180796. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos eljárás aromás poliészter/cellulóz kevertrostú anyagok szinezésére
3 180796 4 eknek megfelelő diszperziós színezéket, reaktív színezéket és lúgos anyagot tartalmazó fürdővel itatjuk át, illetve a fenti anyagokat tartalmazó nyomógéppel nyomjuk. Az átitatott vagy nyomott kevertrostú anyagot ezután előnyösen szárítjuk, majd a színezékek rögzítése érdekében hőkezelésnek vetjük alá. A hőkezelést például úgy végezhetjük, hogy a színezett anyagot atmoszferikus vagy azt meghaladó nyomáson gőzzel vagy túlhevített gőzzel kezeljük, forró (150—230 C°-os) levegővel hozzuk érintkezésbe, vagy fűtött (például ! 50—230 C°os) felületek között bocsátjuk át (például kalanderezzük). A hőkezelés befejezése után a kevertrostú anyagot adott esetben vízzel öblítjük, majd forró, vizes, legalább 8,0 pH-értékű, előnyösen 10,0—13,5, célszerűen 10,0—11,5 pH-értékű lúgoldatba merítjük. A lúgoldat hőmérséklete előnyösen 60—80 C° lehet. Általában minél alacsonyabb a lúgoldat pH-ja, annál magasabb hőmérsékleten végezzük a kezelést, és viszont. A kezelés ideje az elérni kívánt színmélységtől és a felhasznált berendezés típusától függően változik, a kezelés azonban általában 30 másodperctől 30 percig terjedő időt vesz igénybe. Kívánt esetben a lúgos oldathoz kis mennyiségű (például 0,2 —1,0%) szintetikus detergenst is adhatunk. A lúgos kezelés után a kevertrostú anyagot vízzel öblítjük (az öblítővízhez adott esetben szintetikus detergenst adunk), majd szárítjuk. A lúgos oldat készítéséhez ammóniát, ammóniumsókat vagy szerves aminokat, például trietanolamint is felhasználhatunk, előnyösen azonban alkálifém-karbonátokat vagy -hidroxidokat, például lítium-, kálium- vagy nátrium-karbonátot vagy -hidroxidot alkalmazunk. A telítőfürdők vagy nyomófestékek a színezékeken kívül szokásos adalékanyagokat, például sűrítőszereket, a színezékvándorlást megakadályozó anyagokat, kationos, anionos vagy nem-ionos diszpergálószereket, karbamidot, oldószereket, szolubilizálószereket, baktericid anyagokat, nedvesítőszereket, emulgeálószereket, oxidálószereket (például nátriumklorátot vagy m-nitro-benzolszulfonsav-nátriumsót), a színezék rögzítését gyorsító anyagokat (például difenilt, difenil-származékokat, vagy hordozóanyagként vagy a színezék rögzítését gyorsító anyagként használatos poli-etilénoxidadduktokat), továbbá habzásgátló anyagokat (például szerves szilícium-származékokat) is tartalmazhatnak. A telítőfürdők vagy nyomópépek enyhén savasak vagy semlegesek is lehetnek, előnyösen azonban enyhén lúgos kémhatású telítőfürdőket vagy nyomópépeket használunk fel. Az enyhén lúgos kémhatás biztosítására a telítőfürdőkhöz vagy nyomópépekhez kevés (legföljebb 2 súly%) lúgos anyagot, például nátriumhidrogén-karbonátot vagy nátrium-karbonátot adunk. A telítőfürdőkhöz vagy nyomópépekhez olyan anyagokat (például triklórecetsav-nátriumsót) is adhatunk, amelyekből hevítés vagy gőzölés hatására lúgos anyag szabadul fel. Ha enyhén savas vagy semleges telítőfürdőket vagy nyomópépeket használunk fel, a reaktív színezék megfelelő rögzítésének biztosítása érdekében általában a kevertrostú terméket egy külön műveletben lúgos anyaggal kell kezelni. A lúgos kezelést a diszperziós színezék rögzítése előtt is végrehajthatjuk, előnyösebben járunk el azonban akkor, ha ezt a kezelést a diszperziós színezék rögzítése után végezzük. Bizonyos reaktív színezékek (például 4-klór-6-hidroxi-1,3,5- -triazin-2-il-amino-csoportot tartalmazó vegyületek) esetén a semleges vagy gyengén savas telítőfürdővel vagy nyomópéppel végzett színezés után a színezéket lúg felhasználása nélkül, egyszerű hőkezeléssel is rögzíthetjük. Ha a színezékeket külön lépésekben visszük fel, előnyösen a következőképpen járunk el: a kevertrostú anyagot a diszperziós színezéket tartalmazó telítőfürdővel vagy nyomópéppel kezeljük, a kevertrostú anyagot szárítjuk, a diszperziós színezék rögzítése érdekében hőkezeljük vagy gőzöljük, ezután a kevertrostú anyagot a reaktív színezéket és lúgos anyagot tartalmazó telítőfürdővel vagy nyomópéppel kezeljük, majd a reaktív színezéket hőkezeléssel vagy gőzöléssel rögzítjük, vagy — nagymértékben reakcióképes színezékek esetén - a kevertrostú anyagot nyirkos állapotban tároljuk. A kevertrostú anyagot adott esetben vízzel öblítjük, majd 8,0-nál nagyobb pH-értékű forró, vizes lúgoldatba merítjük. Kívánt esetben a színezékeket fordított sorrendben is felvihetjük a kevertrostú anyagra. Ha a reaktív színezéket tömény lúg felhasználásával rögzítjük, és ezt a rögzítést a színezékfelvétel utolsó lépéseként hajtjuk végre, a kevertrostú anyagok vizes öblítésekor kapott oldat (amely a lúg fölöslegét tartalmazza) közvetlenül betöltheti a vizes lúgos fürdő szerepét, azaz ilyenkor a vizes lúgos fürdővel végzett kezelésre nincs föltétlenül szükség. A találmány szerinti eljárásban bármilyen aromás poliészter/cellulóz kevertrostú textíliából kiindulhatunk. A textíliák általában kötszövött vagy — előnyösebben — szövött termékek lehetnek. A kevertrostú anyagok általában 20—95%, előnyösen 30—85 súly% mennyiségben tartalmaznak aromás poliészter-rostokat. Az aromás poliészter-rostok előnyösen polietilén-tereftalát-rostok, míg a cellulóz-rostok előnyösen gyapot-, len-, viszkóz- vagy műselyem-rostok lehetnek. A korábbiakban egyetlen diszperziós színezéket és/vagy reaktív színezéket tartalmazó telítőfürdőkre, illetve nyomópépekre hivatkoztunk, sok esetben azonban a kívánt színárnyalat biztosítása érdekében diszperziós színezékek keverékét és/vagy reaktív színezékek keverékét keli felhasználnunk. A találmány oltalmi köre a színezék-keverékek felhasználására is kiterjed. A diszperziós színezéket Vagy színezék-keveréket és a reaktív színezéket vagy színezék-keveréket előnyösen úgy választjuk meg, hogy a kevertrostú anyagban lévő poliészter-rostok és cellulóz-rostok lényegében azonos árnyalatúra színeződjenek. Legalább két karbonsavészter-csoportot tartalmazó diszperziós színezékként tetszés szerinti, a fenti követelménynek megfelelő diszperziós színezéket, célszerűen nitro-, metin-, azometin-, antrakinon- vagy monoazo-típusú színezéket alkalmazhatunk. Különösen előnyösnek bizonyultak a legalább két karbonsavészter-csoportot tartalmazó monoazo-típusú színezékek. A karbonsavészter-csoportok —COOR általános képletű csoportok lehetnek, ahol R például a következő csoportokat jelentheti: cikloalkil-csoport, így ciklohexil-csoport, monociklusos aril-csoport, így fenil-, tolilvagy xilil-csoport vagy e csoportok szubsztituált származékai, így anizil-, klórfenil- vagy brómfenil-csoport, monociklusos aril-alkil-csoport, így benzil- vagy ß-fenil-etil-csoport. R előnyösen alkil-csoportot, például hexil-, oktil- vagy dodecil-csoportot, célszerűen 1—4 szénatomos alkil-csoportot, így etil-, propil- vagy butil-csoportot, különösen előnyösen azonban metil-csoportot jelent. R továbbá szubsztituált alkil-csoportot, előnyösen szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot, például hidroxi-(rövidszénláncú)-alkil-csoportot (így ß-hidroxi-etil-csoportot) vagy rövidszénláncú alkoxi(rövidszénláncú)-alkil-csoportot (így y-metoxi-propilcsoportot) is jelenthet. A karbonsavészter-csoportok a színezék-molekula benzolgyűrűinek vagy heterociklusos csoportjainak szénatomjaihoz kapcsolódhatnak, vagy a karbonsavészter-csoportok más csoportokon, például —O—alkilénvagy —N—alkilén-hídon keresztül csatlakozhatnak az említett gyűrűs csoportokhoz. Az azo-színezékek előnyös csoportját képezik az (I) általános képletű vegyületek — ahol A valamely aromás vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 65 60 65 2
