180818. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék huzalrétegnek kábel, illetve kötél alakú ipari termékre való fölvitelére és ezek révén előállított egy- vagy többerű villamos kábel
5 180818 6 váltó hajtással viszünk föl az 1 kábelétre. Ez úgy történik, hogy a 9 egyes huzalok a 13 térben, azaz az 1 kábelér felületére való felfutás terében, az összeeresztő mozgást követően a 10 tartószalag révén képződő összefogó eszközbe feküdnek. Az összefogó eszközként az 1 kábelér és 9 egyes huzalok köré tekercselt 10 tartószalag a kábeléren és egyes huzalokon marad, és így a 9 egyes huzalokat az 1 kábelérre való fölfekvésük után biztosan tartja. A 10 tartószalagot 11 szalagfonó segítségével visszük föl, amely a vázolt példaképpeni kiviteli alaknál központos szalagfonóként van kialakítva, azonban lehet érintőirányú szaiagfonóként is kiképezve. Főként kis vezetékkeresztmetszetű kábelereknél és ennek megfelelő kis szigetelőfal vastagságoknál előfordulhat, hogy a 10 tartószalag alatt levő összeeresztő kötést az 1 kábelérre ható csavaróerők részben föllazítják. Ennek kiküszöbölésére a föífutási tér után 12 kábelfogó szerkezet van, amely a kábel elcsavarodását megakadályozza. A találmány szerinti készülék 2. ábrán vázolt példaképpeni kiviteli alakjánál a 15 kábelér egy a rajzon nem látható extrudáló szerszámból, illetve ennek környezetéből érkezik, és közepes feszültségű kábel esetén vezetékből, belső vezetőrétegből, szigetelésből és külső vezetőrétegből áll, amelyeket nagy menetemelkedéssel készített 16 szalagkötés fog össze. A nem ábrázolt készletcsévékről lehúzott 17 egyes huzalokat a váltakozó forgásirányban elforduló 18 összevezető eszköz segítségével visszük föl a 15 kábelérre, mégpedig a 18 összevezető eszköz irányának megfelelően egy SZ-összeeresztésben. Annak érdekében, hogy ez a fölvitel egy gyakorlatilag sima alapra is történhessen, a 19 fonón át 25 tartószalagot viszünk föl, amely a 17 egyes huzalokat a 24 felfutási térben közvetlenül körülfogja és ezáltal a kábeléren rögzíti. A 25 tartószalag elhasználódó összefogó eszközként a kábeléren marad. Annak biztosítására, hogy a huzalréteg a kívánt módon és fedésben maradjon meg a kábeléren, a kábelt 20 kábelfogó szerkezet révén tartjuk, amely tetszőleges kivitelű lehet. A 20 kábelfogó szerkezet egy előnyös kiviteli alakját a 3. ábra nagyított méretekben mutatja. Ez a kivitel 21 és 22 görgőkből áll, amelyek a kábelt körülfogják és a csavaró erőket messzemenően hatástalanítják. A görgők futófelületein rugalmas anyagú 23 réteg van, amely megakadályozza, hogy a kábel vastagságingadozása esetén ennek felülete megsérülhessen. A lánctalpas lehúzó szerkezetszerű vagy a 3. ábrán látható görgős kivitelű 20 kábelfogó szerkezet a 2. ábrán látható nyíl irányában, azaz tengelyirányban előállítható, úgyhogy a mindenkori viszonyoknak, átmérőnek, rugalmasságnak, hajlékonyságnak stb. megfelelően a csavaró erőknek kitett, 24 felfutási tér és a 21, 22 görgők révén kifejtett megfogás pontja közötti kábelszakasz hossza optimálisra állítható be. Fontos követelmény, hogy a mindenkori ipari termék, illetve kábel elcsavarodási szögét lehetőleg kis értéken tartsuk anélkül, hogy az egyes huzalok helyzetüket megváltoztatnák és az összeeresztési, illetve burkolási folyamatot gátolnák. Ha például az az igény merül föl, hogy a koncentrikus egyes huzalok egy sajátos ívelt alakra legyenek hajlítva, akkor előnyös, ha az üreges 6 összevezető eszköz irányváltásához a mindenkori gyártáshoz beállított alapfordulatszám értéket valamivel az irányváltási pont előtt megnöveljük és a forgásirány megváltoztatását ennél a megnövelt fordulatszámnál hajtjuk végre. A fordulati irány átváltása után a megnövelt fordulatszámot ismét az alapfordulatszámra állítjuk vissza. Ehhez vezérlőeszközként érintkezők nélküli vezérlő készülékek alkalmasak, amelyek elektronikus elemekből állnak és általánosan ismertek. Amint a 4. ábrából kitűnik, a diagram a forgássebességnek időtől függő változását mutatja. A hajtáshosszt a +Vj sebesség határozza meg. Röviddel a T, idő elérése előtt, amely időben a pozitív forgásirányból negatív forgásirányba való átváltásnak kell létrejönni, a forgási sebesség +V, értékről +V2 értékre nő. Ennél a megnövelt + V2 forgási sebességnél következik be a forgásiránynak -V2 értékre való átváltása, majd ez a negatív tartományban megnövelt forgási sebesség a negatív tartományban - Vj alapfordulatszámra csökken. A továbbiak folyamán a forgási sebesség ismét --V2 értékre nő és a forgásirány átvált a megfelelő pozitív + V2 értékre. Lényeges, hogy az alapfordulatszámok és a megnövelt fordulatszámok abszolút összege egyenlő. Ha a körben forgó, üreges 6 összevezető eszköz révén az egyes huzalokra átvitt hajtások számát B-vel jelöljük, akkor a 4. ábra diagramja alapján megítélve B, úgy aránylik B2-höz, mint 10: 1, B2 pedig egyenlő B3-mal. Az időbeli lefolyás vezérlését az üreges 6 összevezető eszköz fordulatai számától függően lehet végezni, ami annyit jelent, hogy a fordulatokat, illetve egy fordulat részeit előválasztó számlálón keresztül számoljuk. Egy második, szintén nem ábrázolt és az előbbivel összekapcsolt előválasztó számláló határozza meg a fordulatirány átváltása előtt és után a fordulatszám növelésének hosszát és időpontját. E két előválasztó számláló például ismert típusú relét kapcsol, melynek érintkezői a kívánt előirt értékre kapcsolnak, amely esetben az előírt érték nagysága egy beállítható fcszültségosztóval tapintható le. Lényeges, hogy az első előválasztó számláló a fordulatot nullától kezdve pozitív irányban számolja, a beállított érteknél átvált és ezután nullán keresztül negatív irányban számol, például a következőképpen: 0, 1,2, 3, 4, 3, 2, 1,0, -1, -2, -3, -4, -3, -2, -1,0, 1,2 stb. A találmány szerinti eljárás és készülék révén előállítható ipari termékre két példaképpeni kiviteli alakot szemléltet az 5. és 6. ábra. Az 5. ábra egy kisfeszültségű kábel elvi metszetét mutatja, amelynek három, 26, 27 és 28 kábelere van, amelyek e kiviteli alaknál körcikk alakúra vannak kiképezve. A kábelerek fölött 29 kitöltőanyag van. E kitöltöanyag fölé 30 rézszalag csavarvonal alakban van tekercselve, e rézszalagot pedig 31 huzalréteg borítja, amely több irányváltó hajtással fölvitt 9 egyes huzalokból áll. Mivel ennél a kiviteli alaknál a 9 egyes huzalok nincsenek lágy kitölt őanyagba ágyazva, a fölvitelre az az eljárás alkalmas, amelynél az egyes huzalokat egy váltakozó forgásiránynyal körben futó összevezető eszköz segítségével egy az eljárás foganatosítása közben összefogó eszközbe fektetjük, amely tartószalag íoltekercselése révén jön létre és amely a kábelen marad. Ez az összefogó eszköz például műanyagból levő 32 íatószalag lehet. E tartószalag fölött 33 külső köpeny van elhelyezve, amely polivinilklorid vagy polietilén anyagú lehet. A 6. ábrán vázolt ipari termék egy nagyfeszültségű kábel, amelyben egy vezeték van. A 34 vezeték elemi, egyes huzalokból van kiképezve és belső 35 vezetőrétege van. A nagyfeszültséget elviselő 36 szigetelést külső 37 vezetőréteg fedi. E fölött csavarvonal alakban föltekercselt 38 rézszalag van. Adott esetben a 37 vezetőréteget és 38 rézszalagot párna réteg választja el egymástól. A 38 rézszalag fölött 39 árnyékolás van. Ez a 39 árnyékolás az előzőkben ismertetett módon állítható elő. Az árnyékoló huzalok fölé ezeket tökéletesen fedő 40 műanyag fólia van hajlítva, amelyet 41 külső köpeny fog körül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
