180828. lajstromszámú szabadalom • Sínvályú fektető panel és eljárás a sínvályú szabatos elhelyezésére
5 180828 6 két sínszáljához tartozó sínvályúnak egymáshoz képesti, a nyomtávhoz igazodó távolságát megszabjuk, ezután a fektető panelt a sínvályúkkal együtt geodéziai méréssel végrehajtott ellenőrzés útján a vágánytengelynek megfelelő helyzetbe fektetjük, majd célszerűen menetes szabályozó orsók segítségével a fektető panelt és vele együtt a sínvályúkat magassági értelemben is beszabályozzuk, az így terv szerinti helyzetbe hozott és abban megtartott sínvályúk pozícióját az aljzatbetonhoz viszonyítva véglegesítjük, melynek során előbb a sínvályúkat a hozzájuk illesztett kapcsolószervekkel rögzítjük, célszerűen lekötő idomlemezekkel hegesztjük össze, majd a lekötő idomlemezeket az aljzatbetonba ágyazott rögzítő tüskékkel is összehegesztjük, és ezáltal a sínvályúkat terv szerinti helyzetükben véglegesen rögzítjük, végül a szorító kalodák oldásával a fektető panelokat eltávolítjuk, és a monolit vasbeton lemeznek a sínvályúkat beágyazó teherviselő rétegét elkészítjük. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy az egyes sínszálakhoz tartozó sínvályúk leerősítését szolgáló rögzítő tüskéket az aljzatbetonba páronként, a párokat pedig egymástól legföljebb két méter, előnyösen egy méter körüli távolságban betonozzuk be. Az elhelyezett fektető panel magassági beszabályozását a menetes szabályozó orsók támaszkodó csúcsainak az aljzatbetonra való ráállításával kezdjük, majd kitűző karókon és/vagy szintező léceken végzett leolvasások alapján a szabályozó orsók segítségével a fektető panelt és vele együtt a sínvályút a terv szerinti pályaszintbe beállítjuk. A lekötő idomlemezeket előbb a sínvályúval hegesztjük össze, a rögzítő tüskékhez kapcsoló varratokat pedig a teljes és szabatos helyzetbeszabályozás után készítjük el. A monolit vasbeton lemez teherviselő rétegének erősítő betéteit, de célszerűen azoknak legalább egy részét a sínvályú szabatos elhelyezése előtt tesszük terv szerinti helyére. A sínvályúknak a monolit beton lemez teherviselő rétegébe kapaszkodó bekötő karmait a sínvályúkhoz gyárilag hozzáhegesztjük. A találmány szerinti sínvályú fektető szerkezet és a hozzáfüződő építési eljárás számos előnnyel rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb az, hogy minden más lehetséges építési eljárásnál rövidebb idő alatt lehet pl. hidak esetében ezzel a módszerrel monolit pályalemezbe sínvályúkat beépíteni. Ugyancsak fontos előny, hogy a szerkezet kialakítása különleges fölszerszámozottságot, illetve gyártási előkészítést nem kíván. A fektető szerkezet üzemben nagyfokú gondossággal és szabatossággal állítható össze, minden mérete akár többszörösen is ellenőrizhető, és az így elért gyártási pontossága a helyszíni munka minőségét, ezen keresztül pedig a fektetendő vágány szabatos elhelyezhetőségét eleve megszabja. Ennek birtokában a legszigorúbb pontossági követelmények kielégítése már csak a geodéziai munkán múlik. Részleteiben tekintve számos további körülmény érdemel még figyelmet. Ezek közé tartozik, hogy a találmány szerinti sínvályú fektető szerkezet az egymással összetartozó két darab sínvályút egyetlen műveleti lépésben merevíti is, és be is állítja őket kívánt helyzetükbe. A helyszíni munka szempontjából döntő körülmény, hogy a fektető szerkezettel a sínvályú elhelyezési és betonozási munka ciklikusan, megszakítás nélkül végezhető. Emellett kedvező, hogy a durva elhelyezés után a pontosítás lényegesen kevesebb geodéziai munkát kíván, mint a szokásos ismert eljárások. Előny továbbá, hogy a sínvályú fektetés sokkal kisebb munkáslétszámmal megoldható, mint a korábbi módszerek, ezen belül nincs szükség nagy képzettségű szakemberek munkájára. Előny az is, hogy a kiszolgáló eszközöknek (pl. daru, hegesztő dinamó stb.) sokkal rövidebb ideig kell az építés helyszínén tartózkodni. Maga a fektető szerkezet kialakításának köszönhetően nem kényes, és ezért igen hosszú élettartamú. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a normál fektető panel vázlatos felülnézete, a 2. ábra az íves fektető panel vázlatos felülnézete, a 3. ábra a normál fektető panel egy részének fölülnézete nagyított léptékben, a 4. ábra a 3. ábrán bejelölt IV—IV sík mentén vett metszet, az 5. ábra a 3. ábrán bejelölt V—V sik mentén vett metszet, a 6. ábra a 4. ábrán bejelölt VI- -VI sík mentén vett metszet, a 7. ábra a 4. ábrán bejelölt VII—VII sík mentén vett metszet, a 8. ábra a sínvályúnak szorító kaloda útján vezető gerendával való összekapcsolása, a 9. ábra az elhelyezett sinvályú fölülnézete, a 10. ábra a 9. ábrán bejelölt X—X sík mentén vett metszet, a 11. ábra a lekötő idomlcmez nézete. Az 1. ábrán fölülnézetben az egyenes tengelyű pályaszakaszok kialakítására szolgáló normál fektető panelt láthatjuk, fölülnézetben. A fektető panel olyan térben merev keret, amely a 4 hosszgerendákból, az 5 keresztgerendákból és az 1. ábrán nem látható — a 4 hosszgerendák alatt elhelyezkedő - 6 vezető gerendákból van összeépítve. Láthatók az 1. ábrán egyrészt a fektető panelok egymás utáni sorolásakor szerephez jutó konkáv 8 fogadó éktestek és a konvex 9 helyező éktestek, amelyek segítségével elérhető, hogy az egymás folytatásába eső szomszédos fektető panelok csatlakozó végei az 1 vágánytengelyhez viszonyítva azonos helyzetben legyenek. A 4 hosszgerendák el vannak látva a 13 fogadó furatokkal, amelyekbe kitűző karót vagy szintező lécet lehet beállítani a fektető panel geometriai beszabályozhatósága érdekében. Ugyancsak a beszabályozást szolgálják a 7 szabályozó orsók, amelyek pl. az 5 keresztgerendák bekötésénél elhelyezett 51 csomólemezkékben kialakított furatokba vannak beültetve. A 2. ábrán az íves pályaszakasz sínvályúinak fektetésére alkalmas íves fektető panel egy lehetséges kiviteli alakját láthatjuk ugyancsak fölülnézetben. Az íves fektető panel szerkezeti felépítésében megegyezik a normál fektető panellal. Eltérést az okoz csupán, hogy az la vágánytengely íves volta miatt a 4a hosszgerendáknak alaprajzban terpesztetteknek kell lenni, hogy hozzájuk képest a 2. ábrán ugyancsak nem látható 6 vezető gerendák változó — poligonális kiosztású — helyzetben legyenek fölerősíthetők. Emiatt természetesen a 10a szorító kalodák is alaprajzban szélesebbek az 1. ábrán föltüntetett 10 szorító kalodáknál. A 3. ábrán a normál fektető panel fölülnézetét, a 4. ábrán a 4 hosszgerenda függőleges metszetét, az 5. ábrán pedig az 1 vágánytengelyre merőlegesen fölvett keresztmetszetét láthatjuk. Az utóbbiból kitűnik, hogy a 4 hosszgerendát két darab egymással szembefordított és talpainak szélei mentén egymással merev szekrénytartóvá összehegesztett U-acél pár alkotja. Ily módon a 4 hosszgerenda önmagában is kellő merevségűvé válik. Ugyancsak az 5. ábrán látható, hogy a 4 hosszgerenda alatt helyezkedik el az előnyösen ugyancsak U-acélból kialakított 6 vezető gerenda. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
