180777. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőe cserzésére aluminiumszilikátok alkalmazásával
9 180777 10 1.0 Na20-Al203-2,1 Si02 Ca-megkötőképesség 16 mg CaO'g. 0,05 Na2O-0,94 CaO • A1203 • 1,92 Si02 Ca-megkötőképesség <15 mg CaO'g, 0,09 Na20 • 0,82 MgO-Al2Or2,38 Si02 Ca-megkötőképesség <15 mg CaO/g Olyan alumíniumszilikátok is alkalmazhatók, amelyeknél az előzőekben megadott képletben Kát egy alkálifémion és Vagy egy két és/vagy háromértékű kation, x értéke 0,5—1,8, y értéke 6—50, előnyösen > 6—20, részecskenagyságuk 0,1 /a és 5 mm között van, kalciummegkötőképességük pedig 0—200 mg CaO/g vízmentes aktívanyag. Ilyenféle alumíniumszilikátok amorf vagy kristályos szerkezetűek és szintetikus vagy természetes eredetűek lehetnek. Ezek a termékek egyszerű módon szintetikusan előállíthatok úgy, hogy vízoldható szilikátokat vízoldható alurrinátokkal reagáltatunk víz jelenlétében. Erre a célra a kiindulási anyagok vizes oldatait egymással összekeverhetjük vagy egy szilárd állapotban levő komponenst egy másik, oldott formában jelenlevő, komponenssel reagálta thatunk. Többértékű kationokat az irodalomban leírt eljárásokkal vihetünk be a molekulába, például egyértékű kationokat, így nátriumionokat két- vagy háromértékű kationokra, így kalcium-, magnézium-, cinkvagy alumíniumionokra, cserélhetünk ki. Természetesen előforduló alumíniumszilikátok az említett kationok mellett még egyéb kationokat is tartalmazhatnak váltakozó, többnyire csekély mennyiségben. Ilyen ionok például a lítium-, kálium-, tallium-, mangán-, kobalt- és nikkelionok. Szintetikus alumíniumszilikátokban kationokként kvaterner nitrogénvegyületek, így például ammóniumionok is lehetnek változó mennyiségben. Az alumíniumszilikátok említett kationokkal való megterhelésének a mértéke messzemenően függ a szelektivitási koefficienstől. Előnyösen azonban a megadott általános összetételnek megfelelő alumíniumszilikátok közül olyan termékeket alkalmazunk, amelyeknél az említett általános képletben Kát valamely alkálifémion, előnyösen nátriumion. Ilyen termékeket például a következő képletekkel ábrázolhatunk: 1,3 Na20-Al203-13,4 Si02 0,6 Na20 ■ A1203- 8,3 Si02 1.1 NaaO • A1203 • 14,8 Si02 1.5 Na20-Al203-12,2 Si02 1.5 Na20-Al203-ll,8 Si02 Egy további követelmény minden előzőekben megnevezett alumíniumszilikát találmány szerinti alkalmazásánál az. hogy ezek legalább részben oldhatók legyenek savban 2,5—5 pH-tartományban, előnyösen 3,5—4,5 pH-tartományban. Azok a termékek, amelyek ezt a követelményt teljesítik, 2,5 ml tömény hangyasavból és 100 ml vízből álló oldatban oldódnak. Ezt a savoldási kísérletet a következő módon végezzük el: 2 g alumíniumszilikát (vízmentes aktívanyagra vonatkoztatva) 100 ml desztillált vízzel készített szuszpenziójához keverés közben 8—30 perc leforgása alatt 22 °C hőmérsékleten lassú ütemben hozzáadunk 2 ml tömény hangyasavat. Egy találmány szerint alkalmazható alumíniumszilikátnál összesen 2 ml hangyasav hozzáadása után a szuszpenzió pH-jának 2,5 felett, 2,5 és 5,5 között, előnyösen 3,5 és 4,5 között kell lennie. Amennyiben ezeket a pH-értékeket a titrálásnál elérjük, akkor olyan alumíniumszilikáttal rendelkezünk, amely savmegkötőképessége tekintetében a találmány szerinti alkalmazásra megfelel. Olyan termékek, amelyeknél e módszer szerinti vizsgálatnál e tartományon kívüli pH-érték adódik, vagy túlságosan kis savmegkötőképességgel rendelkeznek, vagy túlságosan nagy az alkalitásuk és a találmány értelmében nem használhatók. Tisza semlegesítési célokra, amelyek nem tartoznak a találmány körébe, sokkal alkalikusabb alumíniumszilikátok is alkalmazhatók. A Ca-megkötőképességet a következő módon határozhatjuk meg: 1 liter vizes oldathoz, amely 0,594 g CaCl2-t (= 300 mg CaO 1 = 30° német keménység! fok) tartalmaz és amelynek a pH-ját híg nátriumhidroxid-oldattal 10-re állítunk be, hozzáadunk 1 g alumíniumszilikátot a vízmentes termékre számítva. Ezután a szuszpenziót 15 percig 22 °C-on erőteljesen keverjük, majd az alumíniumszilikát kiszűrése után meghatározzuk az x maradék-keménységet. Ebből számítjuk a kalciummegkötőképességet, CaO mg/g alumíniumszilikát, a (30—x)-10 egyenlet szerint. A szőrmék és a bőr cserzését a szokásos módon vitelezzük ki. Sós-savasfürdővel való kezelés és cserzés ismert módon kombinálható egymással. Ezt követően történhet a bőr zsírmentesítése. A krómcserzésnél körülbelül 10—50 gT alumíniumszilikátot viszünk be a cserzőflottába a vízmentes termékre vonatkoztatva. A di- és trikarbonsavakat, illetve ezek vízoldható hidrolizálható részleges észtereit 1—20 g/1 mennyiségben adjuk a cserzőflottához. Előnyösen adipinsav és glutársav, illetve ezek részleges észterei jönnek számításba. A savhozzáadás már a sóssavasfürdőben is megtörténhet, az alkalmazott mennyiség ez esetben is 1—20 g/1 flotta. Ezen túlmenően mind a cserzőflottába, mind a sós-savasfürdőben bevihetők a szokásos ható- és segédanyagok, például az anionos, kationos vagy nemionos felületaktív anyagok, krómsók és hasonlók. A találmány szerinti eljárásnál a krómsók koncentrációja a cserzőflottában 25—50%-kal csökkenthető a szokásos cserzési eljárásnál alkalmazott krómsók koncentrációjához mérten. Az alumíniumszilikátok előállítása Egy 15 liter űrtartalmú edényben az aluminátoldathoz erőteljes keverés közben hozzáadjuk a szilikát-oldatot. Az elegyet egy diszpergálókoronggal rendelkező keverővei 3000 ford'perc sebességgel keverjük. Ekkor exoterm reakció közben elsődlegesen kicsapódó termékként röntgenamorf nátriumalumíniumszilikát keletkezik. A kicsapott termék szuszpenzióját 10 percig még lassan keverjük és utána egy kristályosító tar5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
