180766. lajstromszámú szabadalom • Röntgencső vákuumtömören lezárt üvegbúrában elhelyezett anóddal és katóddal
5 180766 6 gely irányú metszete olyan további kiviteli alaknál, amelyben a röntgencső anódja rögzített, és a 4. ábra a találmány szerinti röntgencső rögzített anóddal ellátott további kiviteli alakjának keresztmetszete. Az 1. és 2. ábrák a találmány szerinti röntgencső olyan kiviteli alakját mutatják tengely irányú, ill. keresztmetszetben, amelyben forgó hengeres 6 anód helyezkedik el. A röntgencsőnek xx’ tengelyre forgásszimmetrikus hengeres 1 üvegburája mindkét végén vákuumtömören van lezárva önmagában ismert módon. Az 1 üvegbura egyik végén helyezkedik el egy 2 katódaljzat, a másik végén a 6 anódot tartó 3 fémtárcsa. Ezen részek illesztését az 1 üvegburához önmagában ismert módon fémötvözetből levő, gyűrű alakú 4 és 5 elemekkel biztosítjuk. Ezen 4 és 5 elemek hőtágulási együtthatója az 1 üvegburáéval közel azonos. A lapos henger alakú és forgó 6 anód felülete röntgensugarakat kibocsátó anyagból, pl. volframból van, és olyan 7 forgórészhez kapcsolódik, amelynek yy’ tengelye az 1 üvegbura xx’ tengelyével nem esik egybe. A 3 fémtárcsa és 7 forgórész vákuumtömör zárását vékony fémes 8 nyakrész biztosítja az 1977. július 29-én 77 23444 számon bejelentett és közzétett francia szabadalmi bejelentés leírásában ismertetett módon. A 7 forgórész egy 9 állórész által gerjesztett térben helyezkedik el, és potenciálja megegyezik a 6 anód potenciáljával. Magát a 6 anódot földelhetjük, vagy nagy pozitív feszültségre kapcsolhatjuk, ugyancsak a hivatkozott francia szabadalmi bejelentés leírásában részletesen ismertetett módon. A 6 anód hengeres felületéhez igen közel helyezünk el egy 12 szerkezetet, amelynek a 2. ábrán látható metszete a 6 anód yy’ tengelyén levő középpontú körgyűrű-cikk. Ezt a 12 szerkezetet mereven csatoljuk a 6 anód tartóelemét képező 3 fémtárcsához, és a 6 anód potenciáljával azonos potenciálon tartjuk. A 12 szerkezet két A és B rétegből áll, és a középső részén nyílással van ellátva egyrészt a 15 és 15’ elektron sugárnyalábok áteresztése végett, másrészt azért, hogy a 6 anód hengeres felületén levő P fókuszból kisugárzott röntgen sugárnyaláb áthaladhasson rajta. A kis fajsúlyú anyagból, pl. grafitból, titánból, vagy egyéb megfelelő anyagból álló A réteg fékező hatással nyeli el azokat a szekunder elektronokat, amelyek újra felgyorsulva a 6 anód P fókuszon kívüli pontjaiba ütköznének, és így ezekből a pontokból kiinduló szekunder röntgen sugárzást idéznének elő. Az A réteggel mereven összekötött B réteg nagy atomsúlyú anyagból, pl. volframból áll, amely a 6 anód P fókuszán kívüli pontokból kisugárzott röntgen sugarakat elnyeli. A 12 szerkezetet úgy kell méretezni, hogy az lefedje a 6 anód két aa’ és bb’ érintője közé eső teret. A 6 anódnak a hasznos röntgen sugárnyalábot kibocsátó P fókusza a 2. ábrán jelölt 1 tartományon belül helyezkedhet el. A 6 anód köralakú felületével párhuzamos 11 térelválasztó a 2 katódaljzathoz mereven csatlakozik, és a 6 anóddal szembeni homlokfelületére merőlegesen 10 tartó kapcsolódik, amelynek réssel ellátott körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesze az 1 üvegbura xx’ tengelyére eső középpontú. Ez a körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesz igen nagy atomsúlyú fémből van azért, hogy a reá eső röntgen sugarakat elnyelje, és magában foglal két 16 és 16’ katód emittert is. A 16 és 16’ katód emitter két 14 és 14’ fókuszáló eleme oly módon van elhelyezve, hogy a nyújtott négyszög keresztmetszetű közelítőleg a 2. ábra síkjára merőleges vonal mentén haladó 15 és 15’ elektron sugárnyalábok a 6 anód hengerfelületét a P fókuszban érjék el. így a kibocsátott hasznos röntgen sugárnyaláb a 6 anód P fókuszát képező alkotó mentén lép fel. A két 16 és 16’ katód emittert a két 14 és 14’ fókuszáló elemtől villamosán szigetelni kell annak érdekében, hogy a 14 és 14’ fókuszáló elemekre a 16, ill. 16’ katód emitterek feszültségétől eltérő negatív előfeszültséget vezethessünk. Az ilyen típusú katód kialakítás, az előfeszültségtől függően, lehetővé teszi a P fókuszból kibocsátott röntgen sugárnyaláb jobb összetartását, vagy a röntgencső teljes elektronikus reteszelését. így a hasznos sugárnyaláb méretének csökkentésének, vagyis a keletkező P fókuszok számának redukálásával a sugárnyaláb négyszög keresztmetszetének igen kis vastagsági mérete érhető el. A két 16 és 16’ katód emitter olyan két 15 és 15' elektron sugárnyalábot bocsát ki, amelyek nagyobb mérettartományon belül is lehetővé teszik különböző mérető P fókuszok keletkezését, anélkül, hogy a 14, ill. 14’ fókuszáló elemekre előfeszültséget adnánk. A két 15 és 15’ elektron sugárnyaláb kezdeti helye azonos vagy eltérő lehet. A két 16 és 16’ katód emittert egyszerre sohasem üzemeltetjük. A 14 és 14’ fókuszáló elemekkel ellátott 16 és 16’ katód emitterek a körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesz réséhez képest szimmetrikusan helyezkednek el, kiegyenlítve a 16, ill. 16’ katód emitterek hengeres felülete és a 6 anód között fellépő villamos teret, és szabaddá téve az utat a két 15 és 15’ elektron sugárnyaláb egyike által a 6 anód hengeres felületén történő ütközéssel kibocsátott, síkban és legyező alakban haladó röntgen sugárnyaláb számára, amely röntgen sugárnyaláb tengelye a P fókuszban merőleges a 6 anód hengerfelületére. A körgyűrű-cikk keresztmetszetű 13 rekesznek a 6 anód P fókuszával szembeni középső részén rés van kialakítva, hogy az a nyílásszögben haladó és zz’ szimmetriasíkú röntgen sugárnyaláb áthaladhasson. A kialakított résnek ugyancsak zz’ .szimmetriasíkja van, és nyílását a P fókusznál levő csúcspontú a nyílásszög határolja. A résbe továbbá 17 és 17’ hornyokat marunk, amelyekbe párhuzamosan 18 lemezeket helyezünk el. Ezek a 18 lemezek a 6 anód P fókuszára merőleges síkban terjedő röntgen sugárnyaláb síkjával párhuzamosan, helyezkednek el. A 18 lemezek tantálból vagy egyéb röntgensugarakat át nem bocsátó anyagból vannak, és fő feladatuk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
