180878. lajstromszámú szabadalom • Folyékony mintákban levő anyagok jelenlétében meghatározásra alkalmas többrétegű vizsgálati eszköz
3 180878 4 csík és a vizsgálni kívánt minta értinkezése után egy meghatározott időintervallumon belül észlelt szín intenzitása tájékoztatást ad egy adott anyag jelenlétéről és koncentrációjáról a mintában. Néhány ilyen vizsgálati eszközzel és ezek reagens rendszereivel foglalkozik a 3 123 443 (Clinistix), 3 212 855 (Ketostix), 3 814 668, 3 164 534 és 2 981 606 (Diastix), valamint a 3 298 789, 3 092 465, 3 164 534 és a 2 981 606 számú (Dextrostix) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. A találmány különösen a felsorolt, egynél több reagenssel bevont hordozó mátrixokkal kapcsolatban alkalmazható előnyösen. így a reagens csík egy adott folyadék egynél több komponensének meghatározására is tartalmazhat indikátor anyagokat. így egy reagens csík állhat egy reagenst hordó hordozó mátrixból, amely kimutatja a glükózt a vizeletben, és egy másik, az előzővel szomszédos mátrixból, amely ketonokra érzékeny, és így például acetacetát kimutatására alkalmas. Az Ames Company ilyen terméket forgalmaz Ketodiastix néven. Egy másik, ugyancsak az Ames Company által forgalomba hozott reagens csík 8 szomszédos területet tartalmaz, és alkalmas a pH, protein, glükóz, ketonok, bilirubin okkult vér és urobilinogén meghatározására, nitritekkel együtt. A többrétegű reagens csíkok nyilvánvaló előnyei ellenére, melyeket az idő is igazolt, ezek nem megfelelő használata téves információkat eredményezhet. Ezek a többrétegű analitikai eszközök komplex kémiai és katalitikus rendszerekből állnak, ahol minden reagens terület egy eltérő, a vizsgálni kívánt anyag kimutatására alkalmas reagenst tartalmaz. így lehetőség van arra, hogy ha a reagens csíkot nem megfelelően használják, a vizsgálni kívánt folyékony minta vegyszert vigyen magával az egyik hordozó mátrixból egy másikba. Ha ez megtörténik, az egyik mátrix reagensei kölcsönhatásba léphetnek egy másik mátrix reagenseivel, és így megbízhatatlan eredményeket kaphatunk. Bár a reagens csíkok általában részletes használati utasítással kerülnek forgalomba, az abban szereplő utasítások figyelmen kívül hagyása azt eredményezheti, hogy az egyik területről egy másik területre kerül reagens. Ennek a lefutási „run-off” problémának a megoldása az, amit a találmány elsősorban megoldani törekszik. Már régóta történtek kísérletek a lefutási probléma megoldására, de mindmáig eredmény nélkül. Találmányunk hosszú, komoly kutató munka után született meg, és valóban egyedülálló ezen a területen. Azt találtuk, hogy egy többrétegű, hordozó anyagos mátrix, ha megfelelő felépítésű ugrásszerűen lecsökkentheti a lefutásból származó interferenciát, még abban az esetben is, ha nem követjük pontosan a használati utasítás előírásait. Míg az általunk feltalált többrétegű hordozó mátrix valóban egyedülálló az analitikai iparban, és a szakirodalom megfelelő területén, teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy maguknak a többrétegű mátrixoknak felhasználása reagens csíkokban régóta ismeretes. A 3 531 254 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás jellegzetes képviselője egy sor olyan szabadalmi leírásnak, amelyek szerint többrétegű szerkezeteket használnak annak érdekében, hogy különböző reagenseket válasszunk el egyetlen vizsgálattal. Ily potenciálisan össze nem férhető reagensek impregnálhatok külön rétegekbe, ami felhasználás előtt hosszabb tárolási időt tesz lehetővé. Ha egy ilyen többrétegű mátrixot megnedvesítünk a vizsgálni kívánt mintával, ezek a rétegek érintkeznek egymással, és a korábban elválasztott reagens elkeveredik, és így a kívánt analitikai eredményt adja. Szintén többrétegű hordozó mátrixxal foglalkozik a ? 802 842 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Eszerint egy reagenst nem tartalmazó porózus párna kapcsolódik egy felső párnához, amely a kívánt reagenseket tartalmazza. így, ha egy ilyen hordozó mátrixra folyékony mintát viszünk fel, bizonyos komponensek a nem-impregnált párnában abszorbeálódnak, míg más komponensek a reagenssel impregnált részben kötődnek meg. Ugyanúgy, mint a korábbi szabadalmi leírásban e hordozó mátrix rétegei nedvesen érintkeznek egymással. A folyadék (és a reagens) bizonyos részmennyisége átjut a.felső párnából az alsó részbe, miután semmiféle elválasztó gát nincs a két rész között. A következőkben megemlítünk még néhány szabadalmi leírást, amelyek lényegesen távolabbról értintik találmányunk tárgyát, mint az eddigiek, de mégis figyelembe vehe'.ők e találmány értékelésénél. Ilyen például a 3 418 083 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely egy gyantával, olajjal vagy más hasonló „hidrofób” •eagenssel kezelt, indikátorral impregnált, abszorbeáló hatású hordozó mátrixxal foglalkozik. Az említett szabadalmi eírás szerint, ha egy ilyen típusú reagens csíkra vérmintát viszünk fel, a csíkba csak a folyadék színtelen komponensei tudnak behatolni, a színes komponensek a felületen maradnak, ahonnan eltávolíthatók. így az analizálni kívánt anyagot tartalmazó folyékony rész áthalad a reagens-részen, míg a színes anyagok, melyek zavaró hatást fejthetnének ki, távolmaradnak. A 3 672 845 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint egy műanyag vagy papír alaprétegre a reagenst hordozó polimer részecskék felragasztása céljából ragasztóanyagot porlasztanak. A 3 992 158 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás pedig egy alsó, reagenst tartalmazó réteghez kapcsolódó felső, félig-áteresztő réteget ír le, amely aszkorbát oxidázt tartalmaz. Bár az említett szabadalmi leírások egyike sem foglalkozik a „lefutási” probléma megoldásával vagy a jelen találmány bármely más vonatkozásával, a fenti áttekintés jól tükrözi a technika mai állását ezen a területen. Röviden összefoglalva a találmány folyékony mintákban egy vagy több anyagmeghatározásra alkalmas vizsgálati eszközre és az anyagmeghatározás módszerére vonatkozik. Az eszköz egy alap hordozó részből és egy ahhoz kapcsolódó indikátor részből áll. Az indikátor rész egy felső reagens rétegből, egy alsó abszorbens rétegből és egy a vizsgált minta szempontjából lényegében áthatolhatatlan közbenső, elválasztó rétegből áll. A vizsgálati módszer abban áll, hogy a mintát érintkezésbe hozzuk a vizsgálati eszközzel és megfigyeljük a felső reagens rétegen mutatkozó, detektálható változást. A találmány szerinti vizsgálati eszköz előnyös kiviteli alakjait az 1. és 2. ábrák szemléltetik. Az 1. ábra egy merítéses és leolvasásos típusú reagens csík sematikus, nagyított oldalnézeti képét mutatja. Ez a struktúra egy indikátor taggal rendelkezik. A 2. ábrán ugyancsak egy merítéses és leolvasásos típusú reagens csík oldalnézeti képét mutatjuk be, amely azonban két indikátor taggal rendelkezik, és alkalmas a „lefutási” probléma bemutatására. Látható, hogy a folyadék minta eljut az egyik reagens mátrixtól a szomszédos reagens mátrixig, de annak funkcionális rétegével nem érintkezik. A találmány szerinti vizsgálati eszköz a tervezett felhasználási területtől függően igen nagyszámú anyag kimutatására alkalmas formában szerelhető ki. A technika állása szerint megfelelő indikátorok léteznek például a pH, a nitritek, okkult vér, bilirubin, urobilinogén, protein, keton és egyéb 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
