menetes orsó fordulatait önmagában ismert módon számoljuk, úgy, hogy az 1 főhengerbe beszívott vagy onnan kiszívott folyadéktérfogatot nagy pontossággal ismerjük. Amikor a 2 fődugattyúk felső véghelyzetükben vannak, mint ahogy a 2. ábrán látható, akkor az 1 főhengerek eltávolíthatók és könnyen kicserélhetők a 30 tartóegységben, vagy — ha erre szükség van — a gyorsan oldható 29 kapcsolóelem útján, például abból a célból, hogy kimossuk, vagy hogy másik típusú reagenst alkalmazzunk. A 9 dugattyúk mozgását a 25 villanymotor segítségével, továbbá az annak tengelyén lévő 26 körhagyó útján hozzuk létre. Ha a 25 villanymotor forgatja a 26 körhagyót, az mozgatja a 24 rudat, amely a 28 keretre szerelt 27 vezetőfejekben csúszik. A 30 tartóegység az 1 főhengerekkel, a 22 villanymotorral és az erőátvivő szerkezettel a 24 rúdhoz van csatlakoztatva. A 7 váltócsövek a 30 tartóegységbe erősített 1 főhengerek alsó végéből vezetnek ki és a 9 dugattyúk csoportját képezik a készülék 28 keretéhez rögzített 5 váltóhengerekben, amelyekhez képest a 9 dugattyúk a 15 tömítések útján vannak tömítve. így, amikor a 25 villanymotor forog, a 30 tartóegység a hozzá csatlakozó valamennyi készülékelemmel együtt mozog, beleértve a 9 dugattyúkat is, amelyek az 5 váltóhengerekben mozognak. A 26 körhagyó előnyösen két előre meghatározott helyzet között mozog oda-vissza, miáltal a 24 rúd állandó nagyságú emelkedő és süllyedő mozgását biztosítja. Ezt az emelkedő és süllyedő mozgást könnyen be lehet állítani és kisebb vagy nagyobb hosszra korlátozni a 28 keret és a 30 tartóegység között alkalmazott megfelelő, folyamatosan beállítható behatároló eszközzel, mint amilyen egy finombeállító skálás szerkezet (lásd 3. ábrát). A hígításokat, illetve elegyítéseket a készülék segítségével a fent leírt módon végezzük, a 22 és 25 villanymotorok váltakozó működtetésével. A 3. ábra bemutatja a finombeállító szerkezetet, amely a 9 dugattyúk lökethosszának meghatározására szolgál, s ezzel egyidejűleg beállítható vele a folyadékminták térfogata. A készülék 35 alapteste a készülék 28 keretéhez van erősítve. A 35 alaptesthez tartozó 38 csavar útján lehetséges a 34 menetes orsó reteszelése a helyzetében. Ezen 34 menetes orsó menetemelkedése a közölt példa esetében 1 mm. Ezen a 34 menetes orsón a 33 menetes hüvely forog, melynek a furata alsó részén levő menet illeszkedik a 34 menetes orsóra. A 33 menetes hüvely furatának felső része ebben a példában l,4mm-es emelkedésű menettel van ellátva. A 32 menetes csap ehhez a menethez illeszkedik. A 32 menetes csap forgását a 31 persellyel akadályozzuk meg. Amikor a 33 menetes hüvely elfordul a 32 menetes csap a 28 keret felé mozog és a 35 alaptest is, olyan emelkedéssel, amely egyenlő a 32 menetes csap és 34 menetes orsó menetemelkedése közötti különbséggel, ami az ebben a példában említett esetnél 0,4 mm. Lehetőség van arra, hogy a 33 menetes hüvelyt 37 mutatóval pl. jelzővonallal lássuk el, amely lehetővé teszi a 36 skála leolvasását. A 36 skála hosszúsága összhangban van a valóságos elmozdulással. A 33 menetes hüvely körül haladó 37 mutató ellátható egy kis skálarésszel, amely megfelel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
