180873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolil-alkil-amin-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 180873 6 — az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képezi, melyben R1 jelentése hidrogénatom, Ind, A, R2, R3 és Árjelentése a tárgyi körben megadott; — az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képezi, melyben R2 és R3 együttes jelentése kettőskötés, Ind, A, R1 és Ar jelentése a tárgyi körben megadott; — az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képezi, melyben Árjelentése fenil-, p-fluor-fenil-, o- vagy p-klór-fenil-, o­­vagy p-bróm-fenil-, p-tolil- vagy m-trifluor-metil-fenil­­csoport, Ind, A, R1, R2 és R3 jelentése a tárgyi körben megadott; — az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képezi, melyben Ind jelentése indol-3-il-, l-metil-indol-3-il- vagy 2-metil­­-indol-3-il-csoport, A jelentése a —(CH2)4-csoport, AR jelentése fenil-, p-klór-fenil- vagy m-trifluor-metil­­fenil-csoport, R1, R2 és R3 jelentése a tárgyi körben megadott; — az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képezi, melyben Ind jelentése indol-3-il-, l-metil-indol-3-il- vagy 2-metil­­indol-3-il-csoport, A jelentése a —(CH2)4-csoport, AR jelentése fenilcsoport, R1, R2 és R3 jelentése a tárgyi körben megadott. Az (I) általános képletű vegyületekben egy vagy több aszimmetriás szénatom lehetséges. Egy aszimmetriás szén­atom esetén racemátok alakjában, több aszimmetriás szén­atom esetén racemátok keverékei vagy különböző optikailag aktív alakokban keletkezhetnek. A találmány szerinti új vegyületek előállítási eljárásának egyes lépései ismert műveletek [például: Houben—Weyl: Methoden der Organischen Chemie, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart; Organic Reactions, John Wiley and Sons, Inc., New York], amelyeket a szokásos reakciókörülmények kö­zött hajtunk végre. Az előállítási eljáráshoz alkalmazhatunk egyéb — itt részletesen nem említett — variánst is. A (II)—(V) általános képletű kiindulási vegyületeket, kí­vánt esetben, in situ állíthatjuk elő, és izolálás nélkül folytat­juk a reakciót az (I) általános képletű vegyületek előállításá­hoz. a) eljárás: Az a) eljárás értelmében valamilyen (II) általános képletű indol-származékot — a (II) általános képletben Ind és A je­lentése a tárgyi körben megadott és X1 jelentése a (II) általá­nos képletnél megadott—valamilyen (III) általános képletű piperidin-származékkal — a (III) általános képletben R1, R2, R3 és Árjelentése a tárgyi körben megadott és X2 és X3 jelentése a (III) általános képletnél megadott — reagálta­­tunk. A (II) általános képletű vegyületekben X1 előnyös jelenté­se X — célszerűen klór- vagy brómatom, továbbá jódatom, hidroxilcsoport vagy hidroxilcsoport valamilyen reakcióké­pes származéka, elsősorban (1—6-szénatomos alkil)-szulfo­­niloxi [például metán-szulfoniloxi-] vagy (6—10 szénatomos aril)-szulfoniloxi-csoport [például benzol-szulfoniloxi-, p-toluol-szulfoniloxi-, naftalin-1- vagy -2-szulfoniloxi­­csoport] —, ezért a (III) általános képletű vegyületekben X2 és X3 együttesen előnyösen —NH— csoportot jelentenek. Tehát az (I) általános képletű indolil-álkil-amin-származé­­kokat célszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy (II) általános képletű vegyületekként Ind-A-Cl vagy Ind-A-Br képletű ve­gyületeket alkalmazunk, és ezeket reagáltatjuk olyan (III) általános képletű vegyületekkel, melyben X2 és X3 együtte­sen —NH— csoportot képeznek (e vegyületeket a további­akban (Illa)-val jelezzük). A (II) és a (III) általános képletű vegyületek részben ismer­tek; az új vegyületeket az ismert vegyületekkel analóg módon állíthatjuk elő. Ismert vegyületek például a 4-(indol-3-il)­­-vajsav és a 4-(indol-3-il)-4-oxo-vajsav. A többi, Ind— —(CH2)3—COOH, illetve Ind—Co—CH2—CH2—COOH általános képletű karbonsav-származékot—e képletben Ind jelentése a tárgyi körben megadott—analóg módon állíthat­juk elő a megfelelően szubsztituált indol-származékokból. így a (II) általános képletű primer alkohol-származékokat — melyekben az—A—X1 általános képletű csoport jelenté­se—(CH2)4—OH vagy —CO—(CH2)3—OH—, például az indol-3-il-butan-4-olt, előállíthatjuk a megfelelően szubszti­tuált karbonsavak vagy észtereik redukciója útján. Ha eze­ket a primer alkohol-származékokat halogén-vegyületekkel — például tionil-kloriddal, hidrogén-bromiddal vagy fosz­­for-tribromiddal — kezeljük, úgy a megfelelő (II) általános képletű halogenid-származékokat kapjuk, amelyekben —A —X1 jelentése —(CH2)4—Cl vagy —(CH2)4—Br —, példá­ul a 3-(4-klór-butil)-indolt vagy a 3-(4-bróm-butil)-indolt. A megfelelő jód-vegyületeket — például a 3-(4-jód-butil)­­indolt — úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő p-toluol-szul­­fonsav-észtert kálium-jodiddal reagáltatjuk. A megfelelő szulfoniloxi-származékokat az Ind—A—OH általános kép­letű primer alkoholok és a megfelelő szulfonsav-kloridok reakciójával kapjuk, míg az Ind—A—NH2 általános képletű amino-származékokat a megfelelő halogenid-származékok és ftálimid-kálium reakciójával vagy a megfelelő nitrilek redukciójával nyerhetjük. A (Illa) általános képletű piperidin-származékok legna­gyobb része ismert [20 60 816 számú német szövetségi köz­társaságbeli közrebocsátási irat], és például oly módon állít­hatók elő, hogy 4-piperidont valamilyen M—Ar általános képletű fémorganikus vegyülettel — e képletben M jelentése fématom és Ar jelentése a tárgyi körben megadott — reagál­­tatunk, majd hidrolízist hajtunk végre és a kapott 4-Ar-4- hidroxi-piperidin-származékokat kívánt esetben dehidratál­­juk — és így 4-Ar-3,4-dehidro-piperidin-származékokhoz jutunk. A (III) általános képletű vegyületeket, melyekben X2 és X3 mindegyike X-et jelent, például úgy állíthatjuk elő, hogy a 3-Ar-glutársav-észter-származékokat redukáljuk és a kapott 3-Ar-pentán-l,5-diol-származékokat adott esetben tionil-kloriddal, illetve foszfor-tribromiddal reagáltatjuk. A (II) és a (III) általános képletű vegyületek reakciója ugyanolyan reakciókörülmények között megy végbe, mint az aminok alkilezése. Eljárhatunk úgy, hogy a komponense­ket oldószer alkalmazása nélkül—adott esetben zárt csőben vagy autoklávban — összeolvasztjuk, de lefolytatható a re­akció valamilyen inert oldószer jelenlétében is. Inert oldószerként alkalmazhatunk például szénhidrogéne­ket — például benzolt, toluolt vagy xilolt —; ketonokat — például acetont vagy butanont —; alkoholokat — például metanolt, etanolt, izopropanolt vagy n-butanolt —; étereket —például tetrahidrofuránt (THF) vagy dioxánt—; amidokat — dimetilformamidot (DMF) vagy N-metil-pirrolidont —; nitrileket — például acetonitrilt —; vagy az említett oldósze­rek egymással vagy vízzel képzett keverékeit. A találmány szerinti reakciót előnyösen befolyásolhatja valamilyen savmegkötőszer — például alkálifém- vagy alká-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom