180741. lajstromszámú szabadalom • Távtartó, főleg építőipari célokra
180741----- 4 leválások stb., melyek kijavítása bonyolult és költséges. A 'burkolatot ugyanis a meghibásodás helyén, sőt általában annak környezetében is le kell bontani, majd körülményes módon — nem egyszer állványzat fölépítésével — lehet csak újból elhelyezni. A találmány célja olyan egységes kialakítású távtartó kifejlesztése, amely segedelemül szolgál burkolatoknak falszerkezetekhez való rögzítésére, e funkciójában kiküszöböli az eddigi burkolat fölerősítések műszaki és gazdasági hátrányait, amellett pedig alkalmas arra, hogy segítségével nyílászárók, szerelvények és falelemek csatlakoztatása nagy geometriai pontossággal legyen végrehajtható. A találmány feladata ezen beiül annak megvalósítása is, hogy a távtartó egységes lehetőséget nyújtson ún. szerelhető homlokzatburkolatoknál a csomópontok kialakítására és a burkoló anyagok szabatos felfektetésér.ek megvalósítására, a természetes és mesterséges „nehéz burkolatok’1 biztonságos, esztétikus és meghibásodás esetén könnyűszerrel kijavítható felerősítésére, belső falburkolatok vagy álmennyezetek rögzítésére, különböző előregyártóit válaszfalak nagypentosságú helyszíni beállítására stb. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a távtartót oly módon alakítjuk ki utószilárduló anyagból, hogy —ellentétben a korábbi megoldásokkal — meggátoljuk az utószilárduló anyag elhelyezkedésének esetlegességét, és azt meghatározott térfogat elfoglalására kényszerítjük. Ennek azt a módját találtuk célszerűnek, hogy az utószilárduló anyagot rugalmas köpenybe foglaljuk, amellyel együtt megszilárdulása előtt föl tudja venni a kívánt geometriai alakot, és az a megszilárdulás után is biztonságosan megmarad. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti távtartó, főleg építőipari célokra, pl. burkolatoknak falszerkezethez való fölerős'téséhez, falelemek csatlakoztatásához, nyílászárók, szerelvények és általában szerkezeti elemek meghatározott helyzetbe nagy geometriai pontossággal való beépítésére stb. — melynél a távtartót közrefogó szerkezeti elemek közül legalább az egyiknek az elhelyezése a távtartó kialakítása előtt történik —, oly módon van kialakítva, hogy a távtartó teherhordó részt és azt befogadó burkolatot tartalmaz, a teherhordó rész utószilárduló anyag, pl. gipszet, cementet, műgyantát vagy más kötőanyagot tartalmazó utószilárduló habarcs, míg a befogadó burkolat valamilyen rugalmas köpeny, pl. műanyag fólia, a rugalmas köpeny pedig az utószilárduló habarcsnak célszerűen túlnyomás segítségével való bejuttatására alkalmas résszel, pl. töltőnyúlvánnyal rendelkezik. A találmány szerinti távtartó további ismérve lehet, hogy az utószilárduló habarcsot tartalmazó rugalmas köpeny előnyösen a habarcs megszilárdulása után elhelyezett mechanikus kötőelemmel, pl. lehorgonyzó idommal, csavarral, csappal, tüskével stb. és/vagy erőátadó vagy erőelosztó elemmel pl. alátéttel, betétidommal és/vagy pozicionáló elemmel, pl. beállító persellyel van kombinálva. Az utószilárduló habarcs megkötése közben csupán csekély alakváltozást szenvedő, előnyösen zsugorodásmentes anyagból van. A rugalmas köpeny utószilárduló habarccsal már föltöltött, de a közrefogó elemek által még terheletlen állapotában gömb, gyűrű, henger, egyéb forgástest vagy adott esetben a közrefogó elemek alakjához és/vagy méretéhez igazodó különleges alakú. 3 A töltőnyúlvány előnyösen a rugalmas köpenyhez hasonlóan vékony hajlékony anyagból, célszerűen a rugalmas köpennyel közös fóliából van kialakítva. A tcltőnyúlvány belsejében töltőcső és/vagy az utószilárduló 5 habarcs nyomás alatti bejuttatását megengedő, de viszszaáramlását meggátló szerv, célszerűen egy irányban átengedő szelep van elhelyezve. A távtartó egy előnyös kiviteli alakjánál a töltőnyúlvány a rugalmas köpennyel ellentett végén az utószilár- 10 dúló habarcsot a rugalmas köpenybe túlnyomás segítségével bejuttató eszköz, pl. töltőpisztoly csatlakoztatására alkalmas, az utószilárduló habarcs megszökését meggátló szervvel, pl. szorító gyűrűvel rendelkezik. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján 15 ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti távtartó és segítségével burkolat fölerősítése, a 2. ábra hasonló burkolatfölerősítés ún. rejtett rögzítéssel, a 3. ábra a rejtett rögzítés kialakításának technológiai sorrendje, a 4. ábra a rugalmas köpeny töltőnyúlványa, és annak töltőpisztolyhoz való csatlakoztatása. A találmány szerinti távtartó sok lehetséges alkalmazási területe közül a legtipikusabbat mutatjuk be az 1 — 3. ábrákon. Az 1. ábrán láthatjuk, hogy az 1 és 2 közrefogó elemek között helyezkedik el a távtartó szerepét betöltő 3 utószilárduló habarcs, amely a 4 rugalmas köpenybe van belefoglalva. Az 1 közrefogó elem ezúttal a teherhordó falszerkezet, amelyhez a másik 2 közrefogó elemet mint külső burkolatot kell hozzáerősíteni. A rögzítés mechanikus kötőelemmel, a felületvédelemmel ellátott 7 csavarral történik, melynek belső vége az 1 közrefogó elemben kialakított furatba helyezett 6 lehorgonyzó elembe van behajtva, külső végénél pedig a 8 alátét helyezkedik el. A 7 csavar szára célszerűen a 9 perselyben foglal helyet. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alak az előbbitől anynyiban tér el, hogy a 7 csavar feje nem a 2 közrefogó elem szerepét betöltő burkolat látható oldalán helyezkedik el. Ehelyett a 2 közrefogó elem felületébe a 14 fészek van bemélyítve, és a 7 csavar feje a csavar meghúzása után a 14 fészekbe helyezett utószilárduló 15 fugázú 45 anyaggal el van tüntetve. A 14 fészekre nincs szükség, ha a rögzítést látható módon kívánjuk kialakítani. Ilyenkor a 7 csavar fejét célszerűen a 17 védősapkáva! takarhatjuk el. A 3. ábrán látható az a technológiai sorrend, ahogy a 50 2. ábrán föltüntetett megoldásnál a távtartó alkalmazásával a burkolat fölerősítése célszerű módon végrehajtható. A jelen esetben föltételezzük, hogy az 1 közrefogó elem egy meglevő régi falazat, amelyen a burkolatot föl kell újítani. 55 A 3a ábrán látható első lépésben előbb egy kisebb átmérőjű 16 furatot készítünk mindkét 1 és 2 közrefogó elemben. Ezután kialakítjuk a 2 közrefogó elemben a 14 fészket, majd a 16 furatot végleges átmérőjűre és mélységűre „fúrjuk föl”. (3b ábra) az 1 közrefogó elem- 60 be ezután betesszük a 6 lehorgonyzó elemet (3c ábra), majd a 16 furat közelében elhelyezzük az 1 és 2 közrefogó elemek közé a 4 rugalmas köpenybe belefoglalt 3 utószilárduló habarcsot (3d ábra). A 3 utószilárduló habarcs megkötése után újabb fú- 65 rással átlyukasztjuk a már megszilárdult távtartót (3e 20 25 30 35 40 2
